A munkáltató kizárólag a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett károkért felelős, ami a Kúria véleménye szerint tágan értelmezendő. Ezzel együtt vannak kimentési okok, és a kárfelelősség lehet részleges is. Az ado.hu cikke.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szövegéből egyértelműen következik, hogy a munkáltatói kártérítési felelősség objektív természetű, ami azt jelenti, hogy ha a kár bekövetkezte nem is róható fel a munkáltatónak, ő akkor is felelős a kárért a munkavállaló felé. Az Mt. pontosan úgy fogalmaz, hogy „A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.” Ez azt jelenti tehát, hogy három feltétel együttes fennállása esetén minden körülmények között köteles felelősséget vállalni a munkáltató az okozott kárért. Ez a három feltétel pedig a törvény szövegéből levezetve a következő:

1) kár keletkezése

2) munkajogviszony fennállása

3) a munkajogviszony és a kár közötti ok-okozati összefüggés

Az utolsó feltételt érdemes kicsit részleteiben is átgondolnunk, mi is tartozhat bele ebbe a kategóriába, hiszen eszerint a munkáltató kizárólag a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett károkért felelős, ami például a Kúria 1/2018 KMK véleménye szerint nem egy szűk kategória. Ez alapján ide sorolhatóak „a munkaszerződésben meghatározott feladatok ellátása, a munkáltató utasításának teljesítése, ideértve a munkavégzéshez szükséges előkészületet; a munkavégzéstől elválaszthatatlan tevékenység; a személyes szükségletek kielégítése; a helyzetváltoztatás, közlekedés a munkahelyen. A munkáltató által nyújtott szolgáltatás, például jogszabály, vagy a munkáltató utasítása alapján kötelezően igénybe vett szállás is megalapozhatja a munkaviszonnyal összefüggést.” Ezen kívül okozati összefüggés nemcsak a munkáltató telephelyén történt károkra vonatkozhat, hanem azon kívül is, amennyiben kiküldetés során szenvedi el a munkavállaló a kárt, de megalapozhatja akár egy kötelező továbbképzésen bekövetkező kár is.

A negyedik feltétel, avagy a kimentési ok

A fenti három feltétel bekövetkezte esetén alapesetben a munkáltató mindenképp felel a munkavállalónak okozott károkért, azonban mégis van egy olyan részterület, amely a munkáltatót felmentheti a kártérítési felelősség alól. Ez pedig annak vizsgálatát jelenti, hogy bár a fenti három feltétel teljesül, vagyis a kár bekövetkezett, a munkajogviszony fennállt és a munkajogviszony és a kár között van ok-okozati összefüggés is, de emellett van- e olyan egyéb körülmény, amely okot adhat arra, hogy a munkáltató kimentse magát a felelősség alól.

A törvény kettő ilyen kimentési okot határoz meg, melyek a következők:

1) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy

2) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Az ellenőrzési körön kívül eső körülmény tipikusan az, ami független a munkáltató tevékenységétől, azonban ez még nem elegendő a kimentéshez. Szükséges hozzá az is, hogy a bekövetkező körülménnyel a munkáltató előre nem számolhatott, azt előre nem láthatta, valamint feltétele az elvárhatóság hiánya, vagyis hogy nem kerülhette el, illetve nem háríthatta el a bekövetkezést, mert tőle az nem volt elvárható. Itt életszerű példaként megemlíthetjük a közúti közlekedést, amely gyakorta felveti a kérdést, hogy vajon beletartozik- e a munkáltató kártérítési felelősségébe az az eset, amikor a munkavállaló az úton szenved balesetet munkahelyére tartva. Mivel a közúti közlekedés alapvetően kívül esik a munkáltató ellenőrzési körén, így kimentési okként szolgálhat, azonban ez csak általánosságban tekinthetjük igaznak, mivel egy olyan esetben, amikor a munkáltató kötelezi a dolgozót a közúti közlekedésre úgy, hogy tudomása van a rossz időjárási helyzetről, és így szenved balesetet a dolgozó, abban az esetben ez már nem minősülhet kimentési oknak, vagyis a munkáltató kártérítési felelőssége megállapítható.

A második kimentési ok, amikor a kárt kizárólag a károsult okozza és az elháríthatatlan. Ennek megfelelően tehát, ha a kár azért következik be, mert a munkavállaló nem tartotta be a munkavédelmi előírásokat, akkor az kimentési okként megjelenik a munkáltató oldalán, míg azonban ha a munkavállaló azért nem tartotta be a szabályokat, mert a munkáltató utasította őt a szabálytalan munkavégzésre, akkor ebben az esetben már a munkáltató tartozik kártérítési felelősséggel az okozott kárért. Visszautalva az előző kimentési oknál taglalt közúti közlekedési példára, amennyiben a munkavállaló azért szenved balesetet, mert a munkáltató tudta nélkül ittas állapotban vezet munkaidejében, vagyis induláskor még a munkáltató meggyőződik józan állapotáról, akkor ez szintén kizárólag a munkavállaló által okozott kár, amely a munkáltató részéről elháríthatatlan, így kimentési okként felmerülhet a munkáltató oldalán.

Részleges mentesülés

A munkáltató alapvetően a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni, amennyiben felelőssége megállapítható. Azonban mégis vannak olyan esetkörök, amelyeknél csak részleges megtérítésre köteles. Három ilyen esetet különböztetünk meg.

1) Az előre nem látható kár

Nem kell megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban a munkáltató bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. Ebben az esetben azonban nem kizárólagosan a munkáltató előre látására lehet hivatkozással élni, hanem objektíve kell figyelembe venni azon károkat, amelyeket egy észszerűen és gondosan eljáró személy előre nem láthat.

2) A munkavállaló vétkessége

Kimentheti magát a munkáltató a felelősség alól abban az esetben is, ha bizonyítani tudja, hogy a munkavállaló vétkes magatartása vezetett a kár bekövetkezéséhez. Amennyiben ez a kár egy bizonyos részét érinti, abban az esetben kármegosztásnak van helye. Utóbbira példa lehet, amikor a munkavállaló megszegi az előírásokat, így súlyosbítja a bekövetkezett kár következményeit. Vagyis a kár a munkavállaló kötelezettségszegése nélkül is bekövetkezett volna, azonban a dolgozó közrehatása által annak súlyosabb következményei lettek.

3) A munkavállaló elmulasztja kárenyhítési kötelezettségét

Mivel alapvetően elvárható valamennyi munkavállalótól, hogy amennyiben kár következik be, tegyen meg minden tőle telhetőt a kár elhárításáért, enyhítéséért, ennél fogva amennyiben ezt a dolgozó elmulasztja, abban az esetben a munkáltatónak nem kell megtérítenie a kár azon részét, amely abból fakad, hogy a munkavállaló nem teljesítette ezen kötelezettségét.

A dolgozó kötelezettsége természetesen csak addig terjed, amíg saját egészségét, testi épségét nem veszélyezteti a kár enyhítése.

A Méltányossági alap

Amennyiben a munkáltató oldalán rendkívüli méltánylást érdemlő körülmény áll fenn, abban az esetben a bíróság is csökkentheti a munkáltató által megfizetendő kártérítés összegét. Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli a bíróság. Ebben a körben azonban a kártérítést nullára redukálni nincs lehetősége a bíróságnak, hisz a munkáltató kártérítési felelőssége bizonyítottan fennáll, ennél fogva kizárólag a kár megtérítése alóli részleges mentesítés lehetséges az erre okot adó körülmény fennállása okán.

Forrás: ado.hu