Nincs olyan ország, amely kicsit is fel lett volna készülve egy koronavírus-járvány típusú eseményre. És nincs olyan ország, amelynek az oktatásirányítása két év után még mindig ugyanolyan felkészületlen a helyzetre, mint Magyarországé. Az iskolák-óvodák védtelenek, kiszolgáltatottak: gyerekek, pedagógusok és hozzátartozóik. Különösen pikáns, hogy egy orvos vezette minisztérium beáll a kormány ismételgette sületlenség mögé, hogy a vírussal szemben az oltás az a jolly joker, amely mellett minden más (óv)intézkedés felesleges - írja a g7.hu.

A kezdetek

A pandémia az oktatást 2020. március 13-án úgy ütötte meg, hogy azt azóta is nyögjük. Hirtelen bezártak az iskolák. A miniszterelnök szereti úgy mondani, hogy átálltak távolléti oktatásra, sőt a közoktatási államtitkár is olyan tréfás ember, hogy digitális oktatásként emlékezik meg az időszakról. Ami ebben az első hullámban, az oktatási rendszerben történt, arra pedagógusok (óvodában, iskolában egyaránt), szülők és diákok valószínűleg életük végéig emlékezni fognak. És nem sikertörténetként, hanem olyan kínos folyamatként, amely során egyszerre került felszínre az oktatási rendszer mélységes elavultsága, korszerűtlensége és alkalmatlansága, csakúgy, mint ahogy alkalmatlannak bizonyult a területért felelős minisztérium is.

A járvány egy sosem látott helyzetet teremtett, senki sem volt magabiztosan okos és felkészült. Ám amíg más országok kormányai megfeszülve igyekeztek a rájuk bízott közszolgáltatások területén életet és egészséget védeni, és azt jól működtetni– itt és itt például -, és míg a szupranacionális szervezetek gőzerővel szervezték a tudásmegosztás lehetőségeit és felületeit, Magyarországon az adminisztráció számára a legfontosabb az új, egyébként brutális mértékben elutasított* NAT 2020 bevezettetése és az osztályoztatás* volt. Kímélet és tehermentesítés helyett kíméletlen nyomásgyakorlás minden szereplőre. Hogy mi mindent kellett volna tenniük az egészségvédelem terén és szakmaterületi irányítóként, itt részleteztük.

A puding próbája

Az első lezárást követően joggal lehetett abban reménykedni, hogy a rendelkezésre álló négy hónapban az oktatásirányítás megkísérel felnőni a feladatához. A világban körülöttünk mindenhol ezen dolgoztak a különböző országok és nemzetközi szervezetek. Számtalan együttműködés és összefogás alakult ki. 2020 szeptemberében viszont az derült ki, hogy az oktatásirányítás által kiadott Járványügyi eljárásrend nem tartalmaz érdemi protokollokat, nem gondoskodik megelőzésről és védekezésről, mint ahogyan a kevés, de lényegi utasításhoz forrást sem biztosít, a javaslatok írói pedig nyilvánvalóan nem ismerik az iskolarendszer realitását, lehetőségeit, erőforrásait. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete vetette össze az országos intézkedéseket az iskolákra vonatkozó stratégiai intézkedések felelőtlen és veszélyeztető hiányával. Így fogalmaztak:

Az intézkedési tervet jelenlegi formájában csak úgy tudjuk értelmezni, hogy a kormány elsődleges célja az volt, hogy kiskorú gyerekek ne maradjanak otthon. Továbbra sem kívánják támogatni sem a munkáltatókat a kieső munkaerő és bevételek miatt, sem pedig a munkavállalókat annak érdekében, hogy gyermekeik biztonságban maradjanak a járvány idején. Az óvodai nevelés és iskolai oktatás biztonságos feltételeit viszont nem képesek megteremteni. Ehelyett olyan terekbe és körülmények közé terelik a gyerekeket és a közoktatásban dolgozókat, amelyekben az alapvető biztonsági előírásokat sem képesek biztosítani.

Tudjuk, mi történt: a kontaktkutatás már szeptember végére elesett, és a megelőző-védekező intézkedések és eszközök híján az iskolákban-óvodákban az átfertőzöttség mértéke kontrollálhatatlanná vált. A középiskolák november 10-től, az általános iskolák március 8-tól zártak be. 2021 tavaszán – sok minden más mellett – még végignézhettük a pedagógus hivatáscsoport nyilvános megszégyenítését is. Ennek oka az volt, hogy többen felszólították a kormányt: oltsák be a pedagógusokat, mielőtt újranyit az iskola – ennyi talán jár nekik, ha a kormány kint hagyta őket a frontvonalban.

Tudatlanság, vagy politikai érdekből való elhanyagolás és veszélyeztetés

Eljött 2021 szeptembere: a második olyan tanév, amely a pandémiában kezdődik, és a második olyan tanév, amikor a kormány, az oktatásirányítás nem csinált semmit. A járványügyi vészhelyzetben – amelyre hivatkozva a kormány saját jogkörének igen nagyívű kiszélesítéséről gondoskodott – az oktatásban az egészségvédelmi és szakmai felkészülés maximumát Kásler Miklós levele jelentette*, amely azt a kevés előírást is feloldotta, mely addig érvényes volt. Tartalma úgy foglalható össze: a valódi kérdéseket nem válaszolja meg, a minisztérium semmit sem ír elő, semmit sem biztosít, az intézményvezető belátása és felelőssége bármit is tenni. A tanulói hiányzások szülő általi igazolása máig nem tisztázott, ugyanakkor aggasztó napi szintű* problémát jelent. Majd az orvos miniszter leírja a következő mondatot: „Magyarország a koronavírus világjárvány ellen elsősorban oltással védekezik.” És mivel a 12 éveseket már lehet oltani, az Orbán-kormányzat egy emberként kijelenti: hatodiktól felfelé semmilyen körülmények között nem lesz távolléti oktatás. Mert ha a lehetőség adott, nyilván minden 12 év feletti gyermek be van oltva.

Az oltás önmagában nem jelent végső megoldást a koronavírus-fertőzésre – ez a valótlan kormányzati szlogenek éppen legveszélyesebbike. Számos szakember hangsúlyozza: aki oltott, az is fertőződhet – de jóval kevésbé valószínű a súlyos állapot kialakulása; illetve aki oltott, az is fertőzhet – csak rövidebb ideig. Azaz a megelőzés-lassítás-védekezés érdekében a maszkviselés ugyanúgy elkerülhetetlen – különösen a fertőzés hullámainak fellángolásakor -, mint a különböző szintű megszorítások és a kontaktkutatás.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai régiójának szakmai tanácsadó csoportja (TAG) 2021. márciusában kiadott egy nyolcpontos ajánlást*, mely a biztonságos iskoláztatás körülményeit és feltételeit írja le. Az egyes pontokban foglalkozik az iskolai fertőzések terjedésével, a fertőzések megelőzésével és ellenőrzésével, valamint a közegészségüggyel kapcsolatban intézkedésekkel, és ezek hatásával az iskoláskorú gyermekek fejlődésére és jólétére. Vessük össze a tudományos eredményekre alapozott szakértői javaslatokat a magyar kormányzat járványkezelésével.

1. Az iskolák nyitva tartása kulcsfontosságú célkitűzés

WHO-ajánlás (kivonat): tekintettel az iskolabezárásoknak a tanulók egészségére és jólétére gyakorolt káros hatásaira, a bezárásokat csak végső megoldásként szabad mérlegelni. E cél elérése érdekében a közösségekben és az iskolákban megfelelő közegészségügyi és szociális intézkedéseket kell végrehajtani, hogy a helyszíni oktatás folytatódhasson.

A magyar kormány és az oktatásirányítás intézkedései: bár az oktatásirányítás időnként hangsúlyozza az izoláció negatív hatását, állandó és fő érvük az iskolák nyitva tartására a gazdaság működőképességének biztosítása. Szakmai – egészségügyi és oktatási –, civil és szülői szervezetek már 2020-ban is hiába követeltek megfelelő közegészségügyi és szociális intézkedéseket.

2. Tesztelési stratégia az iskolai környezetben

WHO-ajánlás: tanulók kimutatott csoportos fertőzése esetén megfontolandó az egész iskolára kiterjedő tesztelés. Cselekvési terv álljon rendelkezésre. Haladéktalanul meg kell kezdeni a kontaktok felkutatását. Teszteléskor elsőbbséget élveznek a légúti fertőzésben szenvedők, a veszélyeztetett csoportba tartozók, vagy akiknek közeli hozzátartozóik ilyenek.

Kormányzati intézkedés: az iskolákban semmilyen tesztelés nem történik. Sem a 2020/21-es, sem a 2021-es tanévben. Most már rendszertelen tanári tesztelés sincs, hiszen van oltás, indokol a kormányzat. Semmilyen iskolai-óvodai fertőzésadat nem elérhető március óta, holott a szülők éppen ezen adatok alapján lennének képesek mérlegelni, mennyire ítélik kockázatosnak gyermekük iskolalátogatását. A minisztérium semmilyen átfogó védekező eljárásra nem hajlandó az oltásra hivatkozva (mely csak a beoltott 12 év felettieket védi). 2020-ban még szeptemberben elbukott a kontaktkutatás, idén már az sincs. Arra nincs válasz, hogy mivel egy 12 éves gyermek nem maga dönt arról, hogy beoltják-e, megtagadhatja-e a kormány azon gyermekek védelméről való gondoskodást, akik nem oltottak. Az iskola nem tesztel, a mentőszolgálat 5-7 nap után jön mintát venni, így a háziorvos gyakran maga sem rendeli el a tesztet. Hivatalos eredmény nélkül pedig sem a gyermek, sem a családja nem kerül be a fertőzötteket nyilvántartó rendszerbe – a statisztikát nem rontják.

3. Az alkalmazott kockázatcsökkentő intézkedések hatékonysága a fertőzésellenőrzés terén

WHO-ajánlás: a maszkok viselése a fertőzés terjedésének megelőzésének és így a védelemnek az egyik eleme. A WHO által közzétett ideiglenes iránymutatás azt ajánlja, hogy a kisgyermekek ne viseljenek maszkot. A 6-11 éves gyermekek esetében kockázatalapú megközelítést kell alkalmazni, figyelembe véve a közösségi fertőzési szintet, a fizikai távolságtartás képességét és a szellőzést. 12 éves kor felett ugyanazokat az elveket kell alkalmazni, mint a felnőttek esetében.

Kormányzati intézkedés: a maszkviselés ellen érthetetlen módon a kormány a kezdetektől fogva kézzel-lábbal kapálódzott. A második hullám közepére a miniszterelnök meggondolta magát, és azt mondta: a maszkviselésen múlik a járvány megfékezése. Az országos tisztifőorvos azonban az iskolai maszkviselést nem tartotta szükségesnek. A harmadik hullámot követően – nyilván az oltásoktól nem függetlenül – a miniszterelnök ellenszenve ismét fellángolt a maszkviselés kapcsán; folyamatosan hangoztatta, hogy semmi más, csak az oltás véd meg. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy az iskolákban a mai napig az intézményvezetők egészen változatos viszonyulásán múlik a maszkhordásra vonatkozó bármilyen előírás. Holott számos neves szakember egyértelműen kimondta a maszkviselés szükségességét.

4. Oktatási eredmények, mentális és szociális jólét

WHO-ajánlás: biztosítani kell a hozzáférést az online tanuláshoz szükséges eszközökhöz és létesítményekhez, beleértve a működő internetkapcsolatokat az iskolások és a tanárok számára, függetlenül attól, hogy az iskolák zárva vannak-e vagy nyitva.

Kormányzati intézkedés: az online oktatáshoz való hozzáférésnek, az abban való részvételnek több alapvető feltétele is van: internetkapcsolat, tanulásra alkalmas eszköz, a gyermeket esetleg támogatni képes szereplők digitális kompetenciái, és a szülők szükség szerinti otthon maradását támogató intézkedés, mely megvédi őket az egzisztenciális veszélyektől (például elbocsátás, jövedelemkiesés). Bár számos szervezet fordult a közoktatási államtitkárhoz ez ügyben, érdemi intézkedés e komplex kérdés kezelésére nem történt. Ugyanakkor tudjuk, hogy csak az általános iskolások nagyjából 20 százaléka egyáltalán nem, vagy erősen korlátozottan rendelkezik hozzáféréssel.

5. Kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekek

WHO-ajánlás: további támogatást kell nyújtani a hátrányos helyzetű területeken lévő iskoláknak és a veszélyeztetett helyzetben élő gyermekeknek. Internet és eszköz híján számukra a fizikai jelenlétű oktatás lehetőségét kell biztosítani.

Kormányzati intézkedés: a hátrányos helyzetű családokat (a kormány helyett) vizsgáló civil szervezetek felmérése többek között az alábbi megállapításra is jutott: „Az iskolák-önkormányzatok nagy része nem foglalkozott a családok lehetőségeinek felmérésével. A kormányzati kommunikáció ellenére a digitális oktatás a Tankerületek szükséges támogatása és a pedagógusok szükséges ismeretei híján sem tudott megvalósulni.” Többen ugyanakkor kiemelték az osztályfőnökökkel való folyamatos kapcsolatot, a szaktanárok viszont teljesen eltűntek a diákok életéből.

6. Változások az iskolai környezetben, amelyek valószínűleg összességében előnyösek a fertőzések elleni védekezés és a gyermekek egészsége szempontjából

WHO-ajánlás: szükséges kidolgozni egy stratégiát esetleges jövőbeni járványkitörés esetére. A diákokat, szülőket, tanárokat és az iskola egyéb dolgozóit aktívan be kell vonni iskolai szinten a kockázatcsökkentő intézkedésekről való döntésekbe. Az iskoláknak biztosítaniuk kell, hogy a tanulók, szülők, tanárok és más iskolai alkalmazottak képessé váljanak az (egészségbiztonsággal kapcsolatos) intézkedések végrehajtására, miközben képesek ellátni alapvető feladataikat.

Kormányzati intézkedés: sem az iskoláknak, sem az oktatásirányításnak nincs a mai napig járványkitörés esetére semmilyen stratégiája. Sőt, minél többet olvassa valaki a nagy, nemzetközi együttműködésekben, rengeteg kutatás által – itt, itt, itt és itt is – megalapozott, az oktatási rendszerre, a biztonságos iskolákra vonatkozó javaslatcsomagokat, annál inkább válik biztossá benne, hogy a magyar oktatásirányításnak fogalma sincs arról, mi történik, és mi mindennel lenne feladata foglalkozni.

7. A gyermekek és serdülők bevonása a döntéshozatalba

WHO-ajánlás: a gyermekek különböző tapasztalatokkal rendelkeznek életkörülményeiktől, élethelyzeteiktől függően. A TAG az országokat arra ösztönzi, hogy ismerjék el a gyermekek, serdülők nézőpontját, hallják meg, és fordítsanak nagyobb figyelmet a véleményükre a intézkedések kapcsán. Ki kell kérni a véleményüket az őket érintő intézkedések hasznáról. Az iskolai döntéshozatalba be kell vonni őket és szervezeteiket.

Kormányzati intézkedés: a magyar iskolák békeidőben sem kifejezetten demokratikus intézmények, de egy jó ideje már az egész intézményrendszer nem az. A pandémia kezdetétől fogva, amikor az érintettek megkérdezése, a javaslataik, visszajelzéseik befogadása létkérdés egy eddig nem létezett működési mód és keret fejlesztésekor, nem volt egyetlen példa sem arra, hogy az oktatásirányítás felismerve, mi a feladata, nekiállt volna a folyamatos informálódásnak és fejlesztéseknek. Nagyon sok civil-szakmai szervezet persze meg tudta fogalmazni a szükségleteket: például adminisztrációs tehermentesítés, a bevezetésre váró változtatások felfüggesztése, vélemény-, szükséglet- és igényfelmérés.

8. Oltási stratégiák az oktatás fenntartása céljából

WHO-ajánlás: a nagy, nemzetközi szervezetek (például WHO, INICEF, UNESCO) a tanárokat közvetlenül a magas kockázatú csoportok és a frontvonalban dolgozók után javasolják beoltani. Ennek előnyeit így fogalmazzák meg: a tanítás folyamatosságának biztosítása személyesen, ami segít az iskolák nyitva tartásában; a tanárok fertőzésveszélyének csökkentése, ami javítja a diákok biztonságát; és a szülők bizalmának növelése abban, hogy az iskolák biztonságos helyek.

Kormányzati intézkedés: a kormányzat pedagógus-oltással kapcsolatos attitűdjéről és eljárásáról korábban volt szó, jellemző módon mire végre megkapták az oltást, és eltelt annyi idő, hogy a védettség kialakulhatott, már régen ismét volt tanítás, sőt az érettségi is zajlott.

Abbahagyott feladatellátás

Két, a védekezés-megelőzés szempontjából különösen jelentős elemre még röviden térjünk ki. Hiába tudjuk 2020 eleje óta a Columbia Egyetem jóvoltából, hogy a koronavírus robbanásszerű elterjedése pont a nem azonosított, sok esetben enyhe vagy éppen semmilyen tünetet nem mutató betegeken keresztül történt, a magyar kormány valójában sosem törekedett arra, hogy egy jól működő kontaktkutatási rendszer (find-test-trace-isolate) kiépüljön. A Nemzeti Népegészségügyi Központ 2020-ban és 2021-ben is a feladat ellátásához nem biztosított szükséges erőforrások hiánya miatt egyszerűen összeroskadt, és tulajdonképpen abbahagyta a feladatellátást.

Ami a maszkhasználattal kapcsolatos diskurzus egészen érthetetlen alakulását illeti, felmerülhet egy hasonlóképpen bizarr magyarázat: a miniszterelnök lehet, hogy egyszerűen így kampányol az oltás felvétele érdekében. Az orbáni logika sok esetben volt már minimum talányos külső szemlélő számára, hát miért ne lehetne, hogy a miniszterelnök ebben a – szokták mondani – egybites narratívában véli megtalálni az utat a magyar társadalom oltatlanjainak füléhez: semmi más, csak az oltás.

Ma ott tartunk, hogy ez a mondat tökéletesen kifejezi azt a kilátástalan és kontrollálatlan állapotokat, ami a gyerekeink mindennapjait jellemzi: Tombol a járvány a magyar iskolákban: se maszk, se karantén, se távoktatás. Folytathatjuk: se teszt, se kontaktkutatás, se kontaktusszám-csökkentés (megelőző intézkedések), se transzparens adatközlés. A kormány és az oktatásirányítás hagyta teljesen elfajulni a helyzetet. A szemeiket nem a kórházi és járványügyi adatokra függesztik, hanem a más országokban a felelős és időben meghozott intézkedések következményeit monitorozzák. És a kérdés, ami eldönti az oktatási rendszerben érintettek sorsát: akar-e öt hónappal a választások előtt a kormány szembenézni a népharaggal itthon? Akar-e kockáztatni? Egészségvédelem vagy hatalom?

A Joint Research Center kutatása A 2020-2021-es tanév Magyarországon a világjárvány idején címmel elsősorban oktatásszakmai szempontból vizsgálta az iskolákat. Ezen a téren is megállapította a központi oktatásirányítás helyzetkezelési deficitjét, és úgy fogalmaz: „… elvárható lett volna, hogy oktatási kérdésekkel is foglalkozzon”.

Joggal merül fel a kérdés: ha világjárvány idején az oktatásirányításunk sem a védekezéssel és megelőzéssel (a gyermekeink védelmével, az ott dolgozók védelmével, a családtagok védelmével) nem volt képes foglalkozni, ha a szükséghelyzetben szakmai támogatást nem nyújtott, ahogy e szörnyű helyzetben a lehetőségeket sem látta meg, akkor biztos-e, hogy az alkalmas emberek vannak a megfelelő helyen?

(Ercse Kriszta oktatáskutató, interkulturális szakértő, jelenleg az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Forrás: g7.hu