Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 276. § (8) bekezdésének „– tanácskozási joggal –” szövegrészét, valamint a folyamatban lévő perekben alkalmazási tilalmat rendelt el. A bekezdés a következő szöveggel marad hatályban: „(8) Az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételnek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni, és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson részt venni.” Az eljárás alapjául szolgáló ügyben abban kellett az indítványozó bíróságnak állást foglalnia, hogy a felperes rendelkezik-e a 2010. február 2-án megkötött kollektív szerződés módosítására és felmondására vonatkozó joggal pusztán azon ténynél fogva, hogy 2014. január 1-jén az alperesi munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma meghaladta az Mt. 276. § (2) bekezdésében foglalt minimumlétszámot. Az Mt. 276. § (8) bekezdése ezt egyértelműen kizárja, amellyel az indítványozó bíróság szerint kellő súlyú alkotmányos indok nélkül hátrányos megkülönböztetést valósít meg az alperesi munkáltatónál kollektív szerződéskötési képességgel bíró szakszervezetek között. A szabályozás továbbá eltérően bánik az adott munkáltatónál kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezetekkel azon oknál fogva, hogy a kollektív szerződés megkötését követően vagy azt megelőzően teljesítették az Mt. 276. § (2) bekezdésében foglalt követelményt. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az egy adott időpontban kollektív szerződéskötési képességgel – ehhez megfelelő taglétszámmal és ennek megfelelő képviseleti erővel – rendelkező szakszervezetek közötti különbségtétel a kollektív szerződés módosítására irányuló folyamatban kizárólag a korábban megkötött kollektív szerződés kötelmi jellegét tartja szem előtt. A kollektív szerződés megkötését követően reprezentativitást szerzett szakszervezetek számára tanácskozási jogot biztosító szabályozás figyelmen kívül hagyja a kollektív szerződés alapvető jellegzetességeit (rugalmasság, aktualizálhatóság), annak rendeltetését (a munkáltató és a munkavállalók érdekeinek megfelelő megállapodás) és normatív jellegét (a kollektív szerződés jogszabályszerűen viselkedik az érintett munkáltató összes, munkaviszonyban álló munkavállalója számára). Ez a szabályozási megoldás tehát nem felel meg a különbségtétel észszerűségére vonatkozó követelménynek. Az Alkotmánybíróság ezért a törvény szövegrésze megsemmisítéséről rendelkezett, továbbá elrendelte a megsemmisített rendelkezés alkalmazási tilalmát minden folyamatban lévő perben.