Egy irodában elhelyezett festmény nem pusztán dekoráció – akár a munkavállaló szépérzékére is hathat. Sőt, nem kizárt, hogy idővel egy-egy dolgozó műgyűjtővé válik (persze az ilyesmi mérsékelten életszerű). Az viszont erősen kérdéses, hogy Magyarországon léteznek-e olyan bevett gyakorlatok, szokások, amelyek a különböző vállalkozások, cégek dolgozóit közelebb segítik a képzőművészet világához. Illetve, ha van is ilyesmi, hogyan vehetnek részt benne a galériák és a művészek? A Népszava írása.

– Egy irodában elhelyezett műtárgy előbb-utóbb hatni kezd a munkavállalóra, ha akarja, ha nem – véli Balogh Máté András, a művészeti élet és a vállalati kultúra közti hídszerepet betöltő Art is Business Egyesület elnöke. A szakember szerint ezt egyre több vállalat fedezi fel, és próbál a segítségével értékközpontú közösséget teremteni. Egy ízléses enteriőr és néhány jól megválasztott műtárgy ugyanis képes átváltoztatni a céget – nemcsak külcsínében, de hangulatában is. – A mű­vészet alattomosan „támad”: a dolgozó mindennap látja azt a bizonyos képet, és idővel azon kapja magát, már kötődik is hozzá – somolyog a szakértő  

Mentális horgonypont

– Egy cégnél elhelyezett műalkotás egyfajta gondoskodást, valahová tartozást üzen a dolgozóknak – mondja Dúll Andrea környezetpszichológus. A munkavállaló érezni fogja, hogy az őt körülölelő tér nem véletlenszerű, hanem a cégvezető, a tulajdonos gondoskodik arról, hogy az egy külön atmoszférát árasszon. – Ez a díszítettség azonban nem csak a szépérzékre hat, de a dolgozó identitására és a céghez fűződő lojalitására is – mondja a pszichológus. A kép ezért – akár egy „közkincs” – segíti a személyt a céghez való kötődésben, hisz a választott művel jelezheti például, hogy szereti megélni a jelent – ha mondjuk egy frissebb absztrakt képet helyez a falra. Első körben egy alkotás azonban nyugtatja az embert, aki így nemcsak kreatívabb lesz, de akár a munkáját is hatékonyabban végzi. – Egy absztrakt mű ráadásul remek projekciós felület, hiszen az ember „ráaggathatja” a félelmeit, az aggodalmait és a jóérzéseit is – mondja a pszichológus. Egy nagyobb irodaházon belül a műalkotás pedig akár találkozási és tájékozódási ponttá is válhat, ahol a kollégák megbeszélhetik az éppen aktuális ügyeiket. – Egy jó kép egy mentális horgonypont. Olyan, mint a Széll Kálmán téren az óra, ami alatt sokan találkoznak – mondja Dúll Andrea.  

A művészek felelőssége

– A művészet és az üzleti világ között csakis akkor jöhet létre kapcsolat, ha az nem puszta szponzoráció, hanem partnerséggé válik – véli Tóth Tamás, a Personal Brand Institute alapítója, hozzátéve, az irodaházakban kiakasztott képek még nem a partnerségről szólnak, sokkal inkább hangulati vagy díszítőelemek. A tanácsadó szerint azonban a nonprofit és for profit szektor, vagyis az üzleti és a művészi világ egyre inkább közeledik egymáshoz, és hoz létre olyan fórumokat, ahol a dolgozók és a művészek végre megismerhetik a másikat. – Egy irodalmi fesztiválra sem csak azért látogatnak el az emberek, hogy könyveket vásároljanak, hanem hogy találkozzanak a kedvenc szerzőikkel, és meghallgassák a gondolataikat – mondja a szakember. A jó kapcsolat létrejöttéhez azonban fontos, hogy a művészek jól kommunikáljanak, valamint megmutassák magukat és a művészetüket a közönségnek. A siker érdekében tehát nem árt önálló brandet építeni, az alkotónak meg kell tanulni eladni a saját személyiségét és világát az érdeklődőknek. – A hazai és a nemzetközi művészvilágban azokat az alkotókat ismerjük a legjobban, akik a legjobban kommunikálnak – mondja a szakértő. Éppen ezért fontos, hogy a kiállításmegnyitókon a művészek ne egy belterjes világot mutassanak a vendégeknek, hanem nyissanak feléjük. – A látogató kezét fogni kell – mondja Balogh Máté András, kiemelve, hogy ha valaki belép egy galéria ajtaján, akkor a hely vezetőjének vagy a művésznek segítenie kell, hogy eligazodjon a környezetben.  

Legyünk kíváncsiak

– A műgyűjtővé válás persze lassú folyamat – magyarázza Balogh Máté András. Az érdeklődő az esetek többségében ugyanis nem fog egyből képet vásárolni, a művésszel való találkozás viszont mindenképpen hat rá. Fontos tehát a kíváncsiság, mely a szakértő szerint érkezhet a gyerekkorból, az iskolából, a baráti körből, melyek fontossága nem lebecsülendő, a honi művészetoktatás ugyanis e tekintetben még mindig gyerekcipőben jár. – A küszöbfélelmet le kell küzdeni, és ebben nagy segítségre lehet egy, a művészet felé nyitott ismerős, családtag vagy maga a művész – mondja Balogh Máté András. Az utca embere a városban járva ugyanis nem szembesül a kortárs képzőművészettel olyan gyakran, mint az aktuális hollywoodi filmsiker plakátjával. Pozitív példák persze akadnak: az Art Market Budapest két hete még a JCDecaux nevű cég hirdetőhelyein jelent meg posztereivel, melyek egy-egy alkotó munkáját mutatták be. – Egy képzőművészeti hirdetés azonban nem mozgat meg tömegeket, de lehet, hogy tízből négy ember elnéz az Art Marketre, kettő pedig azon is elgondolkozik, hogy vásároljon egy képet – mondja Balogh.  

Mindenki egymásra talál

– A vásárlók között a legújabb réteg a harmincas-negyvenes korosztály közül kerül ki, a kétezres években megjelenő multinacionális vállalatokkal ugyanis ez a generáció nyitottabbá vált a művészeti világra – mondja Balogh Máté András. Ennek oka, hogy a kétezres évek beköszöntével az egyes külföldi cégek az enteriőrjükkel és vállalati kultúrájukkal nagyban hatottak a fiatalokra, akiknek idővel új igényeik születtek. A multik mellett szintén hatással bírtak a bankok önálló gyűjteményei, melyekben több elismert kortárs művész alkotása kapott helyet, míg a magyar galériák a nemzetközi vásárokon is megjelenve lényegesen javítottak a kommunikációjukon. Harmadik félként pedig a művészek szintén felismerték, hogy a saját brand építése elengedhetetlen ahhoz, hogy ismertek legyenek, és jól fogyjanak a képeik.   

Idő kell hozzá

A képlet persze nem ilyen egyszerű. A művészek ugyanis legyenek bármilyen sikeresek, mégiscsak dolgozniuk kell, ahhoz pedig időre van szükségük. – Ha sikeres vagy, még nem jelenti azt, hogy olyan tempóban fogsz alkotni, ahogy veszik a képeidet – mondja Balogh, hozzátéve, egy művész számára nem könnyű feladat megfelelni a galériának, a műgyűjtői körnek, és persze saját magának. Szerencsére azonban már hazánkban is születnek olyan kezdeményezések, melyek a fiatal alkotóknak segítenek eligazodni a művészet és a piac határterületén. A Bérczi Linda kulturális menedzser által alapított Budapest Art Mentor programra például negyvenöt éves korig jelentkezhetnek képzőművészek, akiknek a mentorok és oktatók egy éven át a legfontosabb menedzsmenti tudást adják át, majd a képzés zárásaként egy közös kiállítást rendeznek nekik. – Pár jó tanácstól persze azonnali változást senki se várjon – mondja Balogh Máté András, hozzátéve, a vevőkör kialakítása lassan és fokozatosan zajlik, de megéri belevágni.

Forrás: Népszava