A Magyarországon dolgozó külföldiek adózása örökzöld téma. Ennek oka abban keresendő, hogy az adózásnál és járulékfizetésnél nem csupán a hazai előírásokat, hanem nemzetközi egyezményeket, megállapodásokat is figyelembe kell venni. Az ado.hu cikke.

Még a nemzetközi gyakorlatban jártas bérszámfejtőknek, adózási szakembereknek is újra és újra foglalkozniuk kell vonatkozóan a speciális rendelkezések értelmezésével, figyelemmel arra is, hogy a korábban helyesen beállított paraméterek a pandémia időszakában változhatnak. Előfordul például, hogy a külföldi munkavállalók aktuálisan nem ott dolgoznak, ahol a kiküldetés kezdetén.

Pandémia idején gyakran felmerül mondjuk, hogy a külföldi személy kérelmezi a home office-ban történő munkavégzést, ami nem az ideiglenes lakóhelyet, hanem az állandó lakóhelyet jelenti, amely egy másik országban található. Napjainkban számos munkáltató még arra is lehetőséget biztosít a motivációs célokat szem előtt tartva, hogy a külföldi személy nem a hazájában és nem a kiküldetés országában, hanem egy harmadik országban dolgozzék, a személyes kapcsolatokat, avagy akár a számára kedvező időjárási viszonyok előnyeit szem előtt tartva.

HR-szempontból igen pozitív a fogadtatása a külföldről történő ideiglenes munkavégzésnek, azonban az engedély kiadása előtt nem árt tudni, hogy a személyi jövedelemadó kötelezettség és alapvetően a társadalombiztosítási kötelezettség is a munkavégzés helyéhez kötődik, amelynek változtatásakor újra kell gondolni, melyik országnak áll jogában a magánszemély jövedelmét megadóztatni, és hol kell fizetni a járulékokat.

Optimális esetben a magyar munkavállalás kezdő napját megelőzően értesül a pénzügyi osztály és a bérszámfejtés is a külföldi személy érkezéséről. Magyar munkaviszony esetén minden bizonnyal így van ez, mivel az Unión kívüli országokból érkező munkavállaló foglalkoztatásához szükséges például a tartózkodási és munkavállalási engedélyek beszerzése. Ezt követően kerülhet sor a Taj szám és az adóazonosító jel igénylésére.

Külföldi munkaviszony alapján, kiküldetés keretében Magyarországon dolgozó munkavállalónál azonban jóhiszemű magatartás mellett is előfordul, hogy hónapokkal később derül ki, az adót, sőt még a járulékot is Magyarországon kell fizetni. A késedelem miatt keletkező szankciók elkerülése érdekében fontos, hogy a fogadó társaság és a magánszemély is tisztában legyen a foglalkoztatására vonatkozó alapvető adózási tudnivalókkal.

Tekintettel arra, hogy a külföldi személy magyar jogviszonyban történő foglalkoztatása alapvetően nem különbözik a magyar munkavállalókkal kapcsolatos kötelezettségektől, írásunkban a kiküldetésben Magyarországon dolgozó külföldiek foglalkoztatására vonatkozó alapvető adózási tudnivalókat foglaljuk össze.

Személyi jövedelemadó kötelezettség

A Magyarországra érkező külföldi magánszemély adókötelezettségét alapvetően a magánszemély adóügyi illetősége, valamint a jövedelemszerzés helye határozza meg.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja tv.) 2. § (4) bekezdése alapján a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed, függetlenül attól, hogy a jövedelem Magyarországról származik, vagy sem. Ilyen esetben beszélünk teljeskörű adókötelezettségről, amikor a magánszemélynek mind a munkabére, mind a befektetései és egyéb privát célú jövedelme után Magyarországon kell az adót megfizetnie. Abban az esetben pedig, ha a magánszemély a magyar munkavégzés ellenére is külföldi illetőségűnek tekintendő, akkor pedig korlátozott mértékű adókötelezettség terheli. Ez utóbbi azt jelenti, hogy kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján Magyarországról származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, illetve viszonosság alapján Magyarországon adóztatható bevétele után kell Magyarországon adót fizetni.

Az illetőség vizsgálata azért is fontos feladat, mert nem elegendő megbizonyosodni arról, hogy a magánszemély külföldi útlevéllel rendelkezik, hanem azt is vizsgálni kell, melyik országban bír adóügyi illetőséggel. Amennyiben a külföldi csak rövidebb időt tartózkodik Magyarországon, azaz a Magyarországon töltött idő nem haladja meg a 183 napot, akkor a magyar Szja törvény illetőségre vonatkozó előírásából arra lehetne következtetni, hogy a magánszemély külföldi illetőségű. Ennek ellenére az illetőség vizsgálata nem kerülhetjük el, mert enélkül nem áll módunkban eldönteni, hogy Magyarország és a magánszemély illetőségének országa között létezik-e egyezmény a kettős adózás elkerülésére vonatkozóan és amennyiben igen, az egyezmény miként rendelkezik az egyes jövedelmek részben, vagy egészben történő adóztatásáról.

Az illetőségigazolásra vonatkozó előírások az Szja törvény 7. számú mellékletében találhatóak. Eszerint a külföldi illetőség igazolására az adott ország adóhatósága által kiállított okirat angol nyelvű példánya, magyar nyelvű szakfordítása, vagy ezek egyikéről készült másolat szolgál. Abban az esetben, ha a külföldi személy a hazájában, vagy más országban, valamint Magyarországon is illetőséggel rendelkezik, akkor az Egyezmény szabályait alapul véve, kell az illetőséget meghatározni. A kettős adóztatást kizáró egyezmények illetőségi szabályait figyelembe véve az illetőséget az állandó lakóhely, a létérdekek vagy más néven az életvitel központja, a szokásos tartózkodási hely vagy az állampolgárság alapján kell megállapítani. Amennyiben az előzőek alapján sem állapítható meg az illetőség, akkor a Pénzügyminisztériumhoz kell fordulni az illetőség meghatározása érdekében.

Abban az esetben, ha a magánszemély külföldi illetőségű marad, miközben a munkát Magyarország területén végzi, akkor a kettős adóztatást az Egyezmény előírásai szerint kell elkerülni. Egyezmény hiányában, ha a magánszemély a munkáltató (a munkaadó) belföldi székhelyével vagy belföldi telephelyével (állandó bázisával), fióktelepével, kereskedelmi képviseletével áll a jövedelemszerzés alapjául szolgáló jogviszonyban, akkor a jövedelmet belföldről származó jövedelemnek kell tekinteni. Külföldi munkáltatóval kötött jogviszony esetében pedig a Magyarországon végzett tevékenységére arányosan számított jövedelemre úgy tekintünk, amely Magyarországról származik.

Az egyezmény vizsgálatakor a jövedelem adóztatásának helyét az egyezmény munkajövedelmekre vonatkozó cikkelye alapján határozzuk meg.

A „bérek, fizetések és más hasonló díjazás” alapvetően abban az országban adóztatható, ahol a magánszemély illetőséggel bír. Az Egyezmény az illetőség országának adóztatási jogát korlátozza, ugyanis, ha a munkavégzés a másik Szerződő Államban valósul meg, akkor az abból származó díjazás adóztatható a másik Államban. Amennyiben az illetőség és a munkavégzés országa azonos, akkor eldőlt, hogy az illetőség országa jogosult az adó beszedésére. Amennyiben az illetőség és a munkavégzés országa eltér, akkor tovább kell vizsgálni az Egyezmény rendelkezéseit, figyelemmel a 183 nap tartózkodásra, a gazdasági munkáltató vizsgálatára és a telephely által viselt költségekre.

Abban az esetben, amikor a jövedelem Magyarországon adóztatható, a külföldi társaságtól kapott jövedelem után a magánszemélynek negyedévente Szja fizetési kötelezettsége keletkezik. Ennek teljesítése érdekében adóazonosító jelet kell kérni az adóhatóságtól. Ezen felül a magánszemélyt adóbevallási kötelezettség is terheli, hiszen a külföldi munkáltatótól származó jövedelemről az adóhatóságnak nincs közvetlen információja, így bevallási tervezet a külföldi személy részére csak abban az esetben készül, ha magyar kifizetőtől is részesült olyan jövedelemben, amelyről a kifizető a 08-as bevallásban adatot szolgáltatott. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az adóhatóság későbbiek során nem értesül a jövedelemről, ugyanis az uniós tagországok adóhatóságai adatot szolgáltatnak egymásnak. Sőt néhány OECD országtól is érkezik a jövedelmekről információ a magyar adóhatósághoz.

 Forrás: ado.hu