Mindenképpen szeretném elkerülni azt, hogy a közhelyes újságíró-taxis történettel kezdjem ezt a cikket. Mint ugyanis az ismert, számos békebeli publicisztikában alkalmazták a módszert, amikor az újságíró nem szerette volna, hogy különböző, nagy politikai igazságok mint a saját szavai kerüljenek a cikkébe, akkor keresett egy képzeletbeli taxist, aki őt valahová éppen fuvarozta és ezt, vagy azt mondta neki. A Mérce cikke.

Mostanra ez is kiveszett, és 2022-ben, a kata sokkszerű, jogtalan eltörlése, a benzinárstop visszavágása, vagy más megszorító intézkedések után a publicisták már nemhogy sem képzeletbeli, sem valódi taxist nem kérdeztek meg a helyzetről (tisztelet a kivételnek természetesen), hanem nyíltan a sofőrök helyett kezdték el sorolni, miért hihetetlenül igazságtalan az, hogy a kormány folytonosan kivételez velük.

A „Kivéve a taxisok!” valódi mémformátummá vált az elmúlt pár napban. A TikTokon megjelenő különböző vicces videók, vagy éppen egy kórház fertőző osztályán viccből kirakott „Belépés csak a személyzet részére – Kivéve a taxisok!” cédula inkább arra utal, ismét találtak maguknak a megszorításokkal elégedetlenek egy csoportot, akit az egészért felelőssé lehet tenni, akik valójában nem a hatalmasokhoz tartoznak, elérhető közelségűnek látszanak, és akiket lehet bántani.

Megalapozzák mindezt a magyar taxisokkal szemben élő sztereotípiák, amelyeket úgy lehet összegezni, hogy az autoriter hatalmat támogató, szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteket ismételgető proletárok, akiknek a nézetei valahogyan mindig tükrözik az uralkodó hegemóniát.

Azonban a taxisokat kivételezettségükért, privilégiumaikért hibáztatni óriási tévedés. Az, amit ugyanis a taxisok saját részükre a rendszerváltás óta maguknak kiharcoltak, inkább példaértékű.

Ha 2015-ig megyünk vissza az időben, akkor megértjük, miért. Ekkor történt, hogy a magyar kormány végül, több demonstratív taxistüntetés után úgy döntött, nem teszi lehetővé a globális Uber autómegosztó cég működését Magyarországon. Seszták Miklós, az akkori, fejlesztésért felelős miniszter az okokról úgy nyilatkozott annak idején a sajtónak:

„politikailag túl veszélyes volna hagyni szabadon működni az Ubert Magyarországon, kockáztatva ezzel, hogy a taxisok sztrájkba kezdenek.”

A következő időszak pedig valóban erről szólt. A taxisok szervezete lezárta a Lánchidat, és több forgalmas, belvárosi közlekedési csomópontot is, szándékosan emlékeztetve a kormányzatot az 1990-es, a hirtelen nagyon megemelkedő üzemanyagárak miatt kitört és az országot megbénító taxisblokádra. Ahogyan az akkori Kettős Mérce blogon ennek kapcsán, az Uber hivatalos kivonulása után már megírtuk, mindennek eredője az volt, hogy az átlag Uberezővel ellentétben egy taxis költségei ahhoz, hogy a munkáját végezni tudja, a szabályozott, szervezett keretek miatt összehasonlíthatatlanul magasabb. 2015 márciusi állapotban például így nézett ki:

„Egy taxisvizsga 110 ezer, a taxaméter 100-200 ezer forintba kerül. A sárgítás 150-180 ezer forint, ennyiért vasalják fel a fóliát a kocsira. A kártyalehúzó 150 rugó plusz az éves kártyadíj 8-9000 forint. De erre rájön még a kártyás fizetés jutaléka. A drosztengedély évi 50 800 forint, amit most fognak emelni, cserébe, amikor civil autók állják el a droszotkat, a BKK – a taxisok állítása szerint – nem intézkedik. Az éves utasbiztosítás kb. 10 000 forint, a taxis műszaki, ami egy évig él, 30 000 forint, a sárga rendszám 13 500.”

Mindez azóta lényegében fuzionált egyes internetes fuvarmegosztó applikációkkal (amelyek mára a Bolt alá olvadtak be), de a 2015-16-os taxismozgalom követelései lényegében ma is teljesítettnek számítanak: senki sem vághat alájuk egy irreálisan olcsó, és őket tulajdonképpen tönkretevő, új, elég szellősen adózó „innovációs” ötlettel.

Mindez szükséges ahhoz, hogy maguk a taxisok meg tudják őrizni a munkahelyüket. Persze mindezt lehet onnan nézni, ahonnan nézni szokás: számos visszaélést, meglehetősen jelentős illegalitást szokás kötni a taxis „hiénákhoz”, akik privilégiumaikat használják ki utasaik megrövidítésére.

Ezeknek a visszaélőknek a száma azonban a 2010-es évek közepére-végére, éppen az Orbán-rezsim gazdasági nyomulásával összhangban, érezhetően visszaszorult.

Ráadásul, ha nem röstellünk visszaemlékezni a 2015-16-os taxisfelháborodás forgatókönyvére részleteiben is, menten elénk bukkanhat az a tény is, hogy bizony az akkori,

a taxisok érdekvédő szervezetei által rendezett nagy tiltakozásokat a fő taxitársaságok egyszerűen nem támogatták, megpróbálták munkavállalóikat arra rábírni, hogy ezeken ne vegyenek részt.

Nekik azonban mégis sikerült szervezetten, koordináltan és elég fegyelmezetten akkora zavart elérniük a fővárosban, hogy a kormány inkább engedett. Azóta ökölszabály az, hogy a taxisok kivételt képeznek.

Fontos része a történetnek, hogy a taxisok – noha úgy viselkednek mint csoportban ütőképes, szervezett munkások – formálisan nem szerveződtek szakszervezetbe. A taxisblokád korszakának posztkommunista sajátosságai miatt ez a forma nem tűnhetett vonzónak, így jött létre egyszerűen ehelyett az Országos Taxis Szövetség mint kvázi-munkásszervezet. Élén évtizedek óta mintegy publikus arcként Metál Zoltán áll, tehát ez is állandó.

Róluk tudja már a hatalom, hogy nem kis balhét tudnak csinálni, ha a legkisebb megszorítás éri őket, befolyásuk alapja tehát szervezett fellépésük, és az alulról szerveződő érdekvédelem, még akkor is, ha nyilván segít az, hogy taxizásban érdekelt nagyvállalkozók elég közeli kapcsolatot ápolnak a hatalom körül nyüzsgő oligarchákkal és elintézőemberekkel.

De van egy másik logikája is annak, hogy a kormány rendre, minden törvényjavaslatban kipécézi a taxisokat, ez pedig a társadalmi ellenállás akadályozása a társadalom megosztásával. Mert persze nem lenne jó az Országos Taxis Szövetséget magukra haragítani, de emellett szerintem

Orbán Viktorék azt is jól tudják, hogy a taxisok mint kivételezettek így az átvert és megrövidített katázók, vagy a rezsinövelés miatt egyre haragosabb emberek tökéletes céltábláivá válhatnak.

Ők, a nagyvállalkozókkal és miniszterekkel éles ellentétben elérhető, konkrét ellenségképet nyújtanak, ezért praktikus nekik minden megszorító intézkedés elejére odaszúrni, hogy „kivéve a taxisok” – a dolgozó társadalmat máris megosztották így.

Tökéletes példa erre, hogy a kórházi TikTok videót is egy taxisokra nyilván haraggal gondoló ápoló készítette. Pedig gondoljunk csak bele: nem az lenne a cél, hogy éppen az ápolók, a tanárok, a futárok, a szalag mellett dolgozó munkások is pontosan olyan kemény és kérlelhetetlen érdekérvényesítőkké váljanak, mint a taxisok? Hogy úgy rettegjen tőlük a kormány, hogy inkább a profitadót terjeszti ki és növeli meg, vagy kényszerből körülnéz a saját udvartartása  szupernyereségeinek, ne adj’ Isten, a multinacionális cégek magyarországi bevételeinek háza táján?

Szerintem viszont pontosan ez lenne a cél. Ne irigyeljük tehát a taxisokat, hanem próbáljunk pont olyan egységessé és szervezetté válni, mint amilyenek ők. És akkor szembefordítani sem lehet majd minket velük.

Forrás: Mérce