A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.) elszórtan találhatóak meg a munkavállalókat megillető munkaidő-kedvezményekre vonatkozó rendelkezések.  A munkajog.hu cikkében a munkavégzés alóli mentesülést és a fizetés nélküli szabadságot ismertetik. 

A munkavégzés alóli mentesülés

A munkavállalók életében bármikor bekövetkezhet olyan körülmény, amely méltánylást érdemel, és okául szolgálhat a munkavállaló munkavégzés alóli és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülésének. 

Ennek esetei a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 55.§-a  szerint az alábbiak:

• a) keresőképtelensége,
• b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint
• c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá
• d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,
• e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára,
• f) hozzátartozója halálakor két munkanapra,
• g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre,
• h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára,
• i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,
• j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá
• k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.

Ezek azok az esetek, amelyek fennállása esetén a munkáltató köteles a munkavállalót mentesíteni a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól.  Ezektől kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhet el az Mt. 57.§. (2) bek. alapján, valamint ezen esetek bővíthetőek is a kollektív szerződésben.

Az alábbiakban rövid részletezésük következik. 

Az a) pont szerinti esettel kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a munkavállalót az Mt. 126.§. (1) bek. alapján megilleti naptári évenként 15 munkanap betegszabadság. Amennyiben a munkavállaló ezt az időtartamot kimeríti, akkor mentesül keresőképtelenség alapján a munkavégzési kötelezettség alól. 

Az a) pont szerinti keresőképtelenség kapcsán felmerül a kérdés, hogy ki és mi alapján minősül keresőképtelennek. 

Erre választ a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) ad a 44.§.-ban az alábbiak szerint: 

Keresőképtelen,

• a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;
• b) aki várandóssága, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és csecsemőgondozási díjra nem jogosult;
• c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja;
• d) a szülő a tizenkét évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben;
• e) a szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja és a gyermeket a saját háztartásában neveli;
• f) aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül;
• g) akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható;
• h) a méltányosságból adható táppénz tekintetében a szülő,
• ha) aki 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja, vagy
• hb) a 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a szülő a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg ellátást nyújtó intézményben.

Lényeges, hogy az Ebtv. szerint a betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított (munkavállaló) a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.

Az Ebtv. 44.§ (3)-(4) bekezdése rögzíti, hogy a keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg igazolható, azonban kivételesen indokolt esetben orvosszakértői szerv a keresőképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés időpontjától legfeljebb hat hónapra visszamenőleg is igazolhatja.

A b) pont vonatkozásában az emberi reprodukciós eljárás fogalma tisztázandó, melynek pontos definiálása az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 166.§. (1) bekezdésében található. Amennyiben az ott meghatározott kezelésben vesz részt a munkavállaló, mentesül a munkavégzés alól. Az együttműködési kötelezettségből fakadóan a munkavállaló köteles haladéktalanul bejelenteni ebben az esetben is, ha ezen eljárás miatt mentesülni kíván a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, ahogy az összes további jogcím alapján történő mentesül esetén is. Ennek idejére a munkavállaló részére díjazás nem jár. 

A c) pont vonatkozásában kötelező orvosi vizsgálatnak minősül az Mt. 294.§ (1) bek. d./ pontja alapján az az orvosi vizsgálat, amelyen a munkavállalónak munkaviszonyra vonatkozó szabály1 előírása alapján részt kell vennie, ideértve a várandós állapotra tekintettel előírt orvosi vizsgálatot is. 2

Nem tartozik ezek közé az olyan eset, amikor a munkavállaló magánrendelőben önként kíván részt venni valamilyen orvosi vizsgálaton munkaidőben azért, mert a rendelési idő a munkaidejére esik vagy máskorra nem kapott időpontot. Ilyen esetben a szabadság terhére tud a munkavállaló mentesülni a munkavégzési kötelezettsége alól vagy a munkáltatóval való megállapodás alapján. 

Az f) pontban meghatározott esetben a munkavégzés alóli mentesülésre a haláleset bekövetkezését követően van lehetősége a munkavállalónak az Mt. 294.§.(1) bek. b.) pontjában meghatározott hozzátartozók, így a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa halála esetén. 

A munkavégzés alóli mentesülés tanulmányokkal kapcsolatos kötelező esete az általános iskolai tanulmányok folytatásának idejére korlátozódik a g) pontban foglaltak szerint, minden további tanulmánnyal, képzéssel kapcsolatos munkaidő kedvezmény a munkáltató és a munkavállaló ilyen irányú megállapodásának függvénye.

A h) pontban meghatározott önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat tartamára a munkavállalónak nem jár díjazás. 

Az i) pontban foglaltak olyan esetre vonatkoznak, amikor a munkavállalót hatóság vagy bíróság előtt tanúként hallgatják meg. Annak oka, hogy ez az eset kötelező esete a munkavégzés alóli mentesülésnek, abban rejlik, hogy a tanúzási kötelezettség állampolgári kötelezettség, amint az a 75/1995. (XII.21.) AB határozatban is megállapításra került az alábbiak szerint:

„A  bíróságok  alkotmányos jogvédelmi  funkciójának   gyakorlásához  elengedhetetlen  a tanúzásra    képes     és    alkalmas     személyeknek    az igazságszolgáltatásban való közreműködése, adott esetben alkotmányos alapjogaiknak a korlátozása árán is.” Tanúkénti meghallgatás esetén a munkavégzés alóli mentesülés esetére is díjazás illeti meg a munkavállalót, míg ha nem tanúként kell megjelennie hatóság vagy bíróság előtt, nem illeti meg díjazás.

A j) pont szerinti különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok lehet például a munkavállaló hozzátartozóját ért, sürgős intézkedést igénylő baleset, amelyet azonban a munkáltató részére igazolnia és haladéktalanul közölnie kell. Elháríthatatlan ok lehet például, amikor a munkavállaló hirtelen időjárásváltozás, például hóesés miatt vagy sztrájk miatt nem tud megjelenni a munkahelyén. 

A sztrájkkal kapcsolatban megállapítja a BH.2002.112. sz. döntés, hogy sztrájkban való részvétel esetén a munkavállalót munkavégzési kötelezettség általában nem terheli, de díjazás sem jár a munkavállalónak eltérő megállapodás hiányában erre az időre.  

A munkáltató érdekkörében felmerülő munkavégzés alóli mentesülés esete szerepel az Mt. 55.§. (2) bekezdésében, mely szerint ha a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc napos időtartamra a munkáltató mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.

A fizetés nélküli szabadság

A fizetés nélküli szabadság jelentősen eltér a munkavállalót megillető 115.§.-ban szabályozott alap-és pótszabadságból álló szabadságtól, mind rendeltetését, mind pedig díjazását tekintve.

A munkavállaló gyermekének gondozása érdekében igénybe vehető fizetés nélküli szabadságot szabályozzák az Mt.128-130.§-ban található rendelkezései. Ezek igénybevételére a munkavállalónak lehetősége van, azonban az nem kötelező.

Az Mt. 128. §-a szerint a munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A 129.§. szerint a szabadság megszűnik a gyermek halála esetén a halált követő tizenötödik napon, illetve  ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.

Az Mt. 65.§. (3) bekezdés c./ pontja felmondási védelemben részesíti a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő munkavállalót e szabadság időtartama alatt, ami azt jelenti, hogy a munkavállaló munkaviszonya ezen időtartam alatt felmondással nem szüntethető meg munkáltató által. A (6) bekezdés alapján, ha a fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő igénybe veszi, az anyát illeti meg a felmondási védelem. 

A 130. § szerint a munkavállalónak gyermeke személyes gondozása érdekében fizetés nélküli szabadság jár a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély, gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának tartama alatt.

A munkavállalónak lehetősége van a 131.§ alapján hozzátartozójának ápolására is fizetés nélküli szabadságot igénybe venni, hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolására, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre. Azt, hogy a munkavállaló tartós ápolása indokolt, és a tartós ápolást is az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.

A hozzátartozó otthoni gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság nem keletkeztet abszolút felmondási védelmet, mint a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság. 

Felmondási korlátozás érvényesül azonban ezen időtartam alatt is is, vagyis az Mt.68.§. (2) bek. c./ pontja szerint munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő legkorábban a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság tartamának lejártát követő napon kezdődhet.

A 132. § alapján a munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára.

Az Mt. 133.§. szerint a munkavállaló a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban írásban köteles bejelenteni. A fizetés nélküli szabadság a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.

Forrás: munkajog.hu