Egy magánszemély korábbi munkáltatója bankszámlájáról végrehajtás által jutott hozzá egy havi fizetéshez és végkielégítéshez. Ezzel kapcsolatosan kérdésünk az, hogy hogyan kerül az adóhatóság felé bevallásra a társadalombiztosítási járulék ebből az összegből. Ki köteles ezt befizetni?
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 6. § (1) bekezdés a) pontja alapján biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató sze-mélynek nem minősülő munkaviszonyban álló személy, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy rész-munkaidőben történik. A társadalombiztosítási ellátások és a munkaerőpiaci célok fedezetére a biztosított 18,5 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot, a törvényben meghatározott személy szociális hozzájárulási adót fizet [Tbj. 23. § (1) bekezdés a) és d) pont, 25. § (1) bekezdés].
A Tbj. 33. § (1) bekezdése értelmében a foglalkoztató a foglalkoztatottat a járulékalapot képező jövedelme után – figyelemmel a Tbj. 32. §-ában foglaltakra is – terhelő társadalombiztosítási járulékot a járulékfizetésre vonatkozó eljárási szabályok szerint vonja le és fizeti meg.
Járulékalapot képező jövedelem – többek között – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíj [Tbj. 27. § (1) bekezdés a) pont]. Munkaviszony esetében a járulékalap havonta legalább a minimálbér 30 százaléka (járulékfizetési alsó határ) [Tbj. 27. § (2) bekezdés].
Az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelés) a járulék-fizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették. A biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulék-alapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony fennállásának utolsó napján került volna sor (Tbj. 29–30. §).
A foglalkoztató a foglalkoztatottnak minősülő biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem, vagy a Tbj. 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határ alapján köteles a társadalom-biztosítási járulékot megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetve megfizetni az állami adó- és vámhatóságnak [Tbj. 77. § (1) bekezdés].
Lényeges szabály, hogy a foglalkoztató a foglalkoztatottnak minősülő biztosítottat terhelő társadalombiztosítási járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A megelőlegezett társadalombiztosítási járulékot a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló köve-telésként veszi nyilvántartásba [Tbj. 77. § (4) bekezdés].
Tehát, ha a magánszemély a volt munkáltatójától végrehajtás útján szerzett a munkaviszonya megszűnését követően egyhavi fizetést és végkielégítést, akkor őt ezen összeg után 18,5 százalék társadalombiztosításijárulék-kötelezettség terheli. Az esedékességet követő időpontban kifizetett havi fizetése összegét a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették. A munkaviszony megszűnését követően e jogviszonya alapján kifizetett (juttatott) végkielégítést pedig úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony fennállásának utolsó napján került volna sor.
A társadalombiztosítási járulékot a volt munkáltató köteles megállapítani, levonni és az adóhatóság részére be-vallani és megfizetni. A volt munkáltatónak az általa megelőlegezett társadalombiztosítási járulékot a magánszeméllyel szemben fennálló követelésként kell nyilvántartásba vennie.
Különös szabály vonatkozik arra az esetre, ha a munkáltató a vele munkaviszonyban már nem álló természetes személytől a munkaviszony fennállása alatt a biztosítottat terhelő járulékot nem vonta le, de azt a Tbj. 77. § (4) bekezdése alapján bevallotta és megfizette. Ebben az esetben ugyanis a le nem vont, biztosítottat terhelő járulék összegének és a természetes személy adóazonosító jelének közlésével értesíti a természetes személy állami adó- és vámhatóságát. Az állami adó- és vámhatóság a munkáltató által le nem vont, biztosítottat terhelő járulékot határozattal írja elő a természetes személy terhére, és szükség esetén intézkedik az előírt járulék beszedése iránt. Ha a természetes személyt terhelő járulék összege megfizetésre, beszedésre került, az állami adó- és vámhatóság erről a természetes személy volt munkáltatóját értesíti, aki (amely) az általa a Tbj. 77. § (4) bekezdése szerint jogszerűen bevallott, biztosítottat terhelő járulék összegét önellenőrzésel helyesbíti, a visszajáró összegről rendelkezik.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2024/14-es számában jelent meg.
Forrás: ado.hu
