2023. május elsejére a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) és a Szikra közös programot szervezett a szakszervezeti székházban. Az utolsó panelbeszélgetésben Csóti Csaba a SZEF elnöke, és Jámbor András, a Szikra országgyűlési képviselője beszélgettek a szakszervezetek és a politika viszonyáról, az együttműködés és a demokratikus elvek gyakorlati képviseletének lehetőségeiről. Túl azon, hogy demokrácia van-e hazánkban, és mennyire hatékony a Fidesz rendszere, jelentős kérdésekben nem derült fény nézetkülönbségre a két vezető között. És hogy mitől lesznek erősek a szakszervezetek? Csóti a tanulás szerepét emelte ki, Jámbor azt hangsúlyozta, sikerekre van szükség. A Mérce összeállítása.

Aktualitással nyitottak a beszélgető felek, miután az első téma a jelenleg is zajló tanártüntetések politikai támogatása és annak eszközei voltak. Jámbor András szerint nem szétválasztható a civil-, a szakszervezeti és pártpolitizálás, miután ugyanannak a közösségnek a problémáit ugyanabban a közös térben kell ezeknek a „lábaknak” megoldaniuk. Szerinte az ő dolga országgyűlési képviselőként egyrészt az, hogy a nála levő – igaz, korlátozott  – parlamenti eszközökkel segítsen megjeleníteni az oktatás problémáit a parlamentben, másrészt pedig a nála levő médiaeszközökkel bemutassa a tiltakozásokat, képviselje a választókerületében élő érintetteket. Azt is hozzátette, hogy a Szikra nemcsak médiapolitizálást folytat: szerintük a politikacsinálás „hosszútávfutás”, amelynek része a szakszervezeti politizálás, a kapcsolatépítés, de az olyan közvetlen segítségnyújtás is, mint a szervezet által szárba szökkentett energiahatékonysági program.

Csóti Csaba ugyanezen kérdéskör kapcsán elmondta, a szakszervezeti mozgalom és a Szikra értékei között vannak kapcsolódási pontok, ilyen az egyenlőség iránti elköteleződés. Megerősítette ő is, hogy egyetlen közpolitikai tér van: nincs külön szakszervezeti politika és közpolitika. Ennek oka szerinte az, hogy képviseleti demokráciában élünk. Magyarán a mindannyiunkat befolyásoló döntések önkormányzatoknál és országos szinten születnek.

A szakszervezeti vezető kifejtette, programszerűen nem, de bizonyos célok és érdekek mentén találkozhatnak a diákszervezetek és a pedagógus szakszervezetek. Erre példa jelenleg a minőségi és egyenlő oktatás követelése.

Csóti szerint, ha túllépünk a helyi kollektív szerződések és helyi kezdeményezések világán, nem lehet megkerülni a politikát. Ugyanakkor hozzátette, hogy a politikai élet egy erős, jól megjeleníthető szakszervezeti mozgalmat vár el, de ők ezt nem tudják megadni. A szakszervezet ugyanis nem harci szervezet, hanem intézményesített érdekképviseleti forma  – akárcsak a képviseleti politika.

Ezért, noha a szakszervezeti álláspont, hogy a státusztörvény nem elfogadható, a róla való tárgyalás az egyik fő feladatuk. A politikai realitás az, hogy nincs olyan lehetőség, hogy a kormánytöbbség ne fogadná el. Mindemellett: akárcsak egy politikus, egy szakszervezet is megengedheti magának, hogy teljesen elutasítja a törvényt, és amennyiben a tagság úgy dönt, feláll a tárgyalóasztaltól.

A politika és a szakszervezet kapcsolata egy kínkeserves, igen lassú munka azok számára, akik hisznek abban, hogy érdemes ezt csinálni. A jelenlegi kormány esetében nem látják, hogy nyitottak lennének a szakszervezetekkel való együttműködésre, az ellenzéki pártoknál pedig évek óta ennek módját keresik.

Túl az „Orbán vagy nem Orbán” kérdésen

Arról, hogy a szakszervezeteket megosztja-e a párthovatartozás, Csóti Csaba elmondta, hogy bár a 90-es években még sokkal jobban működött a politikai polarizáción való átlépés, manapság ehhez olyanfajta munkavállalói tudatosságra lenne szükség, amivel jelenleg „rosszul állunk”. Ugyanakkor úgy látja, hogy nem ellenzik széles tömegek a pedagógus-szakszervezetek törekvéseit.

Tóth Jakab moderátor erre felvetette, hogy a legtöbb civil szervezet jelenleg  fél, hogy „összepolitizálódik”. Jámbor András szerint ebben a polarizált társadalomban érdemes lenne újragondolni a pártpolitika szerepét.

„Nekem például most mindenre azt kell mondanom, hogy hülyeség, amit a kormány csinál”

– mondta a Szikra képviselője, pedig szerinte például az extraprofitadó vagy az árstop alapvetően jó dolog is lehetne, más kérdés, hogy szerinte a Fidesz nem tette melléjük azokat a garanciákat, amelyek valóban megvédték volna a társadalom szélesebb rétegeit a válság hatásaitól. Jámbor úgy véli, számára nincs annak tere, hogy ne azt mondja egy kormányintézkedésre, hogy „nem”.

Úgy látja, a szakszervezetek azért tehetik meg inkább, hogy a kétpólusú közéleten kívül mozogjanak, mert a munkajogi kérdésekkel a média kevéssé foglalkozik, kevéssé értik az újságírók a dolgozók problémáit. Szerinte egy párt tagjainak a párt saját érdekeit kellene képviselnie, de ehelyett csak „az Orbán vagy nem Orbán törésvonal” mentén folyik a közbeszéd, és innentől a tiltakozások struktúráját nem tudják érdemi szakpolitikákra építeni.

Jámbor szerint fontos használni a médiát, hogy bevigyék a köztudatba a fontos társadalmi kérdéseket.

Ez történt például a feltöltőkártyás áramfogyasztók esetében. Véleménye szerint meg kell szervezni azokat, akik ettől a rendszertől függnek, amelyet bonyolultsága miatt adott esetben maguk sem értenek. Ebben segíthet a médiafigyelem.

Ha a szakszervezetek gyengék maradnak, a kormányváltás sem segít a dolgozókon

Csóti kifejtette, hogy a jelenlegi szakszervezeti mozgalom és érdekegyeztető rendszerek nyugatról eredő, a rendszerváltás után átvett struktúráját a létezett szocializmus hívta életre azzal, hogy jelentősen növelte az emberek életszínvonalát.

„A rendszerváltás után viszont, a fenyegetés elmúltával, a kapitalisták elszemtelenedtek, és visszaszerezték jogaikat a hierarchikus társadalom működtetésére”

– érzékeltette a helyzetet a SZEF elnöke.

Ez nálunk a NER-ben teljesedett ki, mikor Orbán kijelentette, hogy nincs szükség az érdekegyeztetésre, majd le is bontották az erre szolgáló struktúrákat. Az elmúlt tíz év konjunktúrája viszont, ami sok rétegnek előnyös volt, megfordulóban van, ezért megjelenik az elégedetlenség is.

Jelenleg viszont a szakszervezetek gyengék. Így ha esetleg meg is bukik egyszer a kormány, de nincs meg a tudás hogy mit akarnak létrehozni – ami a bérből élők érdekeit szolgálja –, akkor a következő hatalom is újra fogja termelni ezt a jelenlegi nehéz helyzetet.

Jámbor pontosított: nem gondolja, hogy felülről kellene szakszervezetet építeni. Mindazonáltal a média nem kormánypárti része komoly segítséget nyújthat a szakszervezetesítésben.

Demokrácia a szakszervezetben

A következőkben Csóti Csaba a demokratikus döntéshozatal fontosságát ecsetelte a szakszervezeten belül. Okfejtésével arra a moderátori kérdésre felvetésre válaszolt, hogy a szakszervezeten belül hogyan lehet elejét venni az „egymásra mutogatásnak”, azaz annak, hogy a tagság és a vezetőség kölcsönösen egymást hibáztatja, ha nem sikerült eredményeket elérni.  Szerinte a szakszervezet nem arról szól, hogy egy ember mondja meg a megoldást, mert a demokratikus döntéshozatal fontos még akkor is, ha sok idő kell hozzá. Habár a vezetőnek szerinte kell, hogy legyen gondolata arról, hogy mit tart jónak a szakszervezet számára, de a tagság akarata nélkül nem működik a döntéshozatal.

„A tagság és a vezetők között dialektikus helyzet áll fenn ideális esetben”

– mondta Csóti. Szerinte jelenleg az a meggyőződés hiányzik a munkavállalókból, hogy a hétköznapokban szükséges politizálni. „Ha ez nem jön otthonról, ezt tanítani kell, erre kell képezni és a szervezni őket” – tette hozzá.

Arról, hogy hogyan lehet segíteni a demokratikus elvek megtanulását a társadalom kevésbé privilegizált rétegeinek, Jámbor úgy vélekedett, a demokratikusság akkor rendelkezik tartalommal, ha kötődik az emberek mindennapi életéhez. Ennek érdekében tart ő is fogadóórákat, és alkotnak programokat, ami lehet egy energiahatékonysági program, vagy akár az is, hogy egyenként segítenek az embereknek ügyeik intézésében.

A másik lehetőség az lenne, hogy csinálnának egy kampányt, amiben az emberek életéről van szó, és a végén nyernek, mert ekkor van egy közös, demokratikus sikerélmény. Viszont a jelen rendszerben a kormánypárt nem érdekelt abban, hogy bármilyen, nem hozzájuk köthető siker történjen. Erre jó példa, hogy a Fidesz nem szavazta meg a Törvényalkotási Bizottságban az LMP javaslatát, hogy az előzetesben ülő Schadl György fővégrehajtót le lehessen váltani – egy hónappal később viszont egy nagyon hasonló javaslatot adott be, így, noha a halaszthatatlan intézkedéseket meghozták, de más politikai erőnek nem tették lehetővé, hogy győzelmet könyvelhessen el.

Ezért gondolja, hogy házról házra kell járni, és személyesen visszaadni a hitet a képviseletben.

Magyar sajátosság-e a dolgozók jogfosztottsága?

Az, hogy a politika és a szakszervezetek viszonya milyen Magyarországon, a SZEF elnöke szerint nem atipikus. Csóti szerint azzal, hogy a korábbi közmegegyezéses rendszer helyét idehaza átvette a többségi uralom, nincs helye a szakszervezeti jogosítványok érvényre juttatásának. Úgy látja, világtendenciának számít  az a törekvés, hogy a parlamenti többségen kívüli aktorok cselekvési képességét (így a szakszervezetekét is) csökkentsék, csak nálunk a politikai berendezkedés csúcsra tudta ezt járatni. Végül arról beszélt: amikor a szakszervezetek újjászervezéséről beszélünk, arról is van szó, hogy a munkahelyi képviselet javításával a dolgozók visszanyernék a szabad döntés jogát az életüknek annak az egyharmadában, amely a Beatrice együttes slágeréből is ismerős lehet („8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”).

Jámbor szerint Magyarország egyértelműen egyre kevésbé demokratikus – egyre inkább konzerválódnak az egyenlőtlenségek, és nyilvánossághoz való hozzáférés is egyre egyenlőtlenebb. De nem ért egyet azzal az érveléssel, hogy  a kormány célja az emberek elbutítása az oktatás leépítésével. Szerinte a hatalomnak van egy társadalmi-gazdasági elképzelése az országról, ami a tőke érdekeit szolgáló alacsony bérekre, adókra és a munkajog csorbítására, valamint a cégek anyagi támogatására épül.

Ennek jegyében

adnak jelenleg az akkumulátorgyáraknak dolgozónként 5-6 évnyi munkabérnek megfelelő támogatást, miközben átlagosan egynél kevesebb munkavédelmi ellenőrzést tartanak náluk évente.

És azért is lenne szükség a nyilvánosságra, hogy a dolgozók tudják, milyen igazságtalanságok érik őket például más országok dolgozóihoz képest akár a bérek, akár a körülmények terén. Ennek birtokában lehet ugyanis szervezőmunkát végezni.

Csóti szerint ellenben nem információ- hanem meggyőződés-hiány van. Pedig szükség van a meggyőződésre afelől, hogy a kapitalista propagandával szemben a problémákat nem egyedül, hanem közösségbe szerveződve kell megoldani. Ehhez van szükség a szakszervezetre, és hinni is kell, hogy a közösségszervezésnek és a közös küzdelemnek van értéke.

Jámbor emlékeztetett arra is, hogy valaminek a tudása nem fordul automatikusan cselekvésbe. Ugyanakkor legalább ilyen fontos a bizalom és a hit – hogy tudjuk, hogy számíthatunk a többiekre, és hiszünk egy igazságosabb társadalomban. Enélkül nem lehet előbbre jutni.

A SZEF-Szikra majális három panelbeszélgetéséből kettőt közvetítettünk élőben a Mércén.

Az alább a Közösségépítés Szakszervezetekben és a Mozgalomban panel nézhető vissza Szabóné Würth Boglárka MZTSZ, Turcsányi Ildikó a PSZ valamint Csepregi Dávid, a Szikra Mozgalom tagjának részvételével. A beszélgetést kollégánk, Juhász-Boylan Kincső moderálta.

Ez pedig a Szakszervezetek, Civilek és Önkormányzatok beszélgetés, Kiss Krisztina az ATESZ, Dobrovits Orsolya a KKDSZ és Köves Ferenc a SZÁD, Migács Tibor, az SZTDSZ tagja, valamint Szaniszló Judit az Utcáról a Lakásba Egyesület Lakásügyi Koordinátora részvételével. A beszélgetést Sándor Zoltán a Szikra mozgalom tagja moderálta.

A harmadik, fent taglalt beszélgetést exkluzívan a Partizán közvetítette élőben. A videót ezen a linken lehet megtalálni.

 Forrás: Mérce