Egy friss bírósági ítéletben megállapításra került, hogy a munkavállaló sérelemdíj iránti igénye megalapozott, ha a munkaviszonyát az egyenlő bánásmód elvének megsértésével szüntette meg munkáltatója. Az ado.hu cikke.

Az ügyben (BH2021. 344.) a felperes (kölcsönzött munkavállaló) az alperes (kölcsönbeadó) munkavállalójaként a munkavégzési kötelezettségét az alperes kölcsönvevő partnerénél teljesítette. A munkaviszony létesítését követően – még a próbaidő tartama alatt – felperes várandós lett, amit közölt alperessel és kérte, hogy a napi 12 óra helyett a továbbiakban 8 órában kerüljön sor a foglalkoztatására.

A kölcsönvevő a kérést nem tudta teljesíteni, majd ezt követően a felperes keresőképtelen állományba került. A kölcsönvevő ezután úgy döntött, hogy felperes kölcsönzését szeretné megszüntetni, amit közölt is alperessel. Az alperes azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes ezt követően az alperes munkásszállóját kénytelen volt elhagyni, lakhatása bizonytalanná vált, rokonai segítségére szorult, később pedig az illetékes Járási Hivatal szociálisan rászorultnak minősítette. A felperes munkaviszonyának megszűnése miatt szülési táppénzben nem részesült, valamint mivel a szülés időpontjában nem volt biztosított, ennek megfelelően nem vált jogosulttá csecsemőgondozási díjra, később pedig gyermekgondozási díjra sem, pusztán alanyi jogon kapott gyermekgondozási segélyt.

A felperes keresetében elsődlegesen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását és emiatt annak helyreállítását, másodlagosan pedig távolléti díj, valamint kártérítés és sérelemdíj megfizetését igényelte. A felperes érvelése szerint munkaviszonyának megszüntetésére az egyenlő bánásmód elvének megsértésével, várandósságára tekintettel került sor.

Az elsőfokú bíróság a munkaviszony megszüntetése kapcsán kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondás közlése a próbaidő lejárta után történt, vagyis indokolást kellett volna tartalmaznia [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. § (1) bekezdés]. Ezen túlmenően alperesnek a felperes állapotát is figyelembe kellett volna vennie, hiszen az Mt. 65. § (3) bekezdés alapján várandósság alatt a munkaviszony felmondással nem szüntethető meg. Az egyenlő bánásmód megsértése kapcsán a bíróság megállapította, hogy alperes felperes keresőképtelenségére tekintettel szüntette meg a munkaviszonyát, a keresőképtelenségének oka pedig terhessége volt. A bíróság kiemelte, hogy a védett tulajdonság és az elszenvedett joghátrány közötti okozati összefüggés közvetlensége vagy közvetettsége az egyenlő bánásmód megsértése szempontjából nem releváns, az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A bíróság hivatkozott az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII.17.) számú határozatára, miszerint a méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, ezért minden emberre nézve egyenlő. A bíróság arra következtetett, hogy a munkaviszony-megszüntetés következtében a felperes emberi méltósága is sérült. A törvényszék ítéletével az alperes próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásának jogellenességére tekintettel a felperes munkaviszonyát helyreállította, kártérítés és sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj összegszerűsége kapcsán az ügy összes körülményét mérlegelte, különös tekintettel arra a felperes védett tulajdonságára és kifejezetten nehéz körülményeire [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:52. § (1)-(3) bekezdés]. Így 2.500.000 Ft sérelemdíjat ítélet meg.

Az eljárás másodfokon az ítélőtábla előtt folytatódott, az alperes a felperes sérelemdíj iránt előterjesztett keresetének elutasítását kérte. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság érvelésével az egyenlő bánásmód követelményének megsértése kapcsán, azonban álláspontja szerint a felperes emberi méltóságának megsértését nem lehetett megállapítani. A másodfokú bíróság a sérelemdíj összegét ennek megfelelően 1.000.0000 Ft-ra csökkentette.

A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ahol a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát kérte a sérelemdíj eredeti mértékének megfelelően. A felperes sérelemdíj iránti igényét alaposnak találta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Kúria megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyának egyenlő bánásmód elvébe ütköző megszüntetésével a felperes emberi méltóságát is megsértette, hiszen a felperes az alperes által ismerten veszélyeztetett terhes volt és nemcsak saját, hanem gyermeke megélhetését biztosító jövedelmétől esett el. A Kúria az alperes jogsértését rendkívül súlyosnak és szándékosnak értékelte és ennek megfelelően a kiemelkedően jelentős hátrányt okozó súlyos személyiségi jogsértés kompenzálására az első fokon megállapított sérelemdíj összegét tartotta arányosnak. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a sérelemdíj teljes összegének (2.500.000 Ft) megfizetésére kötelezte az alperest.

Forrás: ado.hu