A szocho csökkentése révén bekövetkező béremelés forrását nem a gazdaság jobb teljesítménye, hanem a nyugdíjas társadalom relatív jövedelmi helyzetének romlása, valamint más állami közfeladatok leépítése teremtette meg. A járulékcsökkentésen alapuló bérnövekedés nem a gazdaság nagyobb jövedelemtermelő képességén alapul, hanem mindössze a közfeladatok leépítését transzformálja magasabb bérekre - véli Dedák István közgazdász.

 A probléma veleje a magyar gazdaság rendkívül gyenge termelékenysége, amely az elmúlt évtizedben a harmadát sem érte el a 2010 előtti évtizednek. Igaz, a termelékenység növekedési üteme a környező országokban is lassult, ám messze nem a hazaihoz hasonló mértékben: a Covid előtti utolsó békeévben, 2019-ben a termelékenység Romániában 42 százalékkal, Bulgáriában 28 százalékkal, Lengyelországban 30 százalékkal, Csehországban és Szlovákiában 15, illetve 13 százalékkal volt magasabb 2010-hez képest, miközben nálunk csak 9 százalékkal növekedett.

Ez a gazdaságpolitikai csodafegyver?

A szociális hozzájárulási adó (szocho) csökkentésére alapozó bérnöveléssel tulajdonképpen az történik, hogy a magyar gazdaság megpróbál erősebbnek mutatkozni annál, mint amit a szerény fundamentumai egyébként lehetővé tennének. Ezzel azonban nem tesz mást, mint a gyenge hatékonyságból eredő problémákat igyekszik áttolni a gazdaság egyik szegmenséből a másikba - állapította meg Dedák István közgazdász a Portfolio.hu-n megjelent véleménycikkében.

Az utóbbi években ugyanis a magyar szocho kulcsa 27 százalékról 15,5 százalék esett vissza, ráadásul a folyamat jövőre sem áll meg, mivel újabb, 4 vagy 5 százalékpontos csökkentés várható - azaz mérséklődnek a munkáltatók terhei, s ezáltal nagyobb béremelés válik lehetővé. A szocho lefaragása mára valóságos gazdaságpolitikai csodafegyverré nőtte ki magát, melyet anélkül lehet bevetni, hogy észlelhető károkat idézne elő. A gazdaság egészét tekintve azonban a szocho markáns csökkentésének súlyos következményei vannak, amelyek mindenekelőtt a nyugdíjak és a nyugdíjakkal összefüggő egyéb ellátások alakulásában érhetők tetten, de hatásai áttételeken keresztül az egész közszférára kiterjednek - fogalmazott Dedák.

És mi lesz a nyugdíjakkal?

A szochóból befolyó pénzek alapvetően az államháztartás társadalombiztosítási (tb) feladatainak (nyugdíj, egészségügyi ellátás) pénzügyi forrásait adják, így a jövedelmi átrendeződés az egészségügy és a nyugdíjas társadalom rovására megy végbe. Ráadásul tb-kasszába befizetett munkáltatói járulékok összege idén még nominálisan is kisebb lesz, mint 2016-ban volt. Reálértékben számítva pedig egészen brutális, 25 százalék körüli a csökkenés. Így a tb-kassza folyamatos támogatásra szorul a központi költségvetésből, ami viszont más közfeladatok elől vonja el a forrásokat, így a járulékcsökkentés következményei átterjednek az egész közszférára, hatásai jelen vannak mindenütt.

Az egy főre jutó nyugdíjak, járadékok és egyéb ellátások reálértékben (fogyasztói inflációval számolva) 2010 és 2020 között 22,2 százalékkal emelkedtek. Az átlagnyugdíj és egyéb ellátások reálértékének emelkedése csaknem akkora volt, mint amekkora reálbér-növekedést a KSH nemzeti számlás adatai (21,9 százalék) erre az időszakra jeleznek. Eközben azonban az ellátottak száma drasztikusan (a 2010-es 2,937 millió főről 2020-re 2,544 millió főre) csökkent, méghozzá messze nagyobb mértékben, mint ahogyan azt az ország demográfiai folyamatai indokolnák. Ennek következtében a kifizetett nyugdíjak és egyéb ellátások teljes összege reálértéken 2020–ban mindössze 5,9 százalékkal volt nagyobb 2010-hez képest, a GDP-deflátorral számítva pedig 4,9 százalékkal kisebb.

Mindez azt jelenti, hogy reálértékben (GDP-deflátorral számítva) Magyarország kevesebbet költött nyugdíjakra és nyugdíj jellegű ellátásokra 2020-ban, mint tíz évvel korábban. Így aztán nem meglepő, hogy a nyugdíjakra fordított kiadások GDP-n belüli részaránya jelentősen visszaesett, a 2010-es 11,1 százalékról 2020–ban 8,6 százalékra - fogalmazott írásában Dedák István.

Forrás: napi.hu