Azt sem tudjuk, hány harmadik országbelit foglalkoztatnak Magyarországon, és ez csak a problémák egyik fele.
Nem a kulturális különbségek, és még csak nem is a magyar társadalom felkészületlensége okozza a legnagyobb gondot a harmadik országból érkező külföldi munkavállalók kapcsán idehaza, hanem legtöbbször az, hogy nálunk sok esetben 10-20 ezres közösségekbe, kisvárosokba érkeznek meg az indonéz vagy a Fülöp-szigeteki munkavállalók, ellentétben Nyugat-Európával, ahol százezres vagy milliós populációk fogadják őket – mondta el lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke. Aligha vitatható, hogy a jelzett arányok közötti különbség nem elhanyagolható.
A külföldi munkavállalókkal szembeni társadalmi ellenérzések nagyrészt megszűnőben vannak, ami egyfelől jó jel, másfelől, amennyiben a jelenleginél is több, döntően Ázsiából érkező munkavállaló magyarországi foglalkoztatására készül az ország, ez alapkövetelmény. Az már a gondokat jelzi, hogy nincs pontos statisztika, hány harmadik országból érkező munkavállalót foglalkoztatnak jelenleg idehaza. A Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly év végi adata szerint 39 ezret, a KSH szerint 95 ezret.
Éppen azt nehezményezi a szakszervezeti vezető is, hogy ebben az ügyben nincsenek hiteles statisztikák, aminek egyik oka, hogy a harmadik országból érkező munkavállalókat a hazai cégek vagy saját alkalmazottként, vagy kölcsönzött munkaerőként, vagy a külföldi cég alkalmazottjaként tartják számon. A nyilvántartások különbségei ebből adódnak, és egyben lehetőséget adnak az adatokkal való bűvészkedésekre. Alapvető érdekünk volna tisztában lenni ezekkel a statisztikákkal, akár még önkormányzati szinten is – tett hozzá az elmondottakhoz László Zoltán, aminek, visszautalva a Covidra, járványhelyzetben óriási jelentősége lehet.
Erősen vitatható az a miniszterelnöki állítás, ami szerint az országnak a közeljövőben 500 ezer külföldi munkavállalóra lenne szüksége. Ez a szám csak több éves ciklusra értelmezhető, amikor az ekkora nagyságrendű munkaerő „átforog” a magyar gazdaságon.
A becslések alapján mostani viszonyok mellett egyidejűleg legfeljebb 250 ezer harmadik országbeli foglalkoztatása kivitelezhető.
Befolyásolja a helyzetet, hogy a munkaadók oldaláról nézve most lassul a magyar gazdaság. Nincs akkora munkaerőigény ma, mint fél évvel korábban, sok helyen létszámstopot léptettek életbe – tudtuk meg. Hogy e tekintetben mit hoz a holnap, nem tudni.
Érdemes volna átgondolni azt is, milyen szektorokban foglalkoztatják itthon a harmadik országból érkezőket. Ausztriában és Németországban nagy számban alkalmazzák őket a egészségügyben és a szociális szférában, közmegelégedés mellett – hívta fel egy eddig keveset említett szempontra a figyelmet László Zoltán, aki szerint a hazai idősgondozásban óriási számban volna szükség dolgos kezekre. Nyelvtanítás mellett erre kifejezetten alkalmasnak mutatkoznak a kulturált, empatikus, türelmes és udvarias indonéz és Fülöp-szigeteki munkavállalók. Világos, hogy az ilyen munkakörök nagyban különböznek a gyári szalagmunkától, de a hazai munkaerőigények is ebbe az irányba mutatnak. A külföldi munkavállalók kapcsán itthon hiányzik a stratégiai, a rendszerszintű gondolkodás. Helyette rövid távú érdekek és szűk körű alkuk alakítják a helyzetet.
A külföldiek magyarországi munkavállalása nem új jelenség, tömegesen a 2000-es évek elején indult, amikor nagy számban érkeztek ide ukrán, szerb, kazah és kirgiz munkavállalók, akiket aztán a Szlovákiából jövők követték – mondta el a szakszervezeti vezető. Ebben az időben a legfőbb konfliktusforrást a munkavállalók között a magyar és a külföldi dolgozók azonos munkabére jelentette, amit a hazaiak annak ellenére nehezen fogadtak el, hogy a munkaadónak a külföldiek alkalmazása többletköltségekkel járt. Elég csak a külföldiek lakhatási kérdéseire utalni.
A kialakult helyzetet súlyosbította a sok esetben felkészületlen munkahelyi középvezetők hozzáállása, akik fekete-fehér szemlélete igazságtalanul állította szembe a magyar és a külföldi munkavállalókat, előnyben részesítve a túlmunkát és túlórát könnyebben vállaló külföldieket. Ez az összevetés egyszerre volt káros és mérgező – fogalmazott a vasasok alelnöke, mert a meghatározott szerződési idővel, a hazánkba kizárólag munkavállalás céljával érkező, szabadidejét a munkásszálló magányában töltő külföldi munkavállaló sokkal inkább „hadra fogható”, mint a hétvégét a családjával tölteni akaró hazai munkavállaló. Más megfogalmazásban: a magyar dolgozót nem lehet azért lustának nevezni, mert a harmadik egymást követő szombatján nem akar dolgozni, ellentétben indonéz munkatársával. Ez pedig gyakran megtörtént.
A külföldiek itteni munkavállalásával kapcsolatos, a törvényekbe foglalt ígéreteket legfeljebb mesebeszédnek lehet nevezni – fogalmazott László Zoltán annak kapcsán, hogy a meghirdetett állások (nyitott pozíciók) betöltésére a magyar munkavállaló élvez elsőbbséget. A valóságban leginkább az történik, hogy a hazai és a harmadik országbeli foglalkoztatott együtt dolgozik ugyanannál a cégnél, és a létszámleépítésnél a magyar munkavállalóknak mondanak fel. Ezzel nem sértenek törvényt, igaz, nem is védik meg – ahogyan a hangzatos propaganda fogalmaz – a „magyar családokat”. A hazai munkavállalótól a végkielégítés mellett is olcsóbb megszabadulni, mint a rendszerint kétéves munkaszerződéssel rendelkező harmadik országbelitől. A hazai kölcsönzött munkaerőt leépíteni – ahogyan ez az elmúlt hónapokban sokszor megtörtént – a legegyszerűbb eljárások közé tartozik. Amennyiben a kölcsönbe vevő visszamondja igényét, akkor ez olyan gazdasági ok, ami alapján a kölcsönbe adó minden további nélkül megszünteti a munkaviszonyt.
Megdöbbentően nagy itthon a kölcsönzött munkaerőként foglalkoztatottak száma, a Vasas Szakszervezet felmérése szerint a saját területén a foglalkoztatottak 30 százalékára teszi arányukat.
Ukrán munkavállalók még mindig viszonylag nagy számban dolgoznak Magyarországon, számuk folyamatosan csökken, ez még fokozottabban igaz a szerbekre, a szlovákokra és a románokra – tudtuk meg László Zoltántól. A szlovákok esete azért is érdekes, mert döntő részben az ottani magyarok vállaltak munkát ingázóként a 2000-es évek első évtizedében olyan dunántúli városokban, mint Komárom, Esztergom és Győr. Északi szomszédunk gazdasága ezt követően jelentős fejlődésen ment keresztül, az ottani bérek, ha nem is jelentősen, de meghaladják a magyarországit. Ám ennél is fontosabb – hangsúlyozta a Vasas Szakszervezet alelnöke, hogy Szlovákiában nagyobb a foglalkoztatottak munkabiztonsága, mint Magyarországon. Mindezek együtt magyarázzák, hogy nagy mértékben megcsappant a hazánkban munkát vállaló szlovák állampolgárságúak száma.
Kulturális és gazdasági okok miatt lettünk célország
– Amikor elkezdtünk thaiföldi munkaerő közvetítéssel foglalkozni két alapelvet fogalmaztunk meg. Az egyik, hogy nem szeretnénk olyan cégekkel szerződni, amelyek spórolás miatt le akarják váltani a magyar munkaerőt. A másik, hogy a thaiok ugyanazt a bért, juttatást kapják, mint a magyarok. Így jutottunk el olyan étteremhez, akik majdnem bezártak, annyira nem találtak embert, hogy a szakács és az ügyvezető állt be mosogatni. Vagy egy olyan a szállodához, ahol főszezonban nem lehetett kiadni a szobák 30 százalékát, mert nem volt takarítónő. Olyan cégekkel dolgozunk, ahol tényleges munkaerőhiányt tapasztalunk – mondta lapunknak Habóczki Zsolt a Work &Smile Kft. társtulajdonosa.
A kizárólag thai munkaerő közvetítésével foglalkozó céget két éve alapították. Habóczki Zsolt azelőtt 20 éven keresztül online utazási irodák fejlesztésével foglalkozott. – A pandémia alatt éreztem, hogy váltani kéne. Gyerekkori barátommal, Görög Rudolffal (aki szintén társtulajdonos a cégnél), aki akkoriban szálloda igazgatóként dolgozott, rengeteget beszélgettünk az egyre növekvő munkaerőhiányról. Ebből született a gondolat, hogy foglalkozzunk munkaerő közvetítéssel. Én egyébként thai masszázsszalonokat is üzemeltetek, részint innen jött a thai vonal, másrészt a harmadik tulajdonos Tongsai Seelakkham is thai származású.
Az utóbbi időben egyre több hír jelenik meg arról, hogy egyre több harmadik országbeli munkaerő érkezik Magyarországra. Felmerül a kérdés, hogy miért pont ide, és nem a jobb gázsikat fizető nyugat-európai országokba.
Habóczki szerint ennek kulturális és gazdasági okai is vannak. – Németországban, Ausztriában a legtöbb esetben nem biztosítanak szállást az odavándorló munkaerőnek. Magyarországon viszont a legtöbb munkáltató ezt megoldja, aki nem tudja, ott mi is tudunk segíteni. A belvárosban egy hostelt alakítottunk át, ahol jelenleg harmincan laknak. Kiszedtük az emeletes ágyakat, és egyszemélyesre cseréltük. Terebélyes konyhát alakítottunk ki, mert a thaioknak nagyon fontos közösségi térként funkcionál, a szabadidejük nagy részét ott töltik közösen. Tehát hiába keresnek mondjuk Németországban jobban, ha drágább az élet és a szállás is saját költséges. Nekik minden más oknál fontosabb, hogy pénzt keresni jönnek. Többségben nők érkeznek és itt jön képbe a kulturális ok. Thaiföldön mai napig nagycsaládban élnek, a nagyszülők nevelik az unokákat, a nők pedig a család fő szervező erői, ők a családfők. Ugyanakkor ott a 40 pluszosak már idősnek számítanak, nem igen kapnak munkát. Épp ezért nagyon hálásak, hogy itt igen, ráadásul az ő viszonylatukban jól is kereshetnek, hisz ugyanazt a bért kapják, mint a magyar munkavállalók, ami dupla annyi, mint a thai fizetések. – mondta lapunknak az üzletember.
Szlovákiából is jöttek, majd hazamentek
Ukrán állampolgárságú munkavállalók még mindig viszonylag nagy számban dolgoznak Magyarországon, bár számuk folyamatosan csökken; ez még inkább igaz a szerb, a szlovák és a román állampolgárokra – tudtuk meg László Zoltántól. Szlovákiából döntő részben az ottani magyarok vállaltak munkát ingázóként a 2000-es évek első évtizedében Komáromban, Esztergomban és Győrben. Északi szomszédunk gazdasága ezt követően jelentős fejlődésen ment keresztül, az ottani bérek, ha nem is jelentősen, de meghaladják a magyarországit. Ám ennél is fontosabb – hangsúlyozta a Vasas Szakszervezet alelnöke –, hogy Szlovákiában nagyobb a foglalkoztatottak munkabiztonsága, mint Magyarországon. Mindezek együtt magyarázzák, hogy nagymértékben megcsappant a hazánkban munkát vállaló szlovák állampolgárságúak száma.
Forrás: Népszava
