A tanároknak annyit kell feleslegesen körmölniük, hogy a gyerekekre már nem marad idő. Utálják az adminisztrációt, a felesleges ellenőrzéseket. A jelenlegi rendszer a gyerekeket is kizsigereli – mondta a Népszabadságnak Pilz Olivér matematika–fizika–biológia szakos tanár, a miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke, az elhíresült nyílt levél szerzője.

– Ön vitte a bőrét a vásárra azzal, hogy kollégái nevében aláírta a változásokat követelő, nagy port kavart nyílt levelüket.

– Valakit ki kellett tolni a kéményen, és posztomból adódóan én voltam az. Van egy munkamegosztásunk: én járatom a számat, az igazgató meg tartja értük a hátát. Neki – miként a többi intézményvezetőnek – ugyanis a Klik meg szokta tiltani, hogy nyilatkozzon.

– És tartja a hátát?

– Jönnek telefonok, érkeznek megjegyzések, de igazán kemény eddig nem volt közöttük.

– Miért most telt be a pohár?

– Tavaly októberben volt egy tantestületi ülés, ami után a kollégák fele úgy állt fel, elege van, elvették a kedvét a tanítástól, annyit kell körmölni, hogy a gyerekekre már nem marad idő. Hármas körökben ellenőriznek minket: van egy kötelező belső ellenőrzés, a szakfelügyelet és a minősítő bizottság. Egy tanórán hetvenhét indikátornak kellene megfelelnünk nyolc kompetenciaterületen. A „gyengeségeinkről" fejlesztési tervet kell készítenünk. Vagyis ha nem voltam elég kedves Pistikéhez, akkor például otthon, a tükör előtt gyakoroljam a mosolyt és a nyájasságot, s legközelebb szívélyesebben kérjem számon az elmaradt házi feladatot. Ott van még a közutálatnak örvendő portfólió, amit magunkról kellene írnunk, minimum nyolcvan oldalban. Megesz minket a bürokrácia, de ettől nem lesz jobb az oktatás, nem lesznek jobbak a PISA-tesztek.

– Hogyan fogadták a diákjaik a változásokat követelő nyílt levelet?

– Másnap az iskolarádióban – s erről egyetlen tanár sem tudott előzetesen – beolvasták a levelüket, miszerint büszkék ránk, s arra, hogy nemcsak a történelemkönyvekből tanulhatják a demokráciát, hanem a mi kiállásunkból is. Hitünk szerint olyan gyerekeket kell nevelnünk, akiknek van véleményük, képesek azt szavakba önteni, érvelni mellette, ha kell, megvédeni. A jelenlegi iskolarendszer nem ilyen diá­kokat akar nevelni.

– Mi a következő lépésük?

– A Tanitanek.com oldalon sorra érkeznek a minket támogató aláírások. Fontos, hogy itt mindenki névvel vállalja a kiállását, nem arctalanul. Jó lenne, ha az egyének mellett minél több tantestület is mellénk állna, elvégre a gondjaink mindenütt ugyanazok. Abban bízunk, hogy a csatlakozók tömege eléri azt a kritikus szintet, ami után szóba állnak velünk a döntéshozók, és végre komolyan veszik a kétségbeesett jelzéseinket.

– S ha a „kritikus tömeg" is kevés lesz ahhoz, hogy elérjék a változást?

– Onnantól az már szakszervezeti térfél. De változás kell, mert nemcsak a tanárokat, a gyerekeket is kizsigereli a rendszer. Este négykor, ötkor esnek haza az iskolapadból. Tanulnak etikát, van mindennapos testnevelésük, de történelemből nem jutnak el a második világháborúig, mert arra nem marad idő. Helyette a 12. évfolyamon azt kell hogy tanulják a történelemórán, hogyan írjanak meg egy álláspályázatot. Ez vicc.

Forrás: Népszabadság