A „Belső visszaélés bejelentési rendszerek a vállalatoknál” című kétrészes sorozat második részének célja, hogy bemutassa, hogy a bejelentőket milyen körben és milyen terjedelmű védelem illeti meg a bejelentésekkel összefüggésben.

Jelen sorozat I. részében rámutattam arra, hogy milyen rendszerekben, milyen úton van lehetőség bejelentés megtételére. Ugyan ez nem szükségszerű, de láthatjuk, hogy a bejelentések nagy részét munkavállalók teszik meg a munkáltatójuk irányába. Ennek eredményeképpen a jogalkotónak mindenképpen gondoskodnia kellett a bejelentők védelméről.

A bejelentők szabad és befolyástól mentes eljárása olyan társadalmi érdek, amely kellő törvényi védelem biztosítását igényli. A védelem egyes országokban, így különösen az angolszász jogterületen egészen más oldalról is megközelítésre kerül: az állam kifejezett célja, hogy anyagilag is ösztönözze a bejelentőket.

A whistleblowerek megfelelő szintű jogi védelme nélkül, a whistleblowing nem érheti el célját. A whistleblowerek általában foglalkoztatási jogviszonyban állnak, a jelentéstétellel - megfelelő és tényleges védelem hiányában - kockáztatják munkájukat, munkahelyi megítélésüket, ami adott esetben visszatarthatja őket a feltárt információk bejelentésétől. A munkavállalók az általuk észlelt szabálytalanságokat, visszaéléseket az esetek jelentős részében a megtorlástól való félelem miatt nem jelentik.

Kezdetben – tekintettel a whistleblowing alapvető funkciójára – elsősorban az államnak kifejezett érdeke volt a bejelentők védelme, hiszen a bűnüldözés szempontjából fontos információk forrásai voltak a bejelentők. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (az OECD) a ’Bejelentővédelem: a bejelentések ösztönzése’ című kiadványában is kiemeli, hogy a korrupció kockázata jelentősen nő olyan környezetben, amelyben a visszaélések bejelentését nem támogatják, és a bejelentőket nem védik meg. A whistleblowing ezen szerepét emelte ki több esetben is a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet is, ami többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelme hozzájárul a tisztességes munkavégzéshez szükséges környezet megteremtéséhez, a fenntartható fejlődés biztosításához és a korrupció csökkentéséhez.

A közérdekű bejelentők esetében tehát kiemelhetőek más nézőpontok is. A közérdekű bejelentők nem saját, hanem a közösség, mindannyiunk érdekében cselekednek, így joggal kell számítaniuk az esetleges retorziókkal szemben a kiemelt védelemre.

A védelem ugyanakkor nem csak a közérdekű bejelentőket illeti meg, hanem minden visszaélést bejelentő személyt.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937 (2019. október 23.) irányelve (továbbiakban: Irányelv) preambuluma több olyan érdeket kiemel, amely indokolja a Bejelentők védelmét:

Kiemeli, hogy a Bejelentők kiemelt szerepet játszanak a jogsértések feltárásában és megelőzésében, valamint a társadalom jólétének biztosításában. A visszaélést potenciálisan bejelentő személyeket ugyanakkor a megtorlástól való félelem gyakran eltántorítja attól, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak vagy gyanújuknak. Az uniós jog megsértése – függetlenül attól, hogy az a nemzeti jog alapján közigazgatási jogsértésnek, bűncselekménynek vagy egyéb típusú jogsértésnek minősül-e – súlyos sérelmet okozhat a közérdeknek oly módon, hogy a társadalom jólétét fenyegető jelentős kockázatot teremt. Ha ezeken a területeken a jogérvényesítésben tapasztalt gyengeségeket azonosítottak, és a visszaélést bejelentő személyek általában abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy fel tudják fedni a jogsértéseket, akkor hatékony, bizalmas és biztonságos bejelentési csatornák bevezetésével, valamint a visszaélést bejelentő személyek megtorlástól való hatékony védelmének biztosításával javítani kell a jogérvényesítést.

A védelem megjelenésének legszembetűnőbb és egyértelműbb példája, hogy a bejelentőket ért támadásokat az állam pönalizálta is.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 206/A. § (1) bekezdése kimondta korábban, hogy „aki közérdekű bejelentés miatt a bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz, szabálysértést követ el.” A Panasz tv. elfogadásával egyidejűleg módosításra került a korábban idézett szakasz, így a hatályos törvényi tényállás az alábbiakat mondja ki: „(1) Aki a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló törvény szerinti közérdekű bejelentés vagy visszaélés-bejelentés miatt a közérdekű bejelentővel vagy a visszaélés bejelentőjével szemben a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló törvény szerinti hátrányos intézkedést tesz, szabálysértést követ el.” Ugyanezen szakasz (2) bekezdése kimonda, hogy: „aki a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló törvény szerinti visszaélés-bejelentés megtételét akadályozza vagy megkísérli akadályozni, szabálysértést követ el.”

Ugyanakkor a Panasz törvény is rendelkezik általános bejelentővédelmi szabályokról.

A védelem rendszerének alapvető szabálya továbbra is, hogy az egyébként jogszerű hátrányos intézkedést jogellenesnek minősíti. Ehhez mindösszesen két feltételnek kell megfelelni:

1. a hátrányos intézkedésnek a bejelentés jogszerű megtétele miatt kell megtörténnie és
2. összefüggésben kell állnia a 20. §-ban meghatározott jogviszonnyal, azaz azzal a jogviszonnyal, amelyben a bejelentés történt.

Régi adósságot törlesztett azzal a jogszabály, hogy egy nem taxatív felsorolást ad arról, hogy milyen intézmények minősülhetnek ilyennek. Többek között hátrányos intézkedésnek minősíti a jogszabály – természetesen a korábban részletezett feltételek fennállása esetén – az alábbiakat: a felfüggesztés, a csoportos létszámcsökkentés, a felmondás vagy ezekkel egyenértékű intézkedések; a lefokozás vagy az előléptetés megtagadása; a munkaköri feladatok átruházása, a munkavégzés helyének megváltoztatása, a bércsökkentés, a munkaidő megváltoztatása; a képzés megtagadása; a negatív teljesítményértékelés vagy munkareferencia; a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyára vonatkozó törvény szerinti bármely hátrányos jogkövetkezmény - így különösen fegyelmi intézkedés, megrovás, pénzügyi szankció – alkalmazása stb.

A hátrányos intézkedéssel összefüggő hatósági vagy bírósági eljárás során – ha a bejelentő a bejelentés megtételének jogszerűségét bizonyítja – vélelmezni kell, hogy a hátrányos intézkedésre a bejelentés jogszerű megtétele miatt került sor, és a hátrányos intézkedést hozó személyt terheli annak bizonyítása, hogy a hátrányos intézkedés megtételére alapos indokkal és nem a bejelentés jogszerű megtétele miatt került sor.

A bejelentés megtétele jogszerű, ha

1. a) a bejelentő a bejelentését a jogszabály meghatározott fejezete szerinti visszaélés-bejelentési rendszerek valamelyikén, az e törvényben meghatározott szabályok szerint tette meg,
2. b) a bejelentő a bejelentéssel érintett körülményekre vonatkozó, bejelentett információt a munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységével összefüggésben szerezte, és
3. c) a bejelentő alapos okkal vélelmezte, hogy a bejelentéssel érintett körülményekre vonatkozó, bejelentett információ a bejelentés időpontjában valós volt

Érdekes körülmény azonban, hogy a jogszabály nem teremti meg ezt a szigorú védelmet, minden bejelentés vonatkozásában.

A Panasz törvény 48. § (1) bekezdése szerint: Az ezen alcím szerinti védelem kizárólag akkor illeti meg a bejelentőt, ha

1. a) a bejelentéssel érintett körülményekre vonatkozó, bejelentett információ az 1. mellékletben, illetve a 2. mellékletben szereplő európai uniós jogi aktusok vagy azok végrehajtását, az azoknak való megfelelést biztosító jogszabályi rendelkezések hatálya alá tartozik, vagy
2. b) a bejelentő az a) pont szerinti körülmény fennállását alapos okkal feltételezi.

A jogszabály két említett melléklete sorolja fel azokat az uniós jogi aktusokat, amikre vonatkozó bejelentéseket rendeli védeni. Érdekes ugyanakkor, hogy a potenciális bejelentések körét a magyar jogszabály sokkal tágabban határozta meg, így a védelem és a bejelentések lehetséges köre nem fedi le egymást teljes mértékben.

Természetesen amennyiben egy bejelentőt valamilyen hátrány ér – és a Panasz törvény nem nyújt neki védelmet – akkor a Munka Törvénykönyvének rendelkezései, így különösen a joggal való visszaélés tilalma alkalmazható lehet védelmi célokból.

Dr. Eckl Gergő – compliance (megfelelési) szakjogász

Az írás egy szakmai cikksorozat része, a szakértőkről itt olvasható bővebb információ.