A Covid-19-járvány a gazdaság számos szektorát a feje tetejére állította, és egyes várakozások szerint tartós változásokat hozhat a fejlett világ fogyasztási szokásaiban és ebből fakadóan foglalkoztatási viszonyaiban is. A g7.hu cikke.

Számos történet szól arról, hogy a járvány miatt az egészségügyi kockázatok és a kereslet átalakulása mély változtatásokat indított el a céges világban: 

• a szolgáltatószektorban elterjedtek az emberi érintkezést kiváltó megoldások, a nyugati világban például egyre több étteremben kell egy automatánál vagy okostelefonnal rendelni és fizetni – sőt, már a beszélő algoritmusok bevezetése is elindult;
• a szupermarketek és raktárak emberi munkaerő helyett robotokra bíznak egy sor munkafolyamatot, a felmosástól a készletezésig;
• az irodákban pedig egyre több helyen vették át az egyes üzletiviteli rutinfeladatokat, például a bérszámfejtést automatizáló szoftverek.
• Az Egyesült Államokban 2021 első negyedévében a tavalyihoz képest 20 százalékkal, a 2019-es értékhez képest 16 százalékkal nőtt a robotokra leadott megrendelések értéke.

Mindez ismét felszínre hozta az emberi munka automatizálása körüli vitákat, amelyek a technológia fejlődésével és terjedésével párhuzamosan már a járványt megelőző években is élénken foglalkoztatták a közgazdászokat és elemzőket: az egyik tábor szerint szigorúbb szabályozás nélkül alacsonyabb béreket és strukturális munkanélküliséget szül az automatizáció, másik szerint erre semmiféle bizonyíték nincs.

Több robot, alacsonyabb bér?

A téma egyik alapműve Daron Acemoglu és Pascual Restrepo, az MIT kutatóinak tanulmánya, amelyet korábban részletesen is bemutattunk. Eszerint 1987 és 2017 között az automatizáció az Egyesült Államokban több munkahelyet szüntetett meg, mint amennyit teremtett. Ennek hatására többen pályáztak ugyanolyan jellegű munkákra, ami – a szakszervezetek gyengülésével együtt – lenyomta a bérszintet. 

Acemoglu a Covid hatásaival kapcsolatban azt mondta, hogy az automatizáció üteme erősebb a recesszió alatt, és az ilyenkor bevezetett új rendszerek jellemzően tartósak megmaradnak. Azaz a Covid-19-járvány alatt elvesző munkahelyek egy jó része később is automatizált maradhat. 

Hasonló várakozásokat fogalmazott meg a philadelphiai Fed két munkatársának tavalyi kutatása, valamint az IMF egy idén év elején kiadott tanulmánya is. Ez utóbbi korábbi járványok, például a 2003-as ázsiai SARS-járvány, a 2012-es közel-keleti MERS, valamint a 2014-es Ebola-járvány hatásait vizsgálta, és arra jutott, hogy a járványok az érintett területeken növelték a robotizáció ütemét, és hozzájárultak a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez is.

Mások szerint a foglalkoztatási adatok alapján a robotok nem veszik el az emberek munkáját, sőt kifejezetten növelik az emberi munkaerő iránti igényt. A Stanford Egyetem egy tavalyi elemzése szerint bár az új technológiák bevezetése eleinte valóban kiszorította a humán munkaerőt a feldolgozóipari, kereskedelmi banki és idősápolási szegmensekben, a jobb technológia hosszabb távon magasabb termelékenységet és növekvő foglalkoztatást hozott. A fejlett világ pedig jelenleg eleve munkaerőhiánnyal küzd, az optimisták szerint nem aktuális a probléma.

James Bessen, a Bostoni Egyetem kutatója azt állítja, hogy az automatizáció önmagában nem magyarázza egyes szektorok foglalkoztatásának csökkenését, a fő mozgatórugó szerinte a kereslet rugalmassága. Azt ő sem tagadja, hogy az automatizáció (a kereslet változásával párhuzamosan) átrendezi a munkaerőpiacot, de szerinte a kihívás nem a tömeges munkanélküliség, hanem az, hogy az egyik szektorban munkájukat vesztett emberek megszerezzék a megfelelő képzettséget ahhoz, hogy más szektorokban helyezkedjenek el.

Ugyanakkor egyes félelmek szerint a most munkájukat vesztők átképzése nem feltétlenül reális, miután főként alacsonyan képzett és más szektorok által nehezen alkalmazható embereket váltottak ki az algoritmusok és szoftveres megoldások.

Alacsonyan képzett nőket sújt a járvány

Alex Chernoff és Casey Warman, a kanadai jegybank kutatói egy közelmúltbeli tanulmányukban azt vizsgálták, hogy melyek azok a foglalkozások, amelyek esetében jelentős a koronavírus terjedésének veszélye, és egyúttal relatíve könnyen kiváltható az emberi munkaerő. Azaz melyek azok a munkahelyek, amelyeket a legsúlyosabban érinthet a mostani automatizációs hullám.

Ezek jellemzően bolti munkakörök és egyszerűbb adminisztratív feladatok voltak. Egyes munkák a magas automatizációs potenciál ellenére sem voltak veszélyben, ilyen például a gumiabroncs-gyártásban dolgozók esete, ahol minimális a fertőzésveszély; míg az orvosok és betegápolók esetében hiába nagy a fertőzésveszély, az automatizáció nem volt reális opció.  

Ez a kutatás arra jutott, hogy a Covid-sokk elsősorban a nőket, az alacsonyabban és közepesen képzetteket, valamint a kisebbségeket érintette rosszul, körükben jóval magasabb volt a munkahelyvesztés kockázata. 

Chernoff és Warman a számításokat Magyarországra is elvégezték. Eszerint a magyar foglalkoztatottak 21 százaléka végez indexük szerint magas automatizációs kockázatnak kitett munkát. A nemzetközi trendeknek megfelelően itthon is magasabb a veszélyben lévő női dolgozók aránya, körükben 28 százalék az arány, a férfiaknál 15 százalék.

A felsőfokú végzettségűek körében 11 százalék, az érettségivel vagy azzal sem rendelkezők körében 24 százalék, az érettséginél magasabb, de a főiskolai vagy alapszakos diplománál alacsonyabb képzettséggel rendelkezők körében pedig 28 százalék volt a Covid-automatizációnak kitett munkakörökben dolgozók aránya. Ugyanakkor az alacsonyabb képzettséggel bíró férfiak és nők veszélyeztetettsége között nagy különbség van: míg a nők esetében 34-38 százalék az alacsonyan, illetve közepesen képzettek körében az arány, addig a férfiaknál ez mindössze 17, illetve 18 százalék.

Ez egybecseng Köllő János és Reizer Balázs év elején megjelent tanulmányának következtetéseivel, amely részletes elemzésnek vetette alá a magyar foglalkoztatás változásait a Covid-19 első, 2020-as hulláma alatt. Köllő és Reizer szerint „az alacsonyabb képzettségű, mélyszegénységnek nagyobb valószínűséggel kitett csoportok körében sokkal magasabb volt az állásvesztési ráta, mint a diplomások körében. Hasonló módon, az alacsonyabb termelékenységű és létszámú, belföldi tulajdonú vállalatok is nagyobb visszaesést szenvedtek el”. (A két szerző tavaly februárban részletesen is bemutatta a tanulmányt a G7 podcastjában.)

Több másik amerikai kutatás is arra az eredményre jutott, hogy elsősorban az alacsony keresetű, szolgáltatási szektorbeli, jellemzően kiskereskedelmi munkahelyeket, illetve a női dolgozók nagyobb arányát érintette a vírusveszély. A koronavírus-járvány előtti kutatások közül is volt, amely hasonló tendenciákról írt. 

Lesz-e eladóból programozó?

Az fent idézett IMF-tanulmány megjegyzi, hogy az átképzés csak részleges megoldást jelent, mivel a munkaerőpiac átalakulása radikálisan új és/vagy nehezen elsajátítható képességeket igényel az állásukat vesztett munkásoktól.

Hasonló állásponton van David Autor és Elisabeth Reynolds, az MIT két kutatója, akik azt valószínűsítették, hogy a járvány felgyorsítja az alacsony jövedelmű szakmák eltűnését, de az ezen állásokat elvesztő emberek kisebb eséllyel kapnak majd máshol munkát. A McKinsey üzleti tanácsadócég jelentése szerint az Egyesült Államokban 4,3 millió fővel csökkenhet az eladók és éttermi dolgozók száma, miközben a munkaerőigény növekedése elsősorban az egészségügyben és az informatikai és természettudományos területeken jelentkezik majd, amelyek magasabb képzettséget igényelnek.

Autor egy másik kutatócsoporttal készített tanulmányban arra is felhívta a figyelmet, hogy a technológiai fejlődés a „szupersztár vállalatok” kialakulásával járt, amelyek alacsony foglalkoztatás mellett termelnek jelentős hozzáadott értéket, és ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkajövedelmek GDP-arányos értéke csökkenő tendenciát mutat. Más szóval az automatizációból elsősorban a domináns nagyvállalatok profitálnak (illetve az automatizációból profitáló vállalatok naggyá és dominánssá válnak), miközben a foglalkoztatás nagyobb hányadát adó (és kevésbé hatékony) kis- és középvállalatok elhullanak.

Az Ázsiai Fejlesztési Bank összefoglalója szerint az automatizáció erősödéséhez az is hozzájárult, hogy a járvány során kikényszerített megoldások jó hatásfokkal működtek, és csökkentették a céges költségeket. Az utóbbi bő másfél év pedig a felhasználói oldalon is felgyorsította az alkalmazkodást: a járvány arra sarkallta a fogyasztókat és dolgozókat, hogy a fertőzésveszély csökkentése érdekében elsajátítsák az újabb technológiákat. Miután ők már elszenvedték a tanulás fix költségeit, a fertőzésveszély mérséklődése ellenére is nagyobb eséllyel választhatják az automatizált, online megoldásokat a jövőben.

Köllő és Reizer azt írta a magyar helyzetről, hogy „a magyar munkavállalási korú népesség több mint 40 százaléka általános iskolai vagy szakiskolai végzettséggel rendelkezik. Nekik a válság csak azt hozta, amit a korábbi válságok is: az állás vagy legalábbis a munka elvesztését”. Az IMF-tanulmány szerzői szerint a téma közelmúltbeli szakirodalma alapján a szociális védőháló jelentős erősítésére, a robotok megadóztatására, progresszívabb adórendszerre lesz szükség az automatizáció munkaerő-piaci hatásainak kezelése végett.

Nem választható külön

Azt a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján mindazonáltal nehéz megítélni, hogy az egyes szektorok munkahelyveszteségei mennyiben az automatizáció és mennyiben a járvány alatti keresletcsökkenés következményei, illetve ha az automatizáció a felelős, mennyiben köthető mindez a járványhoz. 

A Dun & Bradstreet Hungary üzleti adatszolgáltató által a rendelkezésünkre bocsátott magyarországi szektorális foglalkoztatási és bevételi adatok alapján például az automatizációban élen járó járműiparban a 2019-es év jelentős hatékonyságnövekedést hozott, de 2020-ban stagnált az egy főre jutó árbevétel, vélhetően a járvánnyal összefüggő jelentős termeléskiesések miatt. A másik nagy magyar ipari szektorban, az elektronikai gyártásban ugyan csökkenő számú munkásra növekvő bevétel jutott, a tendencia már a járvány előtti években is hasonló volt.

Az adminisztratív szolgáltatást nyújtó vállalatok létszáma 32 százalékkal csökkent, az egy főre eső bevételük 18 százalékkal nőtt, ami egybevág a fenti elméletekkel. Ugyanakkor a szegmensben 2019-ben szintén 18 százalékos volt az egy főre eső bevételnövekedés, tehát itt sem egyértelmű a Covid-hatás. Az ágazati hatékonyságjavuláshoz pedig az is hozzájárulhatott, hogy a négy 250 főnél nagyobb vállalatból egy kilépett a piacról 2020-ban, azaz vélhetően a leggyengébb szereplő elhullása is hatással volt a számokra.  Szintén jelentős, tízszázalékos létszámcsökkenés volt a tanácsadó cégeknél, amelyek 30 ezer ember foglalkoztatnak. Az egy főre eső eredmény emelkedése azonban itt is alig haladta meg a járvány előttit. 

Az élelmiszeripari cégek létszáma 3500 fővel csökkent, bevételük 150 milliárd forinttal nőtt, ám az egy főre jutó eredmény már korábban is emelkedőben volt. Hasonló a helyzet a kiskereskedelemben, ahol a nagy, 250 főnél több embert foglalkoztató vállalatok stagnáló foglalkoztatás mellett jelentősen növelték a forgalmukat, ugyanakkor ez a tendencia már 2020 előtt is megfigyelhető volt. A szektor termelékenysége, azaz az egy foglalkoztatottra jutó árbevétel 2020-ban hasonló ütemben nőtt, mint 2019-ben. 

A mai fejlődés, átalakulás motorja a digitalizáció, az élőmunka és a felesleges árumozgatás kiváltása. Ennek két ága van, az egyik amit lát a vásárló, például az önkiszolgáló pénztár, elektronikus polccímke, vagy a bankkártyás fizetési rendszerek, a másik, amit nem: digitalizált árunyilvántartás, amikor a beszállító is látja például, hogyan fogy a terméke, a korszerű logisztikai eszközök, szervezési megoldások. A járvány egyértelműen adott egy lökést ennek a folyamatnak, hiszen a cél az élőmunka védelme is volt, tehermentesítése, amennyire lehet, és a kontaktusszámok csökkentése. A járványhatás azonban külön nem mérhető, nem választható külön

– mondta kérdésünkre Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. 

Egészséges vagy túlzott?

James Pethokoukis, a libertariánus American Enterprise Institute elemzője úgy vélte, hogy a fejlett világ lassú termelékenységnövekedésének fényében nem az automatizáció ellen kellene küzdeni, hanem pont ellenkezőleg, a robotok és automatizmusok még kiterjedtebb alkalmazásáért. Sam Ranshbotham, a Bostoni Főiskola tanára egy idei kutatása alapján azt mondta, bár a járvány valóban jelentősen növelte az automatizációt, ez az Egyesült Államok inkább egyes konkrét munkafolyamatokat érint, azaz nem teljes munkakörök megszűnéséről van szó.

David Autor azt is kiemeli, hogy a fejlett világban a szolgáltatószektor és a feldolgozóipar számos ágazata jelenleg is munkaerőhiánnyal küzd. Ennek okai nem teljesen világosak – a jobboldal népszerű magyarázatát, amely szerint a munkanélküli segély kiterjesztése miatt nem térnek vissza az emberek a munkába, nem támasztják alá az adatok –, mindenesetre Autor elmélete szerint arról lehet szó, hogy az emberek nem szeretnek rosszul fizető, bizonytalan, előrelépést nem kínáló munkakörökben dolgozni, magasabb bért és jobb munkakörülményeket akarnak.

Az ilyen, rossz minőségű munkák automatizálása nem probléma, ahogy Autor fogalmaz, a hamburgersütésben egyébként se lenne jövő. A demográfiai folyamatok miatt csökken a munkások száma a fejlett világban, ami felhajtja a béreket, és növelheti a rossz melók automatizációját. Ez az optimistább hozzáállás szerint növeli az „egészséges automatizáció”, azaz a rossz munkák kiváltásának esélyét, és a jobb minőségű emberi munka iránti keresletet.

Szintén szkeptikus a robotarmageddonra vonatkozó jóslatokat illetően a The Economist hetilap is, amely szerint nincs konkrét jele az automatizáció Covidhoz köthető növekedésének: számításaik szerint Amerikában az egy évvel ezelőtti várakozásokhoz képest 900 ezerrel több olyan, rutinmunkát igénylő állás van, amelyet a fenti elméletek szerint a leginkább veszélyeztet az automatizáció. 

Az OECD egy év elején megjelent, 21 országot vizsgáló tanulmányában szintén arra jutott, hogy a foglalkoztatás a veszélyeztetett szektorokban is jelentősen, 6 százalékkal nőtt 2012 és 2019 között, bár a kevésbé veszélyeztetettebb szektorokban magasabb volt a növekedés üteme (18 százalék). Ugyanakkor megjegyzik, hogy az alacsonyan képzett munkavállalók egyre inkább a veszélyeztetett szektorokban koncentrálódnak, ami a jövőben gondot jelenthet.

Acemoglu szerint ugyanakkor túlzott automatizációról van szó, ahol az emberi munka kiváltása gyakran nem vezet a termelékenység (azaz a hatékonyság) javításához. Szerinte az algoritmusok és robotok alkalmazását nem a termelékenység hajtja, hanem az adórendszer egyenlőtlenségei: a munkára rakodó adóterhek nagyobbak, mint a tőkére rakódók, utóbbiakat ráadásul a vállalatok könnyebben tudják kikerülni vagy innovációra és üzleti költségekre hivatkozva leírni. 

Acemoglu, Restrepo és Andrea Manera kutatásai szerint míg a munka Amerikában 25 százalékot adózik, addig a szoftverek és gépek beszerzése után 5 százalékos effektív kulcsot kell fizetni. Szerintük tehát az adózásbeli különbség kiegyenlítése alapfeltétele lenne az automatizáció negatív társadalmi következményei kezelésének.

Forrás: g7.hu