December 15-én, délelőtt negyed 11-kor bölcsődei dolgozók gyülekeztek a Szalay utcában, a Kulturális és Innovációs Minisztérium előtt. A dolgozók – mindnyájan a BDDSZ szakszervezetének tagjai – nem érkeztek üres kézzel: petíciót hoztak az államtitkárnak, üzenetüknek pedig zászlókkal és feliratokkal adtak nyomatékot. A petícióról, illetve a szakszervezet követeléseiről Scheer Ferencné Éva ügyvivővel beszélgetett a Mérce munkatársa.
A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete most benyújtott petíciójának alapját egy júniusban lezajlott országos felmérés adta. A felmérésben a területen dolgozók 42%-a, vagyis 5403 fő osztotta meg a véleményét a szakszervezettel, akik találkozót kezdeményeztek a kormány képviselőivel. Az október 6-án, Scheer szerint jó hangulatban lezajlott, konstruktív találkozót azonban a minisztérium részéről újabb lépések nem követték, így a szakszervezet jónak látta emlékeztetni tárgyalópartnereit a holtpontra jutott helyzetről.
A kormány képviselőinek átadott petíció három fő problémakörre hívja fel a figyelmet: a szakmai és a nem szakmai dolgozók / kisegítő személyzet közötti bérfeszültségre, az alacsony alapbérek problémájára és az ezeket kiegészítő bérpótlékok következetlen rendszerére, illetve a kaotikus törvényi háttérre. A szakszervezet mindezekre egyszerű megoldást javasol: az állam kezelje végre a bölcsődéket egyetlen funkcionális egységként, ne válassza szét bérek mentén a dolgozókat. Scheer aláhúzta, hogy a jelenlegi rendszer különbséget tesz munkás és munkás között, és hogy ezt a különbségtételt megszüntessük, első lépésként önálló alkalmazotti bértáblára van szükség. No de mit jelent a szakszervezet fő követelése, az önálló alkalmazotti bértábla?
Ma egy 25 éve pályán levő, főiskolát végzett gazdasági ügyintéző vagy élelmezésvezető pótléka 158000 forint, míg egy középfokú, 15 éve végzett kisgyereknevelő bölcsődei dolgozó pótléka 149000 forint. Egy pályán lévő, a pedagógus-életpályamodell alapján 10 éve alkalmazásban levő dolgozó bére tízezerrel több, mint egy 25 éve nem ágazatspecifikus munkakörben (takarítóként, fűtőként, élelmezésvezetőként esetleg gazdasági igazgatóként) dolgozó munkavállalóé – teszi szemléletessé Scheer, hogy a bérek szempontjából jelenleg három különböző bértáblát kell figyelembe venniük a szakmai és a kisegítő személyzet esetében. (Egy középfokú végzettségű bölcsődei dolgozó bére ma bruttó 350000-450000 forint, felsőfokú végzettség esetén ez 450000-500000 forint közé is eshet.)
Miközben egy intézményben, ahol feladatokat osztanak meg egymással, fontos lenne, hogy az alkalmazottak között csökkentsék az eltérő bérezésből fakadó súrlódást és a konfliktusok kialakulásának lehetőségét. Persze az sem elhanyagolandó, hogy a béren kívüli juttatások kiszámításakor a pótlékok nem számítanak, csak az alapbér, szóval a bérszámfejtési matek esetlegessége (hogy egyes dolgozók pusztán a toldozott-foldozott bérrendszer miatt járnak pórul) további veszteségeket okoz a munkásoknak. Így
azt kérik, hogy a bölcsődék esetében a bérezést a végzettség és a munkaviszonyban eltöltött idő alapján, egységesen kezeljék az ágazatspecifikus és nem ágazatspecifikus munkakörök esetében.
A pedagógusok sztrákjával is szolidaritást vállaló BDDSZ szerint nem elég a bértábla reformja a bölcsődei dolgozók helyzetének számottevő javításához. A felmérés számottevő nehézségként említette az adminisztratív feladatokkal eltöltött órák számának növekedését is.
Kevésbé tudatosulhat bennünk, hogy a kisgyermeknevelők főleg fizikai munkát végeznek: a BDDSZ petíciója itt főleg a vázizomrendszer fokozott terhelésének megelőzését említi kívánatos intézkedésként. Banálisnak tűnhet, de a csecsemők egésznapos emelgetése igencsak embert próbáló feladat, mint az a BDDSZ egy webináriumából kiderül. Egy bölcsődei dolgozó, ha tizenkét fős csoportokkal számolunk, napjában hatvanszor-százszor emeli fel az átlagban tíz-tizennyolc kilós gyermekeket: ez fokozott igénybevételt jelent a csontrendszerhez kapcsolódó emelő, feszítő, süllyesztő, hajlító stb. izmok esetén. A bölcsődei dolgozók az emelésen kívül a munkaidejük jelentős részét úgynevezett kényszertartásban, vagyis hajolva, guggolva, szőnyegen ülve töltik.
Scheer lapunkkal azt is megosztotta, hogy, bár országos szintű beavatkozásra van szükség, azért helyi szinten is akad bőven elintéznivaló. Noha a bérpótlékok miatt valóban jelentősen nőtt az utóbbi időben egyes bölcsődei dolgozók jövedelme, ezek nem minden intézményben járnak automatikusan.
Az óvodákban dolgozóknak már korántsincs ekkora „szerencséjük”, mivel náluk nem volt olyan mértékű béremelés, mint a bölcsődékben. Így történhet meg az, hogy egyes összevont intézményekben az óvodai vezetők vonakodnak kifizetni a bölcsődei részlegek alkalmazottainak járó pótlékokat (például van olyan intézmény, ahol a rendeletek által kötelezően előírt helyettesítési pótlékot a fenntartó sajátosan értelmezve gyereklétszámtól teszi függővé, vagy az SNI-s pótlékot ki sem fizeti a dolgozóknak), arra hivatkozva, hogy ez a típusú megkülönböztetés nem igazságos.
Scheer hozzátette még, hogy sajnos igazságosság és jogszerűség nem jár kéz a kézben, s a bölcsődei dolgozók esetében vélelmezhető kormányzati jóakarat kevés ahhoz, hogy a rendszer logikája megváltozzon. Azé a rendszeré, foglalhatjuk össze, amely a munkások különböző kategóriáit szétválasztja és mondvacsinált okokra hivatkozva egymás ellen hangolja.
Forrás: Mérce
