A NOKS-os dolgozók hiányának egyik legfőbb oka az alacsony bérezés, különösen azokban a munkakörökben, amelyekhez magasabb iskolai végzettség, szakképzettség kell. A Népszava cikke.

Alsó hangon mintegy 14 ezer, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő (NOKS) munkatársat kellene még alkalmazni a hazai köznevelési intézményekben ahhoz, hogy legalább a hatályos jogszabályi előírásoknak megfeleljen a pedagógusok munkáját segítő, illetve az intézmények működését biztosító dolgozók száma – derült ki a Budapest Intézet elemzéséből, amit a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) megrendelésére készítettek. Jelenleg mintegy 36 ezer teljes állásban, valamint körülbelül háromezer félállásban vagy szerződéssel foglalkoztatott, NOKS státuszú munkavállaló – például pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, titkár, dajka, könyvtáros, rendszergazda, takarító – dolgozik a köznevelésben.

A Budapesti Intézet elemzése szerint a betöltöttként nyilvántartott státuszok lényegesen alulmaradnak a vonatkozó rendeletben előírtakhoz képest, a fenti munkakörökbe tartozó feladatokat pedig sok esetben feltételezhetően az amúgy is túlterhelt pedagógusok látják el. Ha ez nem történik meg, a feladatok ellátatlanul maradnak. Az oktatás-nevelés szempontjából különösen a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek hiánya okoz gondot,

aminek több tízezer tanulási nehézségekkel vagy zavarokkal küzdő, sajátos nevelési igényű (SNI-s) és hátrányos helyzetű diák láthatja kárát. 

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az SNI-s tanulók létszáma évről évre növekszik, a 2022/2023-as tanévre 102,2 ezerre emelkedett. A hátrányos helyzetű fiatalok száma 98,8 ezer, a halmozottan hátrányos helyzetűeké 97,6 ezer volt a legutóbbi, 2021-es évre vonatkozó adatok szerint.

A NOKS-os dolgozók hiányának egyik legfőbb oka

az alacsony bérezés, különösen azokban a munkakörökben, amelyekhez magasabb iskolai végzettségre, szakképzettségre van szükség. 

A Budapest Intézet elemzése szerint a betöltetlenül maradó állásokra kézenfekvő magyarázat az: a bértáblában szereplő bérek alacsonyabbak annál, ami garantálhatná, hogy az állások zömére legyen kvalifikált jelentkező. A Pedagógusok Sztrájkbizottságát alkotó Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) évek óta küzd az oktatásban dolgozók bérrendezéséért, nemcsak a pedagógusok, hanem a NOKS-os dolgozók esetében is.

Például

egy heti 40 órát dolgozó, szakképzett pedagógiai asszisztens a garantált bérminimumot, vagyis jelenleg nettó 197 ezer forintot kap havonta. 

A szakszervezetek követelései között az szerepel, hogy az ő fizetésük emelkedjen legalább a garantált bérminimum 130 százalékára. A PSZ alelnöke, Totyik Tamás lapunknak azt mondta, a január elején szervezett, Miskolctól Budapestig tartó Tudásmenet során is több tanárkollégája nagy problémának nevezte az iskolai segítő munkatársak, leginkább a pedagógiai asszisztensek hiányát.

– A pedagógiai asszisztensek részt vesznek a gyermekfelügyeletben, adminisztrációs feladatokban, programok szervezésében és lebonyolításban, ami nagy segítséget jelenthet a pedagógusoknak. Különösen a szegényebb régiókban, ahol magas a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, a felzárkóztató munkában, támogatásban is sokat segíthetnek – mondta a PSZ alelnöke. Totyik Tamás szerint a köznevelési intézményekben sokszor annál is több segítő munkatársra lenne szükség, mint amennyit a jogszabályok előírnak: 

a rendelet szerint például egy általános iskolában 250 diákonként kell alkalmazni egy pedagógiai asszisztenst, ami egy hátrányos helyzetű településen kevés, igaz, sokszor még ezt az egy személyt sem sikerül alkalmazni.

"Tapasztalati szakértőkre” is szükség lenne

A Civil Kollégium Alapítvány (CKA) célul tűzte ki, hogy olyan jogszabályi változások szülessenek, amelyek nem az iskolai létszám, hanem a szükséglet, a helyi igények szerint döntik el, mennyi segítő személyzetre van szükség egy köznevelési intézményben. Mint írták, egy kis létszámú iskolában is mindössze egy asszisztens dolgozhat, miközben alig van olyan osztály, ahol legalább két, valamilyen támogatási szükségletű – például sajátos nevelési igényű – gyermek ne tanulna. Emellett a CKA szerint „tapasztalati szakértőkre” is szükség lenne: például a roma közösségből kikerült szülőkre, akik korábban megélt azonos helyzetük tapasztalatait képesek közvetíteni, hidat képezni az iskolai munkatársak és a szülők között. A CKA már el is indított egy kísérleti programot szülők, mentorok, szakértők bevonásával.

Forrás: Népszava