Napok alatt több százezer ember életét forgatta fel a kisvállalkozók tételes adója, azaz a kata hirtelen megszüntetése azok számára, akik nem magánszemélyeknek állítottak ki eddig számlát. Biciklis futárok, művészek, fordítók, újságírók stb. tömegeinek kell kitalálni szeptemberig, mégis hogyan folytassák tovább munkájukat - írja a Mérce.

Abban többé-kevésbé konszenzus van, hogy a kata sosem volt a legideálisabb adóforma – a bújtatott foglalkoztatás, vagyis a „kényszervállalkozás” egyik kiskapuja volt, és olyan alapvető munkavállalói jogok terhétől szabadította meg a de facto munkáltatókat, mint a munkaeszközök biztosítása, a nyugdíjjárulék fizetése, a fizetett szabadság stb.

A kata részleges megszüntetése viszont aligha fog jobb munkakörülményeket maga után vonni. A „munkavállalkozók” egy részéből ezután sem lesz teljeskörű alkalmazott, teljeskörű munkavállalói jogokkal, ellenben vállalkozói adóterheik várhatóan növekedni fognak.

Ezt támasztja alá az is, hogy a Wolt a minap úgy döntött, az átalányadózást javasolja a futároknak, ahelyett, hogy bejelentené őket teljes állásban.

Tovább ronthat a katás dolgozók helyzetén, hogy a kvázi „egyéni vállalkozók” egy részét ezentúl valószínűleg munkaerő-közvetítő és alvállalkozó cégeken keresztül fogják alkalmazni, és mint minden ilyen cég, várhatóan ezek is lefölözik majd a szabadúszók bérét.

Létezik viszont egy némi áldozattal járó, de létbiztonságot nyújtó alternatíva: a szövetkezet.

A szövetkezetek Magyarországon nem kapnak adókedvezményt, tehát azt a kedvező adózási formát, ami a kata volt, nem helyettesítik. Azonban kiküszöbölhetik a kisvállalkozói lét olyan nehézségeit, amelyek a kata megszüntetésével súlyosbodhatnak.

Mivel egy szövetkezet tagjai egyszerre alkalmazottai és tulajdonosai a szervezetnek, a profit sorsáról is maguk a tagok rendelkezhetnek. Ezt a profitot a szövetkezetek például olyan juttatásokra költhetik, amelyeket az állam, a platformcégek és más megrendelők nem biztosítottak a katások számára, és valószínűleg a kata megszüntetése után sem fogják – szabadnapok, balesetbiztosítás, elromlott munkaeszköz helyettesítése vagy javítása stb. Igény és lehetőség szerint a megtermelt profit  béremelésre is fordítható.

A másik könnyebbség, hogy a szövetkezetben megoszlik az adózással járó adminisztráció terhe. A katás tüntetések szónokai gyakran emlegették, mennyi bürokráciától szabadította meg őket a kata, és a katával ellentétben mennyi pepecseléssel és könyvelői munkával jár például az átalányadózás. Éppen ezért hozott létre Finnországban az újságírók szakszervezete egy szövetkezetet: a kisvállalkozói lét adminisztratív terheinek megosztásáért.

A finn szövetkezetben az újságírók és egyéb médiamunkások egyéni megrendeléseket teljesítenek, a számláikat viszont a szövetkezet állítja ki.

Az így befolyó összegekből a szövetkezet automatikusan átutalja a megfelelő helyre a nyugdíjjárulékhoz és társadalombiztosításért szükséges összeget, cserébe a tagok pedig havonta kétszer kapnak fix fizetést.

Ergo, tökéletesen ellátják azt az adminisztratív munkát, amit a munkaerő-közvetítő is elvégezne, a többlet fölött viszont a tagok rendelkezhetnek. Egy már sikeres szövetkezet a tényleges munkaerő-közvetítés feladatát is el tudja látni azzal, hogy beajánlja tagjait rendszeres megrendelőinek.

Futárszövetkezetre is van nemzetközi példa. A Coop Cycle a futárszövetkezeteknek egy olyan nemzetközi ernyőszervezete, amelynek több kontinensen is vannak tagszervezetei, és amelynek már saját fejlesztésű applikációja is van, amin rendelni és munkát felvenni is lehet. A saját applikáció azért rendkívüli előrelépés a futárszövetkezetek számára, mert a nagy platformcégeket ezzel teljesen megkerülhetővé tették: így a Coop Cycle szövetkezetei már nem csupán ellátják a munkáltatói feladatokat a munkáltatók helyett, hanem valódi munkáltatóivá váltak a futároknak. És, mint általában a munkahelyeken, a futárszövetkezetek órabért fizetnek, tehát akkor is megfizetik a tagjaikat, ha épp nem érkezik megrendelés.

Hazai példaként pedig említhetjük a Gólya Szövetkezetet, amely a koronavírus-járvány kezdetekor futárszövetkezet építésébe kezdett. Az eredetileg vendéglátással foglalkozó Gólya több tagja is futárként dolgozott a járvány alatt, a szövetkezet egy ideig a Wolt alvállalkozója is volt. Azóta is többen dolgoznak a szövetkezetben futárként, de már nem  platformon keresztül, hanem közvetlenül az étterem megbízásából szállítanak ételt. Szállítanak még ezen felül helyben termesztett zöldségeket, friss pékárut és süteményeket kávézóknak, borokat nagykereskedelemből éttermeknek és boltoknak, ételeket és eszközöket rendezvényekre, sőt, még bútorszállításal és költöztetéssel is foglalkoznak.

Birtalan Gergő, a Gólya Szövetkezet tagja azt mesélte a Mércének, Wolt-futárként mindig készen kellett állnia a munkára, és az algoritmus is úgy befolyásolta, hogy többet dolgozzon akkor, amikor a cég is úgy akarja. A „vállalkozói szabadsága” tehát legfeljebb egy délibáb volt. Elmondása szerint a katázó futárkollégái sokszor átlagon felül kerestek, feltéve, hogy kidolgozták a belüket is.

Egy szövetkezetben nem valószínű, hogy megkeresnének annyit, amennyit anno kerestek katásként, de a szövetkezet biztonságot hozna az életükbe, és ami talán még fontosabb: szerinte a szövetkezetek olyan érdekvédelmi szervezetként is funkcionálhatnának a futárok számára, mint más munkavállalók esetében a szakszervezetek.

Kollektívan tárgyalhatnának és kollektív szerződést köthetnének, amelyet egyéni vállalkozókként nem tehetnek meg, felléphetnének a futárcégek csökkenő tarifái ellen, és a kormánnyal szemben is nagyobb egységbe tömörülve harcolhatnának…

Forrás: Mérce