Még nem tudni, hogy százas, ezres vagy akár tízezres nagyságrendben kerülnek-e be a magyar iskolákba ukrán menekült gyerekek, de az biztos, hogy újabb nagy próbatétel előtt állnak a tanárok, és most is nagyjából annyi állami segítségük van, mint az egyik napról a másikra bevezetett távoktatás idején. Az ukrán menekültválság talán rávilágít arra, amiről eddig nem vett tudomást a rendszer: van egy csomó magyarul nem beszélő gyerek a rendszerben. A HVG cikke.
Március 3-i keltezéssel minden magyarországi iskola minisztériumi levelet kapott, amelyben Maruzsa Zoltán államtitkár arról tájékoztatta az igazgatókat, hogy
az intézmény körzetébe bejelentett, tankötelezett korban lévő, menedékes státuszt kapott gyerekeket minden további nélkül fel kell venniük.
Hozzátette, hogy az egyházi és magániskoláknak is van erre lehetőségük, de nekik nem kötelező befogadni a diákokat. (Ezenkívül még két levelet kaptak az iskolák azóta a minisztériumtól, ezekben a menekült gyerekek felvételének adatközlésére hívták fel a figyelmet.)
Egyelőre ennyi állami „segítséget” kaptak az iskolák, miközben az Ukrajnából érkező, a magyar nyelvet nem beszélő gyerekek tanítása nem kis kihívás még a legnyitottabb szellemiségű, innovatív iskolákban sem.
Jogilag tehát az ügy egyértelmű: minden menekült gyereket ugyanolyan oktatás illeti meg Magyarországon, mint bármely más magyar gyereket. A probléma az, hogy ez nem fog menni egy minisztériumi levél vagy egy jogszabály varázsütésére. A helyzet bizonyos szempontból 2020 márciusára emlékeztet: akkor a koronavírus miatt bezárták az iskolákat és elrendelte a miniszterelnök a „tantermen kívüli digitális oktatási rendet”, amiről még senki nem hallott, és a pedagógusoknak kellett kitalálni, mit is csináljanak. Most is a tanárokra vár, hogy megoldják azt a helyzetet, amikor hirtelen bekerül az iskolába néhány vagy jó néhány gyerek, aki esetleg magyarul sem tud, de az biztos, hogy egészen más oktatási rendszerben tanult, mint ami itt van.
34 iskola
Magyarországon eddig is volt a közoktatásban menekült gyerek, de erről a rendszer szinte tudomást sem akart venni, az egész országban 34 olyan iskola van, amelynek pedagógiai programjában helyet kap a magyar mint idegen nyelv (a szakmai dokumentumokban MID) tanítás.
A nem magyar anyanyelvű gyerekekre vonatkozóan semmiféle támogatás és szabályozás nincs már jó ideje Magyarországon – mondja Bognár Kata, a Menedék Egyesület szakmai vezetője.
Alapvetően van egy jogegyenlőség, hiszen ugyanúgy járhatnak a menedékes státuszú gyerekek iskolába, mint a többiek, de ez egyáltalán nem jelent esélyegyenlőséget.
Hiszen a körzetes iskolában jellemzően nincs magyar mint idegen nyelv szakos tanár, aki segíteni tudna a tudatos és strukturált magyar nyelv tanulásban, nincsenek olyan interkulturális közvetítők beépítve a rendszerbe, akik mindkét nyelvben és kultúrában jól eligazodnak, és pedagógiai asszisztensként segítenének a gyerekeknek a fordításban, tantárgyi magyarázatokban. Az amúgy is leterhelt pedagógusoknak a túlzsúfolt anyag megtanítása mellett pedig nincs ideje differenciálni (a különböző gyerekek egyéni igényeihez alkalmazkodni) sem.
A menekültek sem egyformák
Az orosz invázió miatt az országukat elhagyó családok között vannak olyanok, akik jellemzően Kárpátaljáról érkeztek és ahol a gyerekek magyar anyanyelvűek. Ha ezek a gyerekek bekerülnek a magyar iskolákba, nincsenek nyelvi akadályok, de azt azért tudni kell, hogy nem egy az egyben konvertálható a korábbi ukrán oktatási rendszer a magyarral. Itt azonban „csak” ezt a problémát kell orvosolni.
Szintén relatíve jobb helyzetben vannak azok a menekült tanulók, akik számára a mai napig is van a saját iskolájuk által nyújtott online oktatás. Nekik a tanáraik a koronavírus idején megszokott módon nyújtanak távoktatást. Igaz, ehhez nyilván laptopra és internetkapcsolatra van szükségük. Viszont ők egyelőre nem keresnek maguknak magyar iskolát. (Az országban huzamosabb ideig tartózkodó, 16 éven aluli gyerekekre ugyanúgy tankötelezettség vonatkozik egyébként, mint a magyar kortársaikra, az egyelőre kérdés, hogy számukra elfogadja-e a rendszer az ukrán online oktatást.)
Sokkal nehezebb a helyzet azokkal a roma családokkal, ahol a gyerekek nemhogy magyarul nem tudnak, de még ukránul sem. Számukra speciális programokat kellene indítani a szakemberek szerint.
Sokan érkeznek a belső-ukrajnai területekről is, ezek a családok ukrán vagy orosz anyanyelvűek, a gyerekeket is nehéz – főképp szakemberek, nyelvtanárok, pedagógiai asszisztensek nélkül – integrálni.
A Károli Gáspár Református Egyetemen a magyar mint idegen nyelv tanításához kapcsolódó módszertani kurzusokat tartó Schmidt Ildikó arra figyelmeztet, hogy semmiképp nem lenne jó megoldás az a mostanában több szakmai fórumon felmerült ötlet, hogy külön ukrán iskolát indítsanak el a menekült gyerekek számára.
„Nem lenne jó, ha valami isten háta mögötti épületbe betennénk három ukrán tanárt, hogy majd ők tanítanak.
Nem szabad külön iskolába tenni ezeket a gyerekeket!
Ez rövid távon izolációhoz, hosszabb távon szegregációhoz vezetne. A társadalmi integráció szempontjából kifejezetten fontos, hogy ne szegregátumban nőjenek fel a menekült gyerekek” – hangsúlyozza a nyelvész.
Eddig négyezer család kért menedéket
A helyzet azért sem egyszerű, mert még nagyon az elején vagyunk a folyamatnak, bár már vannak iskolák, ahol már bent ülnek a menekült gyerekek, most még megbecsülni sem lehet, hány család, gyerek kapcsolódik be a következő hetekben, hónapokban a magyar közoktatásba. Nem lehet tudni, hogy a családoknak milyen terveik vannak, maradnak-e itt huzamosabb ideig, vagy továbbállnak valahova, esetleg visszamennek Ukrajnába, amint tehetik. Ezektől a tervektől függ az is, mennyire lesznek motiváltak beíratni a gyerekeket a magyar iskolákba.
„Egyelőre azt látjuk, hogy a családok többsége továbbmegy, de fordulni látszik ez a tendencia” – mondja a Menedék Egyesület igazgatója, Kováts András. „Az elmúlt napokban egyre több olyan megkeresést kapunk, ahol már a családok arról érdeklődnek, hogy tudnak itt maradni. Illetve egyre több tantestülettel, iskolával vagyunk kapcsolatban, akik szakmai támogatást kérnek.”
Bognár úgy tudja, hogy eddig mintegy négyezren adták be a menedékes státusz iránti kérelmüket az Országos Idegenrendészeti Főigazgatósághoz. Ebből is lehet arra következtetni, hogy ők esetleg rövidebb-hosszabb ideig itt akarnak maradni.
Szerinte úgy tudna hatékonyan segíteni az állam, ha a menekültek befogadását felvállaló iskolák számára pluszforrást biztosítana (és nem csak az egyházi és magániskoláknak, hanem az államiaknak is), hogy legyen lehetőség pedagógiai asszisztens és magyar mint idegen nyelv tanár alkalmazására, akár utazó pedagógus formában is.
Több szakember felvetette, hogy most, tavasszal az is dilemma, hogy érdemes-e rögtön az osztályokba sorolni a menekült gyerekeket, vagy inkább már ezt a tanévet érdemes lenne elengedni számukra, és most játékos és célzott, intenzív nyelvtanulás foglalkozásokat biztosítani nekik, később esetleg nyári táborokat, amolyan előintegrációs formaként.
Az is jó lenne, sorolja Bognár, ha egységes módszertani szakmai ajánlást juttatnának el a tankerületek az érintett iskoláknak, amelyben összegyűjtik a jó gyakorlatokat, a hasznos intervenciós módszereket.
Számítanak a tanárok kreatív megoldásaira
Ahogy szinte az egész magyar társadalom a menekültek mellé állt, úgy a tanárok is nagyon pozitívan, segítőkészen állnak a ma még beláthatatlan méretű feladat elé. Bár teljesen új helyzet lesz az iskolák számára befogadni és tanítani a különböző hátterekkel érkező, sokszor magyarul sem tudó gyerekeket, minden általunk megkérdezett iskolavezető – nem csak a kötelezőség miatt – áll elébe, ha jelentkeznek nála menedékes családok.
„A tanárok rendkívül felfedezőek, feltalálják magukat” – véli Ottucsák Melinda magyar mint idegen nyelv tanár. „Ha esetleg idősebb gyerekek érkeznek, akik már tudnak angolul, németül, akkor az angol nyelvű oktatásba tudnak bekapcsolódni. Ha valaki tehetséges matekból, akkor oda. Elindul néhány tanártovábbképzés is, például például nemrég volt egy ingyenes továbbképzés a magyar mint idegen nyelv menekülteknek való tanításáról, amelyet a magyar mint idegen nyelv tanárok által indított Pont HU módszertani csoport szervezett.
Bár elismeri, hogy úgy tűnik, az állam most is magára hagyta a tanárokat, de a járványhelyzethez képest most talán picit jobb helyzetben vannak. „Annyi különbség van, hogy egy alsós tanítónak van fogalma arról, hogy kell írásra tanítani a gyerekeket, ez könnyen fog menni nekik, igaz, a nyelvtanítás részét nem tudják. Egy felsős magyartanárnak sok köze van ahhoz, hogy néz ki a nyelv rendszere, azt hogy lehet megtanítani, de nem lesz köze ahhoz, hogy egy külföldinek hogyan kell átadni azokat a formákat, amiket a magyar gyerekek automatikusan tudnak. Mindeniki tud apró részleteket, de hogy ebből hogyan lesz rendszer, az a nagy kérdés. E tekintetben hasonló a helyzet ahhoz, amikor a Covidnál rásózták a tanárokra a feladatokat.”
Nem ukrán kérdés
„Eddig nem vettünk tudomást arról, hogy igenis ott vannak, és ott voltak eddig is a magyarul nem tudó (afgán, kínai, vietnámi, palesztin stb.) gyerekek az iskoláinkban, de most végre elkezdünk gondolkodni ezen. Ez csak azt mutatja, hogy a problémaérzékenységünk fenyegetettség idején erősödik. Igazából nem az a kérdés, mit csinálunk az ukrán gyerekekkel, hanem hogy mit csinálunk azokkal a gyerekekkel, akik nem tudnak magyarul. Innentől már az egész másképp tematizálódik” – teszi hozzá Schmidt.
Ő is úgy véli, a legsürgősebb tennivaló a magyar mint idegen nyelv szakos tanárokat bevonni az oktatásba. Mint mondja, ők csak a Károli Egyetemen évi 20-30 ilyet képeztek ki (de másutt is folyt ilyen képzés, igaz, egy ideje már kikerült a felsőoktatási képzési jegyzékből), de eddig nemigen akadt a legtöbbnek munka. Most alig várják, hogy bekapcsolódhassanak a menekült gyerekek tanításába.
Ha nem is sok, de akad egy-két tankönyv, honlap, letölthető, kidolgozott munkafüzet és feladatlap is a magyar tanulásához. Továbbá van már egy sor jó gyakorlat e téren azokban az iskolákban, ahová eddig is befogadtak nem magyar nyelvű gyerekeket.
Schmidt tapasztalatai szerint elég hamar elindul a gyerekeknél, főleg 10–12 éves kor alattiaknál a nyelvelsajátítási folyamat. A nagyobbaknál már kicsit nehezebb ez, de magasabb óraszámmal ők gyorsan elsajátítják integrált környezetben a nyelvet.
Van, aki fél év alatt megtanulta a nyelvet
Vannak tehát helyi jó gyakorlatok, olyan iskolák, ahova nagyobb migránsközösségek gyerekei járnak, nekik vannak erre tapasztalataik, jó módszereik, eszközeik.
A Kőbányai Bem József Általános Iskolába például sok kínai, vietnámi, palesztinai, iraki, iráni gyerek jár (és járt korábban), ott évek óta alkalmazkodni kell ahhoz, hogy magyarul nem beszélő diákok kerülnek be az osztályokba, Mint Gál Judit igazgató lapunknak elmondta, mindegyik ilyen esetben megpróbálnak kialakítani a gyerekek számára olyan egyéni órarendet, amiben biztosított a magyar nyelv tanulása. „Ha megérkezik hozzánk, mondjuk, egy hatodikos gyermek, aki nem beszéli a magyar nyelvet, akkor őt nem a honosított bizonyítványa szerinti évfolyamba tesszük, hanem eggyel visszább, vagy olyan évfolyamba, ahol nem kell őt hivatalosan értékelni, mert van érvényes bizonyítványa arról az évfolyamról. Így ő koncentrálhat arra, hogy magyarul tanuljon.”
Ezt a pedagógiai asszisztens és még 1–2 pedagógus segítségével oldják meg, akik az adott gyereknek nyelvet tanítanak azok helyett az órák helyett, amiket ő nyelvtudás hiányában úgysem értene meg. A készségtárgyakat (testnevelés, ének, rajz) illetve az angol, informatika órákat meghagyják számukra is.
Gál Judit szerint az a lényeg, hogy teljesen egyéni, személyre szabott munkarendet kell kialakítani, minden egyes gyereknél. És külön segítő nélkül ez nem megy. Kell hozzá nyitottság, de a Bemben sok tanár kifejezetten szeret az idegen anyanyelvű gyerekekkel foglalkozni. Amikor már ismerik egy bizonyos szinten a nyelvet, akkor tantárgyi korrepetálásban részesülnek.
„Mindez egy nagyon szép, izgalmas, nagyszerű feladat” – teszi hozzá, majd elmeséli, hogy volt olyan vietnami diákja, aki fél év alatt tanult meg magyarul.
Forrás: HVG
