A szakszervezetek szerint 16 ezer, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 4000 tanár hiányzik Magyarországon. A valós szám vélhetően valahol a kettő között van, az eltérés magyarázata pedig az, hogy sok az állandó helyettesítés és a csoportösszevonás. Az is tény, hogy minden évben kétezerrel kevesebb pályakezdő pedagógus áll munkába, mint amennyire szükség lenne, hatezer idős tanár viszont néhány éven belül nyugdíjba megy. Erről a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke beszélt az InfoRádiónak.
A pedagógushiány meghatározására többféle fogalom is létezik. Egyrészt a jogszabályok szerint a pedagógus álláshelyeket úgy kell meghatározni egy iskolában, hogy a 22-es óraszámhoz rögzítik, hiszen a pedagógusok kötelező tanítási ideje 22-26 óra között lehet.
"Ha a minimummal számolunk, és az összes intézményi óraszámot 22-vel osztjuk el, akkor nyilván egy nagyobb szám jön ki, mint ha azt vesszük, hogy egy pedagógus ténylegesen milyen – a hiány miatt inkább 25-26-os – óraszámban dolgozik. Lehetséges, hogy a szakszervezetek a magasabb számot eredményező 22-es óraszámmal számolnak. Ha középarányosan, 24-gyel számolunk, akkor 8000 körüli hiányzó létszám jön ki, ha pedig még ennél is magasabb óraszámot veszünk, akkor lehet annyi, mint a kiírt pedagógus állások száma, ami 4000 körüli volt augusztusban" – sorolta Horváth Péter.
A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke szerint tehát nehezen meghatározható fogalomról van szó, és ez a 22-26-os intervallum okoz problémákat, miután
az eltérő összeggel való számítások majdnem 20 százalékos különbséget eredményeznek.
A szakember megerősítette, hogy a tanárhiány valódi mértékét némiképp elfedi az állandó helyettesítés, illetve a csoportösszevonás gyakorlata. Ha ugyanis valaki 26 óránál is több tanítási órát tart meg – tehát egy idő után túlórát kaphat –, akkor persze nem látszik annyira, hogy hiányoznak a rendszerből pedagógusok, mert az órákat mindig megtartja valaki.
"Ez rövidtávon lehetséges megoldás, de hosszabb távon ha valaki ilyen nagy óraszámban dolgozik, akkor előbb-utóbb elfárad, könnyebben megbetegszik, újabb problémák lépnek fel, és egyre nehezebb lesz kezelni azt a hiányt, ami ténylegesen is látezik."
Megerősítette: bár a nyugdíjasok visszafoglalkoztatási lehetőségének megkönnyítése enyhített valamit ezen a feszült helyzeten, de meglátása szerint hosszabb távon a pedagógushiány kezelését természetesen nem a nyugdíjasokra kell építeni.
"Azt a méltányosabb feltételt, hogy közalkalmazottként továbbra is pedagógusként, nem pedig óraadóként láthatják el a feladatot, tovább fenn kell tartani – habár sok panasz érkezik arra, hogy bizonyos tankerületek mégis óraadóként akarják alkalmazni őket. Miniszter úrnak
javasoltuk is, hogy ne csak egy évre, 2023 augusztusáig legyen érvényben ez a lehetőség,
hanem utána is maradjon meg" – mondta Horváth Péter.
Azt nem merte megjósolni, hogy jövő nyáron mennyien végeznek tanárszakon Magyarországon, és közülük mennyien akarnak majd az azt követő szeptemberben iskolában pedagógusként dolgozni. Rámutatott: a következő időszakban évente 6000-6500 körüli pedagógus éri az öregségi nyugdíjkorhatárt. Az intézményekbe érkezők számára pedig abból lehet következtetni, hogy mennyien teszik le a gyakornokból pedagógus 1 besorolásba átmenő kötelező vizsgát. Márpedig ez a szám évek óta csak néhány százzal megy 2000 fölé.
Látszik, hogy így a két szám között körülbelül négyezres nagyságrendű különbség van. Azt gondolom, hogy ez már egy olyan szám, amit nem fog tudni a rendszer kezelni
– hangsúlyozta.
Arra a kérdésre, hogy a béremelés vonzóvá teheti-e a tanárpályát, megjegyezte: ez összetettebb kérdés. Meglátása szerint egy határozott béremelés arra lenne most jó, hogy a jelenleg pedagógusként dolgozók közül ne nagyon hagyják el a pályát, és esetleg néhány olyan kolléga visszatérjen a pályára, aki még tanítani szeretne magasabb bér esetén. A béremelésnek emellett hosszabb távra lehet üzenete – mint ahogy a 2013-as bérrendezésnek és az akkori életpályának is volt –, aminek következtében többen jelentkezhetnek pedagógusképzésbe és válhatnak pedagógussá.
Forrás: Infostart
