A kormány fenntartja a veszélyhelyzetet, a parlament pedig valójában biankó felhatalmazást ad bárminemű kormányrendelet legyártására immár az év végig. Bán-Forgács Nóra, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Jogtudományi Intézetének munkatársa sajátos szemszögből tekint a különleges jogrendre: hogy az Magyarországon valójában nem is különleges.

magyarnarancs.hu: Különleges jogrendben élünk – némi megszakítással – másfél éve. Kutatóként hogyan összegezné ennek a tapasztalatait?

Bán-Forgács Nóra: Egészen meghökkentőt fogok mondani: összességében az elmúlt másfél év különleges jogrendje az elmúlt tíz esztendőhöz képest sem a nagyságrendjében, sem a jogszabályok számában nem változtatott sokat sem a közpolitikában, sem az egyes alkotmányos jogok helyzetét illetően.

magyarnarancs.hu: Csak az a kérdés, hogy ez jó-e vagy rossz?

B-FN: A különleges jogrend bevezetésekor az alkotmányjogászoknak volt egy sajátos dilemmájuk. Nevezetesen: mi az, amit egy ilyen erős, kétharmados többséggel rendelkező kormányzó hatalom nem tud enélkül szabályozni, s vajon a veszélyhelyzet alkalmas-e arra, hogy a jogállamiság maradékát is felmorzsolják.

magyarnarancs.hu: És mi derült ki?

B-FN: Kicsit cinikusan fogalmazva: ezek az aggályok azért voltak alaptalanok, mert a helyzet nem a különleges jogrend bevezetése óta vagy nem ezzel összefüggésben romlott drámaian. A szimbolikáját nézve a dolognak, számomra az az érdekes, hogy mit hozott valójában politikailag a kormányzatnak a különleges jogrend bevezetése. Mert ismétlem, nagyjából minden, amit a politikai szabadságjogok, az emberi jogok, a gazdasági változások terén el akartak érni, tulajdonképpen megvalósult a különleges jogrend nélkül is. Nem a rendeleti kormányzás az oka a mai közjogi helyzetnek. Kicsit távolabbról nézve, a mostani jogszabályi környezetben azok a politikai célok, amelyeket a kormányzat megfogalmaz, kezdettől fogva valamilyen módon jogszabályi manifesztációt nyernek a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig. S ha valamilyen társadalmi, politikai cél nem nyert volna kellő támogatottságot alacsonyabb jogszabályi szinten, akkor is egészen odáig el lehetett vinni, hogy akár az alkotmányba beemeljék az adott rendelkezést. Ezzel a társadalmi diskurzus teljességgel kiesik, hiszen az alkotmányos rendelkezéseket, az alaptörvény szövegét még az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja. Ehhez képest a különleges jogrend nem tudott igazán újat mondani nekünk.

magyarnarancs.hu: Valamit azért mégiscsak, talán...

B-FN: Egyetlen értelmét abban látom, ami nem jogi kérdés: a kormány demonstrálja ily módon, hogy az erő vele van. Inkább tehát szimbolikus a különleges jogrend ereje.

Praktikusan az összes szabály enélkül is megszületett volna. Van azonban két terület, amivel az alkotmányjogászok külön szoktak foglalkozni. Az egyik az emberi jogok, a másik - ezen belül - a politikai szabadságjogok helyzete. Különleges jogrendben mindkettő nagyon határozottan korlátozható. Azt mondja az alaptörvény, hogy „az alapvető jogok gyakorlása különleges jogrendben felfüggeszthető, illetőleg a szükséges és arányos mértéken túl korlátozható”. Viszont ilyenkor is korlátozhatatlan az emberi méltóság védelme, a kínzás tilalma, az ártatlanság vélelme.

magyarnarancs.hu: Az országgyűlési választásokról szóló szabályok is átfabrikálhatók kormányrendelettel?

B-FN: Röviden a válaszom: igen, mert a politikai szabadságjogok korlátozhatóak különleges jogrend idején. Nem tudjuk, hogy a veszélyhelyzet meddig tart, de az Alaptörvénynek az előbb idézett 54. cikke alapján a választójog sem korlátozhatatlan Magyarországon. És bár egyéni jogsérelem esetén, adott esetben, így akkor is, ha a választójogom sérül, alkotmányjogi panasszal fordulhatok ahhoz az Alkotmánybírósághoz, amely a különleges jogrend egyetlen túlkapását sem volt képes hatékonyan megfékezni.

Távol álljon tőlem, hogy bárkinek tippeket adjak, de adott esetben a választásokra is kihathat a különleges jogrend.

Megjegyzem egyébként, az utóbbi évtizedben nagyon jellemző a jognak az az – ideillő jogi kifejezéssel élve – instrumentalista felfogása, mely szerint meghatározott politikai célokra használunk jogszabályokat és magát az alkotmányt is. Láthatjuk, hogyan alakult a különleges jogrend a népszavazás kérdésében: egészen addig tilalom alá esett a megtartása, amíg a kormány nem gondolta úgy, hogy „gyermekvédelmi népszavazást” tart.

magyarnarancs.hu: Az ilyesmi a kormányzó erők számára a tapasztalatok szerint puszta hatalomtechnikai kérdés.

B-FN: Azt gondolom, ahogy a gyülekezési jogot korlátozták kormányrendelettel, úgy elviekben megtehetik ugyanezt a választójoggal is. Lássuk be, ha nem kormányrendelettel, akkor is simán menne. Könnyű lenne törvényként is megszavazni. Pláne azzal az indokkal, hogy a pandémiára tekintettel a tömeges szavazás zsúfoltságot eredményez és  járványveszéllyel járhat. Én ilyen drasztikus intézkedésre nem számítok, de – és megint csak nem szeretnék ötleteket adni – a választás lebonyolítását lehet nehezíteni például úgy, hogy a nagyvárosokban, ahol a mérések szerint jóval erősebb az ellenzék, mint vidéken, a szavazást technikailag megnehezítik például felfokozott higéniai szabályok elrendelésével, nagyobb sortávolság megkövetelésével, maszkviselési szabályok bevezetésével satöbbi. Így nehezebb leadni egy szavazatot mint vidéken és csak a nagyon eltökéltek fogják kiállni a sort. 

magyarnarancs.hu: De kormányrendelettel is lehet hozni döntést ez ügyben?

B-FN: Igen, viszont ha ilyenre sor kerül, feltehetően törvényben szabályoznák nálunk is. Lássuk be, ez a kettő folyamatosan és egymást kiegészítve működött Magyarországon. Egyrészt volt – és van - felhatalmazás a rendeleti kormányzásra, aminek az egyik jelentős indoka az volt, hogy a parlament akadályoztatása esetén is megmaradjon a kormányzóképesség. Másrészt azonban folyamatosan működött a parlament mint jogszabálygyár. Csak halkan jegyzem meg, hogy Magyarországon a különleges jogrend idején törvénnyel szervezték ki az állami egyetemeket a fenntartóik alól, nem rendelettel, hanem törvénnyel módosították a Büntető törvénykönyvet a „Járványügyi védekezés akadályozása” és a „Rémhírterjesztés” új tényállásának a beemelésével. A homoszexualitás „népszerűsítését” az ifjúság körében tiltó rendelkezést is törvénybe foglalták, nem rendeletbe. A Fudan egyetem Budapestre költöztetését is törvényben szabályozta az Országgyűlés. És mindez alatt alkotmányozó hatalmával élve módosította ismét az Országgyűlés az Alaptörvényt kilencedik alkalommal, amikor kodifikálta, hogy az apa férfi és az anya nő. Nem látom be tehát azt a különbséget, amire most ki akarja futtatni a beszélgetést: hogy ha a kormány ötletgazda, akkor az csúnya dolog, viszont ha a parlament szavaz, az úgy jó.

magyarnarancs.hu: A fejlemények futnak erre: ám mindegy lenne, hogy parlamentáris eszközökkel vagy rendeleti úton, de facto egyetlen ember akarata szerint folyik a kormányzás?

B-FN: Már jóformán csak arról esik szó, hogy milyen következményei lehetnek a különleges jogrendnek Magyarországon. Én érdekesnek tartanám azokat a rendeleti szabályokat egyenként megvizsgálni, amelyek „nem kerültek rivaldafénybe”, mert egy-egy részterületet szabályoztak vagy szabályoznak. Ez részletesebb kutatás témája lehet: milyen jogi rajzolatot vesznek fel ezek a szabályok? Lehet például, hogy az jön ki belőle, feltűnően sok gazdasági szabályt hoztak, amelyek feltűnően kevés embernek kedveztek különleges jogrend idején. S lehetséges számos egyéb trend. Vizsgálandó, hogy melyik jogterület volt rendeleti kormányzással felülreprezentálva és pontosan milyen típusú intézkedések estek a rendeleti jogalkotás alá. Ezekben mi a közös? Ez korántsem egyértelmű vagy magától értetődő.

magyarnarancs.hu: A miniszterelnöknek – hiszen nyilvánvalóan kizárólag az ő szava számít – láthatóan nagyon tetszik a különleges jogrend. Ám ha az ön által vázolt logikát követjük, ez végső soron mindegy, hiszen a kétharmados többség a Országgyűlésben úgyis mindent megszavazna.

B-FN: A kodifikációtudomány szabályait teljes mértékben átírta az elmúlt évtized gyakorlata. S mi arra hivatkozunk, hogy megalapozott jogszabályokkal szemben vannak a megalapozatlan rendeletek? Én azt gondolom, hogy egyfajta szuperdimenzióba helyeződött, helyeződik a vita, ahol már nagyon gyakran nem jogi kérdésekről van szó, amelyre jogászként én jó lelkiismerettel válaszolni tudok, hanem a hatalomgyakorlás mikéntjéről, annak különböző okairól, fázisairól, következményeiről. S hiába mondjuk már több mint egy évtizede, hogy a jogalkotás érdemi kontrollja az Alkotmánybíróság – és más alkotmányos intézmények –, s ha ezeket megfosztjuk érdemi ellenőrző funkcióiktól, akkor sérül a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok hármas egysége. Ismételni tudom magamat: én ezt a különbséget nem igazán látom, hiszen a jelen helyzetben semmi olyan nincs, amit ne lehetne törvénnyel megoldani. Azonban ez nem vegytiszta jogi kérdés, mert a jogalkotást az teszi aránytalanná, hogy lényegében egyetlen párt, politikai erő gond nélkül tud alkotmányozni és törvényt hozni.

Van egy szuper erős felhatalmazású parlament, egy szuper erős kormányzat, és a jogot a saját érdekei szerint alakítja.

magyarnarancs.hu: A különleges jogrend tehát azért nem is olyan különleges ön szerint, mert az alkotmányozó többség birtokában nemcsak kormányrendeletekkel, hanem törvényekkel is bármit el tudnának érni a kormányzó erők?

B-FN: Pontosan.

Forrás: Magyar Narancs