A rendszerváltozás után minden olyan embernek, akinek krónikus betegséget igazoló papírja volt, már meg is állapították a rokkantságot, azonban ez nemrégiben megváltozott. Érdemes hát számot vetni arról, hogy akár az ön, vagy dolgozója esetében milyen rendszer alapján állapítják meg a munkaképességet. A vállalkozásokat eközben többfajta kedvezménnyel is ösztönzik arra, hogy munkát adjanak az érintetteknek – írja a profit7.hu.

Korábban a munkanélküliség helyett rokkantságot állapítottak meg minden olyan munkanélkülinél, akinek valamilyen krónikus betegségről orvosi papírja volt. Ezen változtatott egy 2012-es miniszteri rendelet. A rendszerváltozást követően emberek százezrei vesztették el munkahelyüket. Az akkori kormány úgy döntött, hogy – ellentétben a többi posztszocialista országgal – a munkanélküliség helyett rokkantságot állapít meg minden olyan munkanélkülinél, akinek valamilyen krónikus betegségről orvosi papírja volt – írja dr. Kerekes Éva neurológus, a Webbeteg specialistája.

A porckorongsérv, a depresszió, a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség nem okoznak rokkantságot, hiszen megfelelő kezelés mellett a betegek munkaképesek. Ezért a korábban alkalmazott rokkantsági szempontok egy 2012-ben hozott miniszteri rendelet (7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet) alapján megváltoztak.

A törvény külön pontban fogalmazza meg, hogy a rokkantság mértékét a szakorvosok által kiállított dokumentáció alapján állapítják meg, valamint lényeges változás, hogy rokkantság helyett az egészségi állapot mértékét határozzák meg.

Megváltozott munkaképesség megállapítása

A rendelet alapján az a kérelmező tekinthető megváltozott munkaképességűnek, akinek az egészségi állapota 60%-os vagy ennél alacsonyabb.

Korábban ez éppen fordítva volt: azt tekintették megváltozott munkaképességűnek, akinek egészségi állapota 50%-os vagy a fölötti értéket ért el – tehát az új rendszer a régi fordítottjának tekinthető. Részletesebben lebontva az a személy, akinek egészségi állapota: 51-60% közé esik a B kategóriába (régi 50%), 31-50% közé a C kategóriába (régi 67%), illetve 1-30 % közé a D kategóriába (régi 100%) sorolható. Ez a besorolás tovább árnyalható aszerint, hogy az egyén rehabilitálható vagy képes-e az önellátásra.

Az egészségi állapot mértékét úgy határozzák meg, hogy szervenként és betegségenként táblázatok alapján megállapítják az egészségkárosodás mértékét, majd összeadják ezeket az adatokat, és a 100%-ból kivonják a kapott egészségkárosodás mértékét. Ha az egészségállapot mértéke 60% vagy kevesebb, akkor az adott személy rokkantnak számít.

Idegrendszeri károsodások

Neurológiai károsodások, bénulások értékelésénél az alapbetegség helyett elsősorban a funkcionális állapotot veszik figyelembe. Meg kell határozni, hogy melyik végtag milyen mértékben károsodott, ez mennyire befolyásolja a beteg mindennapi tevékenységét – például a járásteljesítményt, fizikai terhelhetőséget vagy az állóképességet. Külön szempontként szerepel a beszédzavar, mint tényező.

Egyéb speciális esetek

Fájdalommal járó kórképek esetében minimális egészségkárosodás ítélhető meg. Porckorong-betegségben maximum 30% egészségkárosodás, társuló pszichés tünetek esetében pedig további károsodás véleményezhető.
 

Alvászavarnál nappali éberség dokumentált megzavarása esetében 1-60% közötti egészségkárosodást lehet megítélni.
 

Mozgászavarok, Parkinson-kór esetében a betegség stádiuma, önellátás dokumentált zavara, szellemi funkciók hanyatlása esetében 10-79% egészségkárosodás véleményezhető.
 

Epilepszia esetében a rohamok havi gyakorisága mellett további egészségkárosodás állapítható meg pszichés kísérő tünetek, valamint EEG és MR eltérések esetében.
 

Heti gyakorisággal jelentkező, állandó gyógyszeres kezelést és ellátást igénylő migrénes rohamok esetében maximum 10% adható.
 

Súlyos, maradványtüneteket hagyó arcideg-bénulás esetében 9-30% egészségkárosodás állapítható meg.

Forrás: profit7.hu