2019-ben a mindössze 450 ezer férfival szemben közel 8 millió nő maradt távol a munkaerőpiactól az Európai Unióban azért, hogy a családon belüli teendőket is el tudja látni. A nők azok, akik általában hosszabb ideig élnek, ezért tartós ápolásra is inkább ők szorulnak, viszont az egész életüket végigkísérő kereseti hátrányaik miatt kevésbé tudják megfizetni gondozásuk árát. Már most csak a tartós ápolásra szorulók negyedének jut lehetősége otthoni ápolásra, miközben a 2021-es idősödési jelentés előrejelzése szerint a tartós ápolásra szoruló emberek száma a 2019-es 30,8 millióról 2050-re 38,1 millióra emelkedik az EU-ban.  A Qubit cikke.

„Egy világméretű járvány kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk, hogy mennyire függünk az olyan emberek munkáitól, akik gondoskodnak rólunk, az idős szüleinkről, a gyerekeinkről vagy akár a háztartásunkról” – írja az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítvány (Foundation for European Progressive Studies) (FEPS) és a Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) által kidolgozott interaktív gondozási atlasz honlapja, ami az uniós országok gondozási munkával kapcsolatos helyzetét tárja fel interaktív térképek segítségével. Ahhoz képest, hogy a pandémia minden eddiginél nyilvánvalóbbá tette, hogy mennyire fontos, hogy legyen, aki foglalkozik az idősekkel, a gyerekekkel, a betegekkel, a fogyatékosokkal vagy bármilyen gondozásra szoruló társadalmi csoporttal, a gondozói munkák továbbra is alulértékeltek, amit jól jellemez, hogy például az olaszországi női munkavállalás 19 százalékát kitevő gondozói állásokat szinte kizárólag a jóval szegényebb Ukrajnából érkező nők töltötték be a háború kitöréséig. De úgy általában is a nők végzik az alulfizetett gondozói munkák túlnyomó többségét: az Eurostat munkaerő-felmérése szerint 2019-ben a gondozói munkát végzők 90 százaléka nő volt. 

„A továbbra is fennálló patriarchális normák miatt még mindig a nők viselik a gondozási munka aránytalanul nagy terhét, akár fizetett, akár fizetetlen az a munka. A patriarchális szemlélet következménye, hogy a nők felülreprezentáltak a rosszul fizetett gondozási ágazatokban, ráadásul sokszor aztán második műszakban ugyanezt folytatják otthon is, csak akkor már fizetetlen munkaként” – olvasható az interaktív gondozási atlasz honlapján. – A nemek közötti egyenlőtlenségekben mélyen gyökerező gondozási válság megoldása a covid okozta pánik után az egyik legnagyobb kihívás Európában”. Az atlasz a most még csak társadalmi vitára bocsátott Európai Gondozási Stratégia része; a #Care4Care projekt keretén belül azért hozta létre a két szervezet, hogy látni lehessen, mekkora az unión belül a nemek közötti egyenlőtlenség a gondozási munka területén.  

„Ha a járvány megtanított valamire, az az, hogy az idő értékes. És a szeretett személy ápolása a legértékesebb idő mind közül. Egy olyan új Európai Gondozási Stratégiával fogunk előállni, ami képes a férfiakat és a nőket is támogatni abban, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb gondozást és az életüknek legmegfelelőbb egyensúlyt” – mondta Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly szeptember 15-én az unió helyzetéről szóló beszédében. Arra a kérdésre, hogy mi értelme van egy ilyen stratégiának, ha egyszer a szociális ágazat alá tartozó ápolói-gondozói területre az uniónak nincs sok hatása, hiszen a terület szabályozása a tagországok hatáskörébe tartozik, a szakértők szerint az a válasz, hogy az unió képes hatást gyakorolni az uniós országok szakpolitikáira, normáira és elvárásaira, és a támogatásokon keresztül ellenőrizheti, hogy az országok mennyire teljesítenek jól az adott területen. 

Mi a baj?

• 2014-ben minden harmadik rászoruló idős ember közül csak egy jutott házi ápolási szolgáltatáshoz;
• az ellátások megfizethetetlensége miatt az idősek nem, vagy alig veszik igénybe a szakszerű ellátást;
• a nehéz és alulfizetett gondozói munkák miatt több uniós országban is inkább az informális gondozókat és ápolókat veszik igénybe a jóval drágább professzionális gondozók helyett, ami miatt mára az informális ápolók munkájának gazdasági értéke az EU GDP-jének 2,4-2,7 százalékát teszi ki;
• a hátrányos helyzetű vagy szegregált területekről nem jutnak a gyerekek bölcsőde típusú intézményekbe és ez uniós szinten 15 százalékpontos különbséget jelent a szegény és nem szegény családokból származó gyerekek bölcsődei részvétele között 

– áll az Európai Gondozási Stratégia megalkotását igazoló indoklásban. 

A nők és férfiak kereseti különbségei mögött a nők által végzett gondozási munka aránytalan terhe áll 

Az unió országaiban a nők évente 36,7 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, de ez nem csupán a fizetésekből, hanem az alacsonyabb mértékű foglalkoztatásból és a munkaidők közötti különbségekből adódik össze. Az új gondozási térkép a nők gazdasági egyenlőtlenségeit egy komplex egyenlőtlenségi mutatóval méri, ahol a bérek mellett – ahol a különbség egyébként az EU-ban átlagosan csupán 13 százalék a férfiak javára – a nem fizetett munkát és a foglalkoztatási- és a munkaidő különbségeket is vizsgálja. Az interaktív térkép képes megmutatni azt, ami a statisztikákból elsőre kevésbé látszik: e három mutató mögött végső soron a nők által elvégzett fizetett és nem fizetett gondozási munka aránytalan terhe áll. Ennek alapján a nők és férfiak közötti kereseti különbségek 41 százalékát a munkabérek, 38 százalékát a foglalkoztatási különbségek, 21 százalékát pedig a fizetett munkaórák közötti különbségek magyarázzák meg.  

Az, hogy a férfiak és a nők között mekkora a foglalkoztatási szakadék az unión belül, leginkább attól függ, hogy az adott országban vajon a nőkre hárul a családon belüli fizetetlen gondozási feladatok ellátása, vagy az állam különböző módokon segíti ebben a polgárait. Míg a foglalkoztatási különbség az unió átlagában 11,3 százalékpont (a férfiak 78,1, a nők 66,8 százaléka foglalkoztatott), Magyaroroszág ott kullog a sor vége felé: nálunk sok férfi (83,1 százalék) mellett kevés nő (63 százalék) dolgozik, és ezzel a 16,1 százalékpontos különbséggel a 23. helyen vagyunk a 27-ből. Magas foglalkoztatási arányok mellett a nők és férfiak foglalkoztatási aránya között Litvániában  (1,7 százalékpont különbség) és Finnországban (2,9 százalékpont különbség) a legkisebb a szakadék. A legtöbb férfi Csehországban (87,2 százalék) és Máltán (86,6 százalék), a legtöbb nő pedig pedig Németországban (76,9 százalék) dolgozik.

Csak hogy időben odaérjenek az oviba

A nők gyakran a fizetett munkaórák csökkentésével próbálnak időt nyerni fizetetlen gondozási munkáikhoz, így nem meglepő, hogy a legtöbb európai országban a 12 év alatti gyermekeket nevelő anyák körében a legmagasabb a részmunkaidős foglalkoztatás. Ez az arány a világjárvány alatt csak nőtt, és a nők gondozói szerepe tovább erősödött. A részmunkaidős foglalkoztatás is okozhat férfiak és nők között egyenlőtlenséget, hiszen a részmunkaidőben kevesebb a fizetés, ugyanakkor az is rossz, ha nincs, mert akkor aztán semmit nem lehet vele keresni – mint például Magyarországon, ahol a férfiak 6,4 százaléka, a nőknek pedig csupán 2,4 százaléka dolgozik részmunkaidőben. A rugalmas munkaformák hiányának tudható be, hogy nálunk kiugróan alacsony a 0 és 3 éves gyerekeket nevelő anyák munkavállalása, mivel a 8 órás munkaidőt ilyen kicsi gyerekek mellett nehéz vállalni. Az unión belül egyébként Hollandia áll az első helyen: ott a férfiak 19,4, a nők 56,8 százaléka dolgozik részmunkaidőben, miközben az uniós átlag 7,5 százalék a férfiak és 24 százalék a nők esetében.

Az, hogy a nők felülreprezentáltak a rosszabbul fizetett szolgáltatási szektorban, hogy az anyákat érintő ellátások sok helyen elégtelenek, és hogy a szülés előtt és után a nők nagy része egy időre kiesik a munkaerőpiacról, mind szerepet játszanak abban, hogy a férfiak többet keresnek, mint a nők. Az EU-ban a férfiak és nők keresete között átlagosan 13 százalékpont a különbség, de Magyarország a 17 százalékpontos órabérkülönbségével – hasonlóan a foglalkoztatási különbségekhez – ezen a területen is a 23. helyen áll a 27-ből. A legkisebb nemek közötti bérkülönbséget Luxemburgban (0,7 százalék), Romániában (2,4 százalék) és Szlovéniában (3,1 százalék) mérték.

Sok munka, kis fizetés

Magyarországon a férfiak az uniós átlaghoz képest (292 perc/nap) kevesebb fizetett órát dolgoznak (273 perc/nap), de több időt töltenek fizetetlen munkával (162 perc/nap; az uniós átlag 142 perc/nap), míg a magyar nők mind fizetett (205 perc/nap), mind fizetetlen munkában (242 perc/nap) hozzák az uniós átlagot, de még így is több időt töltenek fizetetlen, mint fizetett munkával. Ami viszont a férfiak és nők közötti fizetetlen munkaperccel eltöltött időkülönbségeit illeti, míg ebben Magyarországon alig van különbség a férfiak és a nők között, Spanyolországban, Ausztriában és Olaszországban a legnagyobb a nemek közötti különbség az EU-ban.

„Képzelj el egy világot, ahol a hősök láthatatlanok! Ez nem fantázia, hanem egész egyszerűen a mi világunk, ahol a gondozásunkat és ápolásunkat végző emberek semmilyen módon nincsenek sem elismerve, sem megfizetve. Ennek meg kell változnia, és gondozási forradalomra van szükség!” – zárja gyújtó hangú kisfilmjét az interaktív gondozási térkép kidolgozását is jegyző #Care4Care projekt. Ha nem is forradalomra, de strukturális reformokra és több pénzre bizonyosan szükség van ahhoz, hogy a nőknek ne kelljen a munka után még egy második műszakban is olyan gondozási feladatokat ellátniuk, amiket egyrészt a férfiaknak csak a töredéke csinál, másrészt sokkal inkább olyan szakembereknek kellene elvégezniük, akik gondozási munkáját megbecsülik és rendesen meg is fizetik.   

Forrás: Qubit