Belátható időn belül elérhető Magyarországon a teljes foglalkoztatottság – jelentette be a napokban Cseresnyés Péter, az illetékes államtitkár. Igaza van. Szakértők szerint 5 százalék körüli munkanélküliségi rátával már teljes foglalkoztatásról lehet beszélni. Magyarországon ez a szám tavaly novemberben 6,2 százalék volt. Ez egy százalékponttal jobb, mint egy évvel korábban. Ha ez a trend folytatódik, akkor akár már az idén, de legkésőbb jövőre jelentheti a kabinet, betartotta ígéretét: teljes a foglalkoztatás – olvasható Kocsi Ilona véleménye a Világgazdaság oldalán.
Belehúzott hát a kormány: az idén minden eddiginél több pénzt, 340 milliárd forintot szán a közfoglalkoztatásra, tavaly még 270 milliárd volt ez az összeg, amelyből 213 ezer embert tudtak fizetni. És mivel a hírek szerint e szférában nem emelik a juttatásokat, a plusz hetvenmilliárdból lesz még néhány tízezernyi foglalkoztatott. Akár örülhetnénk is. Ehhez képest mit mond az év embere, Demján Sándor, az egyik legnagyobb hazai vállalkozó? Szerinte Magyarország akkor tud fejlődni, ha nem sérti meg az általános foglalkoztatási arányokat. A felesleges foglalkoztatás többletadót jelent, a bérek értéke pedig alacsony marad. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese pedig arról beszélt nemrégiben, hogy a közszférában túl sokan dolgoznak, ezért a kormány 2018-ig 100-200 ezer fővel csökkenteni kívánja a létszámot.
Tehát az a kérdés, hogyan valósul meg ez a teljes foglalkoztatás. Üzleti alapon, a gazdaság felpörgésének eredményeként, vagy inkább kvázi szociális alapon, közmunka formájában. Ha ez utóbbi dominál, akkor annak költségét a gazdaságnak ki kell termelnie, miközben ez a helyzet torzítja a munkaerőpiacot, és olyanok is közmunkába menekülnek, akik piaci alapon is foglalkoztathatók lennének némi átképzéssel. Így tehát a remek munkaerő-piaci helyzetkép mögött ott van a vállalatok növekvő munkaerőhiánya is. Ami akadályozza a termelést, a bővülést, vagyis az egész gazdaság versenyképességét.
S hogy még bonyolultabb legyen a kép: azt is tisztázni kellene, hogyan módosította a helyzetet a külföldön dolgozók több százezres létszáma. Az utóbbi években felerősödő külföldre vándorlási hullám csökkenti és növeli is egyben a munkaerő-piaci feszültségeket. Csökkenti, mert nekik nem kell itthon munkát adni, így nem veszik el mások elől a helyet, s javítják a statisztikát. Növeli, mert főleg a képzettek próbálnak szerencsét határon túl, és távozásukkal kiderül, pótolhatatlanok, mert nincs elég szakember, aki a helyükre állna. Akut probléma a közigazgatásban dolgozók aránytalanul nagy száma is. Bár még folyik a számháború, hogy egy millióan vagy „csak" hétszázezren dolgoznak e területeken, de abban nagyjából konszenzus van: így is, úgy is túl sokan vannak ott. Tehát előbb-utóbb ott is lépni kell.
A teljes foglalkoztatottság felé közelítő idilli állapotban így disszonáns elemként van jelen, hogy ez a struktúra óriási költségekkel jár. Ennek árát a gazdaság fizeti meg. Magyarországon az úgynevezett adóék az OECD tagállamai között a negyedik legmagasabb, körülbelül 49 százalék. Ez azt jelenti, hogy a nettó fizetés nagyjából kétszeresét fizeti ki minden munkáltató dolgozói után. A különbözet az államé lesz. Ez óriási teher, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyar munkabérek egyre jobban leszakadnak a környező országokhoz képest is. Így ma már az sem ritka, hogy nem Magyarországra jönnek dolgozni a környező országokból, hanem például innen mennek át Romániába vagy Szlovákiába. Javítja a munkapiaci statisztikát, növeli a szakemberhiányt, azaz rontja a növekedési kilátásokat.
E pillanatban tehát úgy látszik, többe kerülhet a leves, mint a hús. A több száz ezres közmunkás-foglalkoztatás hosszú távon több bajt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Magasabb piaci bérekkel javítható a helyzet, az élőmunkára rakódó túl nagy állami terhek miatt azonban a cégek anyagi lehetőségei behatároltak. Vagyis ahhoz, hogy a vállalatok versenyképesek legyenek, a dolgozók magasabb fizetést kaphassanak, nagyon gyorsan versenyképessé kellene tenni az állam működését. Alacsony költségekkel, kis bürokráciával. Ha ez a folyamat nem indul el, a magyar üzleti szektornak ezzel a túlsúllyal kell versenyben maradnia. Nehéz. Egyre nehezebb.
Forrás: Világgazdaság
