Vörös és csípős – ezt tartják róla párttársai. Abban hisz, hogy dolgozni kell, odamenni az emberekhez és meggyőzni őket a baloldal igazáról, nem pedig a túlélésre játszva baráti körökhöz dörgölődni. Komjáthi Imre éhségmeneteket szervezett, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke, tagja az MSZP országos elnökségének és vezeti a párt edelényi szervezetét, a környéken mindenki tudja róla: több mint két évtizede dolgozik a BorsodChemnél és hat gyermeket nevel szociális munkás feleségével. A jelen nehézségeiről és a jövő esélyeiről beszélgetett vele a Népszava munkatársa.

- Az utóbbi hónapokban sokat beszélünk az alacsony bérekről, a tovább nem odázható béremelésekről, de bármelyik ágazat hozza ezt felszínre, a kérés súlytalan marad, mert lepattan a Fidesz-kormány közönyéről. Minek kellene történnie ahhoz, hogy a kormány hajlandó legyen foglalkozni a dolgozók megélhetési nehézségeivel?

- Kormányváltásra van szükség. Egy maffiamódszerrel működő kormányban nem fontosak az emberek és az érvek, itt keresztapák vannak, meg a csicskásaik, és aki kívül esik ezeken a körökön, az nem létezik. Amíg ez így működik, addig nem lesz változás.

- Amikor az egészségügy vagy a szociális szféra tiltakozó megmozdulásokat szervez, mindig azt mondják: pártpolitikától mentes akciókat akarnak. Akik bajban vannak, nem az MSZP-t vagy más ellenzéki pártokat hívják segítségül. Miért?

- Mert a maffiaállam már mindenhol megvetette a lábát, az emberek mindenütt a Fidesz helyi vezetőit látják a hatalomban maguk körül, a legkisebb településen vagy munkahelyen is, ezért nem bíznak abban, hogy változást lehet elérni, inkább próbálnak alkalmazkodni, hogy túléljék valahogy ezt az egészet. De azért elég az internetadó elleni tiltakozásokra gondolni, amikor meghátrált a kormány és biztosak lehetünk benne, hogy az emberekben megvan a bátorság az újabb összefogásra. Hogy ez mikor jön el, még nem lehet megmondani, de az egészségügyben vagy az oktatásban már akkora a feszültség, hogy bármikor kirobbanhat egy tiltakozás sorozat, utána pedig már jöhet a politika. Egyelőre azt látjuk, hogy több ágazatban romlik a hangulat, sztrájk közelébe jutottak, de ahhoz, hogy rendszerszintű változás legyen, már kell a politika és mi figyeljük a jelzéseket.

- Sztrájkig nehezen lehet eljutni, erről a sztrájktörvény nemzetközi összehasonlításban is példátlan szigorításával gondoskodott az Orbán-kormány.

- Ez igaz, de azért ez kezd visszaütni. Látom a saját kollégáimon, amikor azt mondják: ha ezek ezt csinálják velünk, mi sem tartjuk be a szabályokat. Szóval szerintem nem klasszikus sztrájk lesz itt, de amikor utcára vonulnak az emberek, az már több lesz polgári engedetlenségnél. A baj, hogy a politikából, így az MSZP-ből is hiányzik a hit és a hitelesség, ezért próbálják az érdekvédők és a civilek is a pártok nélkül keresni a megoldásokat. Erre a kettőre lenne szükség ahhoz, hogy mi, szocialisták képesek legyünk eredményeket felmutatni.

- A hit kívül és belül is hiányzik?

- Igen, a tagságból is kiveszett a hit és ez független attól, hogy éppen ki vezeti az MSZP-t. Azt gondolom, mindenki téved, aki egy személyben gondolkodik, és azt hiszi, hogy Tóbiás vagy Mesterházy, vagy akárki más fogja megoldani a párt mostani bajait. Vegyük példának a Demokratikus Koalíciót. Ha valaki tud hitet adni az embereknek, az Gyurcsány Ferenc, mégsem 30-40 százalékon áll a pártja, mert ehhez nem társul a hitelesség. A kettőnek együtt kell lenni. Aki kívülről nézi a baloldalt, azt mondja, ti már csináltátok, elrontottátok, nem vagytok hitelesek és ez igaz az MSZP-re is. Ezt a belső és külső hitet és hitelességet kell megtalálni, de ez nem egy vezető személyén múlik.

- Személyi újításokon sem ártana azért gondolkodni, hiszen a Fidesz azért is mindent megtesz, hogy hiteltelenítse a baloldali vezetőket.

- Az egész baloldalt akarják hitelteleníteni, nem csak a szocialistákat, amikor megpróbálják összemosni a liberális, neoliberális gondolatokkal a mi elveinket. Ettől függetlenül igaza van, én is azt mondom, olyan vezető kell, aki hitet és hitelességet tud sugározni.

- Lát ilyet a pártban?

- Kétféle ember mozog az MSZP-ben: vannak, akik hisznek abban, hogy dolgozni kell, az meghozza a gyümölcsét a pártnak, nekik meg a pozíciót. Közülük fog kiválasztódni a „hit és hitelesség" embere. Mások nem hisznek abban, hogy győzni lehet, de próbálnak túlélni, csak arra gyúrnak, hogy legalább még egy ciklusra bekerülhessenek a parlamentbe. Ez nem jó irány. Közeledik a tisztújítás, és most mindenki igyekszik beülni egy mentőcsónakba, amiben akkor is túléli a vihart, ha közben ő fűrészeli a legnagyobb léket a közös hajóba. Lefordítva, baráti körök működtetik a politikát, és még mindig nagyon sokan abban gondolkodnak, vajon ki kinek az embere.

- Magát hová sorolja?

- Néhányan renitens, öntörvényű embernek gondolnak. Az országos elnökség megalakulása után volt egy négyszemközti beszélgetésünk a pártelnökkel. Egyetlen kérése volt hozzám: „Imi, ne változz! Maradj meg az, aki vagy, a Vörös és Csípős". Nos, nem változtam, vagyok, aki voltam. Elnökségi tagként sokszor küzdök azzal, hogy a politikus társaim azt próbálják kitalálni, kihez soroljanak. Nehezen hiszik el, hogy senkinek nem vagyok az elkötelezettje, de hiszek a baloldali értékekben, ezért álltam a közmunkás szakszervezet mellé is, és ezen nem változtatok senki kedvéért.

- Mivel lehetne fordítani a közhangulaton?

- Azt gondolom, hogy nagyon széles összefogással, a civil társadalomra támaszkodva lehet majd megnyerni a választásokat, utána pedig le kell ülni és a legalapvetőbb kérdésekben egy nemzeti minimumot kell összehozni velük együtt. Biztos vagyok benne, hogy az a jövő, amit Sándor Mária, a fekete ruhás nővér hirdet, hogy a politikai erők álljanak be mögéjük, ha segíteni akarnak, és ne próbálja meg használni, kihasználni a civil mozgalmukat egyetlen párt sem.

- Ő a kormánnyal való szembenállás ikonja lett tavaly, de hol a többi ellenálló?

- Biztos vagyok benne, hogy a pedagógusok közt is hamarosan felbukkan egy ilyen meghatározó arc. Érik ez ellenállás, gondoljon csak rá, hogy az évek óta egymással szóba sem álló pedagógus szakszervezetek már leültek tárgyalni, de mondhatom azt is, milyen bátor volt a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, amikor nem írta alá az idei bérmegállapodást, mert a kormány sunyin kihagyta belőle a versenyszféra cégeinek szóló bérajánlást, amire eddig soha nem volt példa. Sajnos alig kapott visszhangot Kordás László kiállása, de sok területen látszik az élénkülő tiltakozás, és jönnek elő az új arcok, szerintem csak idő kérdése, hogy egységes akciókba szerveződjenek.

- Olyan szinten élénkül az érdekvédelem, hogy annak már politikai haszna is lehet az MSZP számára?

- Igen. Szerintem itt lehet egy kitörési pont, ahol elindulhat a változás, hiszen az MSZP-nek élő, jó kapcsolata van a szakszervezetekkel, ami hozhat hasznot.

- Ha már visszatértünk a bérharcokhoz, az MSZP hónapokkal ezelőtt átfogó béremelési javaslatot dolgozott ki, aminek alig volt visszhangja. Aláírásgyűjtést hirdettek, ennek sem látszik az eredménye. Mi kellene ahhoz, hogy ezek bekerüljenek a köztudatba?

- A média egy része láthatóan eldöntötte, hogy az MSZP-nek meg kell ahhoz szűnnie, hogy egy új baloldali kezdeményezés át tudja venni a helyét. Ezért nem kap nagyobb visszhangot a párt fizetésemelési javaslata vagy az aláírásgyűjtés sem, csak a párt gyalázása. Ezzel a hozzáállással nagyon nehéz bármit kezdeni. Nincs más, az üzeneteinket közvetlenül az emberekhez kell eljuttatnunk, az utcán kell megnyernünk a csatát..

- A bérköltségek csökkentését akarják elérni, mégsem áll az MSZP mellé nyíltan egyetlen vállalkozó sem, sőt van olyan munkaadói szervezet, amelynek vezetője szerint ez egyenesen felelőtlen gondolkodás.

- Amíg azt látják a vállalkozók, hogy az állam annak ad, aki beáll a sorba, addig ez így marad. Ezt erősíti az is, ami Simicska Lajossal történik, hisz ha vele, az egykori legjobb baráttal megteszik, hogy elszívják előle még a levegőt is, mert szembeszállt Orbánnal, akkor mire számítsanak a többiek? Amíg nincs ellenpólus, addig próbálnak idomulni a rendszerhez, mert profitot akarnak. De egyre többen kritizálják a kormányt a háttérben, ezt látom a saját szakmámban is, ahol a Fidesz felszámolta az utánpótlás képzését. Persze, ha 30-40 százalékon állna az MSZP, lenne esély a kormányváltásra, akkor azonnal megváltozna minden. Mernének olyanokat mondani, amivel segítik a céljainkat és a változásokat.

- Az is biztos, hogy csak valamilyen összefogás hozhat sikert a baloldalnak 2018-ban. Merre kellene indulni?

- Először azt kellene tisztázni, hány baloldali párt van. Az időközi választásokon azt tapasztaltuk, hogy sok jelentkező volt, de kampányolni csak az MSZP tudott, mert nekünk van országos hálózatunk. Az összes többi egy-kétemberes párt, társadalmi méretekben nem létezik. Ennek ellenére egyetértek Botka László jól működő szegedi módszerével. Válasszuk ki, hogy kik az emberek számára elfogadható baloldali arcok a környéken, kiben látnak annyi fantáziát az ott élők, hogy képviselni tudja majd az érdekeiket. Ha az illető nem szocialista, nézzük meg, mennyire hajlandó együttműködni velünk. S ha közösen kiválasztottuk, az összes baloldali párt álljon be mögé, mert csak ez hozhat eredményt. Döntsön a közösség. Ezzel szemben eddig olyan figurák helyzetbe hozásáról vitáztak a pártok, akiket helyben senki nem ismer. Ez nem vezet sehová.

- A Jobbik is célba veszi a civil szervezeteket. Találkozhatnak?

- Isten irgalmazzon! Ráadásul azt érzem, ma már nem hatnak úgy a szövegeik sem, mint az előző ciklusban, az érződik, hogy nem a győzelemben hisznek, hanem túlélésre játszanak, és a háttérben, titokban a szövetségkötéseken dolgoznak helyben és országos szinten is. Ami pedig a civileket illeti: közülük azoknak lesz jövőjük, akik valamilyen szakmai háttérrel is rendelkeznek, és nem csak szövegelnek. Ma már akkora a káosz az országban, hogy az emberek csak azoknak hisznek, akikről látják, hogy nemcsak szétverni tudják a működésképtelen rendszereket, hanem arra is alkalmasak, hogy másképp összerakják és működtessék őket. Az MSZP ilyen civileket örömmel támogat majd a következő választáson.

Trükköznek a közmunkásokkal

A 2012 nyarán megalakult Közmunkás Szakszervezet társelnökeként Komjáthi Imre a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb munkavállalók képviseletét végzi, bár tudja, a közfoglalkoztatottak annyira félnek a minimális megélhetés elvesztésétől, hogy semmilyen tiltakozó akcióban nem vennének részt. 2010-ig a közmunkások nettó fizetése megegyezett a minimálbér összegével, amit személyi jövedelemadó nem terhelt. A 2011-es alaptörvény elfogadása után a fizetésüket nettó 13 ezer forinttal csökkentették, és megadóztatták. Azóta minden évben a minimálbér kihirdetésével egy időben és azonos mértékben emelték a közmunkás éhbéreket, az idén azonban még ez is elmaradt és csak ígéret van rá, hogy januárban foglalkozik a kérdéssel a kormány. Első körben tiltólistára kerültek a CSOK legújabb módosításakor is.

Arra a kérdésre, hogyan értékeli, hogy pénteken a miniszterelnök meghátrált és azt mondta, a nagycsaládosoknak szánt 10+10 milliós lakásépítési kedvezményt az eredeti tervekkel szemben a közmunkások is megkaphatják, azt választotta: rájöttek, hogy ha eleve kizárják őket, azzal elveszíthetik ezt a több százezres biztos szavazóbázisukat. Most ugyanis a közmunkások szinten függnek a Fidesz helyi embereitől, hogy nem mernek másra szavazni. Naponta megkapják, hogy ha nem tetszik valami, el lehet menni, ha nem állnak be a sorba, nem kapnak semmit. Ráadásul nincs valódi kockázat, hiszen alig lesz egy-két közmunkás, aki élni tud a lehetőséggel, mert a feltételeknek nem tudnak megfelelni. Ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenben egyenlően kezeljék a közmunkásokat, hogy legyen rájuk érvényes a Munka törvénykönyve, és a CSOK is elérhető legyen számukra, ez elvi kérdés. Sikernek tartják, hogy a kormány engedett.

Most megnyílik egy 3 milliárd forintos keret, hogy segítsék a közmunkásokat piaci munkát találni és jön a 150 ezer közalkalmazott is ugyanerre a piacra. Hol van ennyi munkahely? - kérdeztük. A válasz: sehol, ez megint kommunikációs trükk, ráadásul a közmunkások akkor sem kapnának valódi esélyeket a kitörésre, ha lennének munkahelyek. Nem olyan képzéseket indítanak, amivel munkát találhatnának, hanem gyártják a fodrászokat, meg műkörmösöket, akik aztán mennek vissza a közmunkába, utána újabb képzésre, teljes a káosz. A hatalom majd megint kiválasztja, hogy kit von be ebbe a duplán fizetett körbe, ami újból feszültséget szül majd a kisebb településeken és megint csak azt erősíti, hogy aki beáll a sorba, az továbbléphet, aki nem, az közmunkás marad az idők végezetéig.

Forrás: Népszava