Nők milliói végeznek napi többórányi láthatatlan munkát bármiféle gazdasági és társadalmi megbecsültség nélkül. Ma van a láthatatlan munka világnapja. 

Hogyan vált láthatatlanná a reproduktív munka?

A társadalmi reprodukció vagy reproduktív munka fogalma az élet, ezáltal a munkaerő hosszú távú és rövid távú újratermelését jelenti. Hosszú távon a gyermekszülés és gyermeknevelés által, míg rövid távon azokkal a tevékenységekkel, amik szükséges alapját adják az emberek létfenntartásának és munkavégzésének, így például a főzés, mosás, takarítás révén.

A fizikai megterhelés mellett a definíció a pszichés és képességekre vonatkozó munkára is kiterjed, például a személyes és családi kapcsolatok ápolására és gyermekkori szocializációra. Wally Seccombe az 1970-es években marxista elméletek mentén megfogalmazott koncepciója szerint a reproduktív munka társadalmi és gazdasági megbecsültségének hiánya az ipari kapitalizmushoz vezethető vissza. Ekkor ugyanis amellett, hogy az ipari termelés és a család egymástól elszakadt, a munkás is egyre távolabb került munkája eredményétől, ahogy a termelőeszközök és közé fokozatosan beékelődött a pénz, mint csereeszköz.

Mivel az így értelmezett munka eredményeként a pénz közvetlenül a munkást illette, így a család többi tagja fokozatosan kiszolgáltatottá vált tőle. A gazdaság figyelmen kívül hagyta azokat a „háttértényezőket”, melyek a munkás munkafeltételeit biztosítják nap mint nap (étel, tiszta ruha, stabil családi háttér), vagyis a reproduktív munkát és annak elvégzőit. Ezek a terhek a gondoskodás válságához az időszegénységhez, a család-és munka egyensúlyának felborulásához vezetett. 

A láthatatlan munka fogalma mindezen feladatok észrevétlenségére és anyagi megbecsültségének hiányára helyezi a hangsúlyt. A kifejezés 1987-ben jelent meg először és definíciója szerint az a fizetetlen munka, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai. A társadalom ezen tagjai elsősorban a nők.

Ide tartozik a reproduktív munkánál már említett háztartási munka, így a vásárlás, a mosás, a takarítás, a főzés és az ezekhez szükséges tervezési folyamatok. Emellett a rokon, gyermek és idős hozzátartozó gondozása, a pszichológiai támogatás csakúgy, mint a munkatervezés, más néven kognitív, illetve érzelmi munka, amelyek jelentős mentális megterhelést jelentenek.  Ilyen kognitív munka például a határidők és fontos családi események észben tartása, bevásárlólista összeállítása, a gyerekek programjának és ruhaméretének  ismerete. Ezekhez hasonlóan láthatatlan munka a családi vállalkozás ügyeinek fizetés nélküli elvégzése és a közösség számára végzett önkéntes munka is, ami az állam terheit veszi át.  

Az Afeas kanadai nőjogi szervezet 2001-ben április első keddjét jelölte ki a láthatatlan munka világnapjának. A láthatatlan megnevezés arra mutat rá, hogy ezek a munkák a hétköznapok természetességében észrevétlenek maradnak annak ellenére is, hogy a gazdasági fennmaradás és termelés alapját jelentik. Vagyis nem jelennek meg a gazdasági mutatókban, sem a befektetett idő, sem pedig a fizetések tekintetében.

A KSH láthatatlan munkára vonatkozó 2017-es számítása szerint gazdasági mérőszámokba történő bevonása 25%-kal vagyis (férfiak és nők összesen) 6836 milliárd forinttal növelné a GDP-t. Magyarországon a nők napi több mint kétszer annyi időt fordítanak ezekre a fizetetlen munkákra, mint a férfiak. A főzés, mosogatás, takarítás, mosás, vasalás és felnőttek ápolásával például napi átlagosan 3 órát töltöttek 2010-ben, míg a férfiak alig több mint fél órát.

A gyermekek számának növekedésével együtt az ezekre a munkákra szánt idő is növekszik: a háromgyermekeseknél már 206 percet vesz igénybe naponta. Sokszor elhangzik, hogy a férfiak a ház körüli munkálatokból veszik ki főként a részüket, így az eresztisztításból, a kert rendbentartásából vagy a fűnyírásból. Fontos látni, hogy ezek általában nem jelentenek napi szintű munkát, és az eltérés a nemek között csupán 20 percre jönne ki naponta a férfiak terhére. 

Az Európai Parlament a nemek közötti bérkülönbség egyik fő okaként jegyzi a láthatatlan munka egyenlőtlen elosztását, ami ahhoz vezet, hogy a nők sokkal nagyobb arányban esnek ki átmenetileg vagy végleg a munkaerőpiacról és jóval nagyobb arányban vállalnak részmunkaidős állást azért, hogy időben odaérjenek az óvodába, gondoskodjanak az idős rokonokról, bevásároljanak, főzzenek, leckét ellenőrizzenek és még sorolhatnánk. Ez azt jelenti, hogy a fizetetlen munka elvégzése a fizetett munka rovására megy. Emellett azt eredményezi, hogy a nőknek kevesebb esélyük van az informális szakmai kapcsolatok építésére, továbbképzésekre, így az előléptetésre és a magasabb jövedelemre. Vagyis, nagyobb eséllyel kerülnek anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe.  

Kinek a privilégiuma? 

De vajon az ingyen vagy alacsony bérért végzett gondozási feladatokhoz szükséges együttérzés és empátia valóban a nők „privilégiuma”?

Pszichológiai tanulmányok és vizsgálatok igazolják, hogy kísérleti feladatokkal és fiziológiai reakciók mérésével végzett neuropszichológiai kutatások szerint nem.

Az eltérés az önbevallásos vizsgálatoknál jelentkezik, tehát a nők inkább tulajdonítanak maguknak jelentősebb empátiát, mint a férfiak. Vagyis a sok éves szocializáció, amely során elsajátítjuk a nemi szerepeket és normákat meghozza gyümölcsét, így a társadalmi elvárásoknak megfelelő viselkedést generál.

Azt, hogy a nemi szerepek és mintázatok nem biológiailag meghatározottak, sokkal inkább társadalmilag kreáltak mi sem igazolná jobban, minthogy országonként eltérőek.  Az Eurobarometer 2017-es vizsgálta alapján a magyarok közel 80%-a szerint a nők elsődleges feladata az otthonukról és családjukról való gondoskodás, míg a férfiaknak a kenyérkereset. A tradicionális nemi szerepek ilyen mértékű képviseletében kizárólag Bulgária tesz túl rajtunk. Az EU-s átlag hozzávetőleg 44%, míg a svédeknél csupán 10% körüli. Ezt a narratívát tovább erősíti a „női sikeresség” kormány által propagált formája, amely szerint a nőknek nem kell elhinniük, hogy „legalább olyan beosztással, legalább olyan fizetéssel kellene rendelkezniük”, mint a férfiaknak.

Minek is az, hiszen a „nekik adatott erőnek köszönhetően még mások terheit is képesek átvenni” és a szeretet és másokról való gondoskodás „szépsége” mellet, a gyermekszülés és az idős rokonok gondozásának „privilégiuma” is őket illeti ­ – hallható Novák Katalin volt családokért felelős tárca nélküli miniszter Hogyan lehet sikeres egy nő? című videójában.

Arról azonban már nem szól a fáma, hogy ez anyagi kiszolgáltatottságot, a munkaerőpiaci nemi alapú diszkrimináció okozta mentális, lelki és egzisztenciális következményeket, nemek közötti bérszakadékot és nyugdíjszakadékot von maga után.

Itt az ideje, hogy ne csak láthatóvá tegyük a láthatatlant, hanem szembe is nézzünk a diszkriminációnak e formájával és az uralkodó politikai narratíva ellenére is valódi lépéseket tegyünk a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőségért.

Forrás: 444.hu