A Független Egészségügyi Szakszervezet nemrég végzett felmérése szerint az egészségügyi szakdolgozók 25 százaléka tervez pályaelhagyást, amennyiben május végén a járványügyi veszélyhelyzettel együtt megszűnik a felmondási tilalom is. További közel öt százalékuk külföldi munkavállalásban gondolkodik, kilenc százalékuk pedig a magánegészségügyben szeretne elhelyezkedni. A fő problémát a bérezés és a munkaterhelés jelenti.

A Covid időszakában az állami egészségügy csökkentett üzemmódban működött, ezért a járóbeteg-ellátás egyre nagyobb része hárult a magánszférára. Ez az átáramlás régóta tart, de a járvány alatt még inkább fölerősödött. Egyes nagy magánszolgáltatóknak a Covid óriási pluszbevételt hozott, annak ellenére is, hogy – többek közt az állami szféra béremelései miatt – növekedtek a bérköltségeik és az áraik is”

– mondta el a Heteknek egy fizikoterápiás szakasszisztens.

A kereslet akkora, hogy a magánszférában is kezd megszokottá válni a várakozási idő, például előfordul, hogy egy kardiológiai vagy reumatológiai vizsgálatra is egy-két hónapot kell várni. „Gyakran mi is csak hetekkel később tudunk időpontot adni szakorvosi vizsgálatra vagy kezelésekre, amelyek közel másfélszer annyiba kerülnek, mint tavaly. Nálunk a cégvezető szakorvos visszament az állami szektorba, mert ott akkor is megkapja a havi kétmillióját, ha semmit sem dolgozik. A tulajdonosváltás után hónapokba telt, mire találtak helyette egy másik szakorvost, kimagasló fizetésért” – tette hozzá a hölgy, megjegyezve, hogy ő maga azért dolgozik egy magánszolgáltatónál, mert az állami rendszerben csak rengeteg túlórával juthatna ugyanennyi jövedelemhez, így viszont megmaradnak a hétvégéi.

Mint ismert, tavaly év elejétől lépett életbe az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény, amely az orvosok többlépcsős, jelentős béremelését indította el 2023-ig, s egyben bűncselekménynek nyilvánította a hálapénz adását, illetve elfogadását. Ezzel egyidejűleg viszont elmaradt az egészségügyi szakdolgozók érdemi bérrendezése. Így óriási bérszakadék keletkezett a közel 20 ezer főnyi orvos és a mintegy százezer szakdolgozó fizetése között: a bérkülönbség tavaly háromszorosra nőtt, idén pedig akár négy-ötszörös is lehet az érdekvédelmi szervezetek szerint.

Bár az elmúlt évtizedben többször is sor került kisebb emelésekre – utoljára idén januártól volt egy 21 százalékos alapbér-növekedés –, az egészségügyi szakdolgozók kezdő illetménye így sem haladja meg a garantált bérminimumot. Mindeközben a munkaviszonyaik romlanak, az egyre súlyosbodó munkaerőhiány miatt a terhelésük folyamatosan nő.

Ha az ápolók, szakdolgozók véghezvinnék a terveiket, akkor a jelenlegi, 25 ezer fősre becsült hiányuk legalább 60 ezresre nőne.

A vizsgálat szerint a magasabb jövedelműek és képzettségűek, a nagyvárosban élők, és különösen a fiatal korosztály (18–29 évesek) nyitottak a magánegészségügyi szolgáltatásokra. „Egyre többen vesznek igénybe magánegészségügyi szolgáltatásokat, ami új szereplők megjelenését és a szolgáltatók versenyének erősödését hozza magával” – emelte ki a felmérés ismertetésekor László Roland, az EY szakértője. Különösen a járóbeteg-ellátások, a diagnosztikai vizsgálatok, a halasztható műtétek és a poszt-Covid kivizsgálások terén volt megfigyelhető a magánszektor térnyerése. 

Szakértők sora hívja fel ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a magánellátás több okból sem helyettesíti az állami ellátást. Egyrészt mert a fizetőképes kereslet korlátozott. Másrészt, mert a magánellátási pontok nem állnak össze egy ellátási lánccá, például a szükséges vizsgálatok miatt gyakran kell visszaküldeni a pácienst a háziorvoshoz, nincsenek orvosi egyeztetések. Harmadrészt a bonyolultabb, rizikósabb és költségesebb beavatkozások, azaz a fekvőbeteg-ellátások zöme továbbra is csak a lepusztult, közfinanszírozott rendszerben érhető el, ami óhatatlanul fenntartja a hálapénzes rendszert, a kivételezettséget is.

Forrás: Hírklikk