Veszítenivalója a Fidesznek van a 2022-es választáson. A kormánypárti politikusokat és pénzügyi-gazdasági holdudvarukat – az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek legalábbis elszántak – soha nem fenyegette még ennyire közelről a vagyon- vagy akár a szabadságvesztés. A NER jelen állapotában, persze, amikor a közmédia füle botját sem mozgatja előválasztás idején, a Médiahatóság szeme sem rebben közben, az ügyészségnek vakfoltja a százmilliárd fölötti vagyongyarapodás, a parlamenti kétharmad szent eskü alatt ügyet sem vet az újságírók megfigyelését feltáró Pegasus-ügyre – vagyis, amikor a kormánypártok korlátlanul megtehetnek bármit a közpénz és a közhatalom megtartásáért, nehéz elképzelni a fideszes ügyeket futószalagon a bíróságon. De szabadabb országokban, nem is olyan messze tőlünk, nem ritka a rabosított kormánytag. Ha volt megannyi trükkös húzás, amit megtettek Orbánék, hogy a bársonyszékből ne a törvényszékre kerüljenek, akkor most kell csak igazán csúcsra járatniuk a NER-t. A Népszava cikke.

„Saját bénázásukat ne kenjék másra” – dörzsölte a tenyerét a teljes Fidesz-kommunikáció az előválasztási rendszer egy héttel ezelőtti összeomlása után. Az informatikai fiaskó hátterét a mai napig nem ismerni, de az kétségtelen, az impotens, komolytalan, kétbalkezes ellenzék érzetének erősítése eminens érdeke a Fidesznek. „Kabaré, show, cirkusz, bohóckodás” – ezek a fogalmak áradnak a kormánypárti propagandából. Nem is gondolnánk, de az ellenzék „összebohócozásának” a hagyománya éppen tízéves. Orbán Viktor végtelen cinizmusa akkor csillant meg először, amikor a korkedvezményes nyugdíjuk eltörlésével akkor még csak fenyegetett rendvédelmi szakszervezetek javasolták a kormányfőnek, tartson a Kossuth téren szociális konzultá­ciót. Erre ő megígérte, továbbítja az ötletet a bohócügyi államtitkárnak. A NER aprólékosan kimunkált szisztéma. Mint minden bonyolult gépezet, sok alkatrészből áll, és mindegyik nélkülözhetetlen az egészhez: a demokratikus jogállamot kapitulációra bíró működéshez. A 2022-es választás tétje: megroppan vagy megszilárdul a rezsim. Így a teljes illiberális arzenál bevetése várható a következő hónapokban. Ennek megfelelően kíméletlen fél év vár az ellenzéki összefogásra. Az előválasztáson éppen egymást pofozó pártok számára már az egység fenntartása sem gyerek­játék. A kampányban szerzett sebek gyógyítása, a választókerületi ­eredmények megemésztése, a közös lista megalkotása embert próbáló feladat lesz. Egy olyan kormányfőjelölttel, akit a pártok többsége nem akart – hiszen bárki is nyer, a helyzet ez lesz.  

Mindennapos háborúnkat…

Az előválasztás informatikai gondjairól Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója azt gondolja: sokan, sok mindent elmondtak már arról, milyen eszközöket fog bevetni a Fidesz a győzelme érdekében, de ő egyelőre szeretne optimistább maradni, miközben persze, látva az elmúlt évek nemzetközi tapasztalatait is, szerinte sem zárható ki a külföldi beavatkozás lehetősége. Ha beigazolódik, hogy Kínából érte támadás az előválasztás informatikai hátterét, az nem jó jel 2022-re nézve sem. Kétségkívül akadnak olyan, a demokratikus jogállamiságtól messze eső országok (Kína és Oroszország is köztük van), amelyeknek elemi érdekük, hogy ne történjen változás Magyarországon. Virág nem lát arra utaló jelet, hogy a Fidesz eddig ismert politikacsináló eszközei gyengülnének a következő hónapokban. Azt ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy Brüsszel részéről pénzügyi következménye legyen a kormány kritikájaként felmerült jogállami hiányosságoknak. Ez azonban, hangsúlyozza, kétélű fegyver. „Azt láttuk az elmúlt időszakban, hogy az Európai Unióval szembeni konfliktusokat a kormány messzemenőkig kihasználja. A háborús retorika, az állandó harc Brüsszellel, az ország függetlenségének és értékeinek megóvása eddig tökéletes kampánytémának bizonyult számukra. Az ellenzéki és a kormánypárti szavazóknak persze megvan a véleményük a csörtékről, a kérdés inkább az, hogy látják a kérdést a bizonytalanok. A kutatások alapján ők inkább Európa-pártiak, az unióból érkező megfeddéseknek tehát lehetne hatásuk, de a választói mozgásoknak nem ez a fő mozgatórugója. Sokkal inkább a gazdasági helyzet, a megélhetéssel kapcsolatos problémák. Ezért az EU-s harcnál nagyobb hatása lehet annak, hogy milyen állapotban lesz a gazdaság az év első felében.  

Húsrágó, ékverő

Virág Andrea sem vitatja, hogy számos tényező már most nehezíti az ellenzék dolgát. Elég a kormánypárti médiatúlsúlyra vagy az egyéni választókerületi határok meghúzására gondolni. A következő időszakban szerinte kulcskérdés két népszavazási kezdeményezés időzítése lesz. A gyermekvédelminek nevezett, de valójában inkább homofób jogszabályukról a kormánypártok indítottak referendumot, s aligha kétséges, a kampányukat segítő aktust a választás előtt tarthatják meg – minapi hír, hogy akár egy napon is lehet mindkettő. Ugyanez kisebb eséllyel mondható el Karácsony Gergely főpolgármester, miniszterelnök-jelölt (MSZP–Párbeszéd–LMP) Fudan egyetemről beadott és az NVB által jóváhagyott kezdeményezéséről, amelyet természetesen megtámadtak a testület előtt. A kínai gigahitellel járó és az egyetemvárost érintő projekt kínos a kormánynak, nem győzik lesöpörni a témát, ha felmerül – a népszavazás hitelesítése tehát bőven elhúzódhat a választás utánra. „A kormánynak az ellenzéki együttműködés a legnagyobb problémája – mondja Virág Andrea. – A centrális erőtér felbomlott, így – részben a Fidesz közreműködésével – létrejön a közös ellenzéki lista. A kormánypárt számára létkérdés, hogy éket verjen az ellenzéki pártok közé. Ezt főként a napirend tematizálásával tudják elérni: olyan témákat hoznak elő, amelyekben az ellenzéki pártok nem értenek egyet. Ilyen volt a homofób törvény, amiben a Jobbik nem szavazott a többi ellenzéki párttal. Ilyen és hasonló témákkal el lehet távolítani Jakab Péteréket az összefogástól, ami nem használ az együttműködésnek. Amíg ugyanis az ellenzék erői a belső konfliktusaikkal vannak elfoglalva, addig sem a kormány ellen kampányolnak. Ezért ez lehet a Fidesz talán legfontosabb eszköze, hogy a látszólag jól működő együttműködést megakassza.”  

Tematizáló csűrcsavaró

 A közbeszéd uralása a kövér médiahátországgal a Fidesz-hatalom fő bázisa: a hívei nem értesülnek a kormányt érintő botrányokról, miközben az ellenzék lejáratása zavartalanul folyhat még a közmédiában is. Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója úgy látja, a homofób törvény sem más, mint egy tematizációs csavar, és a jóléti intézkedésekről szóló e heti bejelentés is hasonló reaktív mozzanat. „Két történetről próbálja elfedni kormány a figyelmet: a Pegasus-botrányról és Fudan-döntést bíráló ellenzéki narratíváról. A homofób törvény tehát valójában arról szól, hogy a Fidesz nem akarja ismét elkövetni a 2019-es hibáját, amikor tétlenül nézte, hogy az ellenzéki előválasztás erodálja a tematizációs fölényét. A Stop, Gyurcsány, Stop, Karácsony aláírásgyűjtés – ami műfajilag szokatlan, hiszen kormánypártok, főleg ilyen erőfölényben lévők nem szoktak petíciót indítani az ellenzék ellen – azt szolgálja, hogy ne csak ellenzéki standok legyenek az utcán, hanem jelen legyen a Fidesz is. Egyelőre azt látom, hogy ezek az eszközök nem működnek valami jól. Az előválasztásnak valóban elég nagy a hype-ja, ekkora országos felhajtás nem segítette az ellenzéket az elmúlt tíz évben. Ilyen szempontból az előválasztás ismét hatékony eszköznek bizonyulhat” – mondja a projekt­igazgató. A kormánypártok a nagy erőkkel zajló lejáratókampány mellett minden bizonnyal igyekeznek felkészülni ütőkártyákkal a kampány hajrájára is. Novák szerint nem az a kérdés, bevetnek-e minden fegyvert, hanem, hogy lesz-e muníciójuk, vagyis szereznek-e terhelő vagy kínos információt a roppant színes és nemrég még széttartó ellenzék erőiről. „Olyasmire gondolok, mint a Cseh Katalin elleni sztori, ami gyenge lábakon áll ugyan, de mégiscsak eszköz ahhoz, hogy az egymással vetélkedő ellenzéki pártok egyikét védekezésre kényszerítse a dominanciaharcban. Ha ilyen információja lesz a Fidesznek, be fogja vetni. Ehhez kreativitás kell, ami fontos a politikában, a Fideszében különösképpen. Ha ez nincs, akkor információk kellenek. Ha egyik sincs, akkor gond van. Abból, hogy a miniszterelnök most jelentette be a jövő évi jóléti intézkedéseket, és nem a kampány későbbi szakaszában, az látszik, hogy kockázatosnak ítéli a megbomlott tematizációs erőfölényét.”  

Mantrázó médiahadak

Ebben a kérdéskörben nemcsak nekünk, hanem a politológusnak is beugrott a Pegasus-ügy. Az Orbán-kormánnyal szemben felmerült gyanú, miszerint visszaélt a hatalmával, és újságírókat, ellenzéki politikusokat, üzletembereket figyeltetett. És meg sem próbálta megmagyarázni, milyen szálak fűzik az izraeli kémprogramhoz. „Az, hogy a Pegasus-botrány kipattant, hihetetlen érvágás a Fidesznek”, mondja a projektigazgató. Megemlítve, a minap az a Varga Judit miniszter kényszerült menekülésre azt újságírói kérdések elől, aki a már messze nem fiatal demokratákat megfiatalítani hivatott online kampány kulcsfigurája. (A kér­dés az volt, adott-e engedélyt az Orbán Viktor magánrepülős utazásairól, Szijjártó Péter és Mészáros Lőrinc luxusjachtos nyaralásairól képeket készítő Németh Dániel fotóriporter lehallgatására? – A szerk.) Varga Juditot egy időre hatástalanította e fejlemény, miközben Szentkirályi Alexandra és Novák Katalin mellett ő az egyik legnagyobb gyakorló influenszer a kormányban, naprakész lájkabakusszal. Ez az eset ugyanakkor csúnyán visszavetheti a kormány botrányos „csupa-fül projektjét” is.  

Visszaszárnyaló Pegasus

 A rezsim fönnállásában múlhatatlan érdemei vannak a szelektív észlelésű kormánysajtónak, közte a számos jogszabályon, köztük az alaptörvényen taposó közmédiának. Az írott sajtó évek óta mélyponton: a Riporterek Határok Nélkül mérése szerint Magyarországot a 2010 óta tartó Orbán-kormányzás 67 hellyel lökte lefelé a listán (2021: 92. hely), Sierra Leone és Peru mögé. Minapi hír, hogy már az internetes sajtót is csak egy pont választja el a szégyenletes „részben szabad” kategóriától, ahol Kirgizisztán és Kolumbia szerepel. Kína, Oroszország, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Törökország – nagy barátaink – mind „nem szabad” minősítésűek. Ugyancsak a Freedom House tavalyi értékelése szerint Magyarország már nem demokrácia, hanem hibrid rezsim – voltak ilyen érzéseink. Virág Andrea nem lát reális esélyt arra, hogy a kormánymédia részéről bármi változás történne az elkövetkező hónapokban. Nagyobb kérdés szerinte az, hogy a független média milyen állapotban van, vagyis, hogy az ellenzéki pártok eljutnak-e a szavazóbázisukig. „Az előválasztási kampánynak köszönhetően jelentős médianyilvánosságot kapott az ellenzék, ami kulcsfontosságú, de azért nagyon helyesen ők is arra koncentrálnak, hogy személyesen találkozzanak a szavazóikkal. A kormánypárt médiafölényét csak így lehet ledolgozni. Arra ugyanis aligha lehet számítani, hogy ne állami hirdetésekkel legyen tele minden média, vagy hogy ne plakátolják tele az országot kormányinfónak álcázott propagandaplakátokkal” – véli a Republikon kutatási igazgatója.  

A mesterterv vége

 Novák Zoltán az ellenzéki előválasztás kapcsán emlékeztet: ezt a konstrukciót – egyetlen közös lista, egyetlen közös miniszterelnök-jelölt és közös egyéni jelöltek – tulajdonképpen a Fidesz hozta létre egy évvel ezelőtt. Akkor adta be a választási törvény módosítására vonatkozó javaslatot a KDNP-s Semjén Zsolt. A kormánypártok ekkor 9 megyére és 50 egyéni választókerületre emelték az országos listaállítás követelményét, jócskán megnehezítve, hogy az ellenzék pártjai kedvükre indítsák jelöltjeiket. Ekkor két listában gondolkodtak a pártok, az új erőknek (Momentum, Jobbik, LMP) meghagyva a lehetőséget a külön útra. „Így elkerülhették volna azt a furcsa koalíciót, amiben a DK és a Jobbik is benne van.” A teljes összefogáskényszert végül Volner János (volt Jobbik, független) hozta tető alá az ellenzékinek aligha nevezhető módosító javaslattal: 14 megyére és 70 választókerületre emelte a tétet. „Az egy közös lista a Fidesz terméke. Lehet ez kontraproduktív, de a Fidesz szándékai szerint alakult így. A mesterterv az volt, hogy ha sikerül egy akolba terelni az ellenzék összes pártját, amelynek része Gyurcsány Ferenc is, akkor az egész konstrukciót – hogy úgy mondjam – »be lehet gyurcsányozni«. Ennek a kommunikációs offenzíváját látjuk most. Szeretnék beállítani az összefogást úgy, ahol minden szálat Gyurcsány mozgat.” Ennek a stratégiának az a hátulütője Novák Zoltán szerint, hogy az ellenzéki választók elkezdtek alkalmazkodni ehhez a konstrukcióhoz. „A Jobbik szavazói megbékültek azzal, hogy Gyurcsány Ferenc is része az együttműködésnek – aki nem, az már nincs a pártban. A DK-s szavazók pedig azzal békültek meg, hogy a Jobbik nélkül sem lehet kormányt váltani. Jól alkalmazkodtak a választók ehhez a szituációhoz, így lehet, hogy a szavazók összezavarásának és otthontartásának a mesterterve hatástalanabb lesz annál, mint amit a Fidesz elképzelt – véli a Méltányosság projektigazgatója. – Ez most a felállás, és láthatóan nincs a kormánypárt kezében erősebb fegyver a feljövőben lévő ellenzék hatástalanítására. Egyelőre két, nagyjából azonos erejű tömb áll egymással szemben a 2022-es választásokra készülve” – vetíti előre Novák a sorsdöntő hónapok parázs atmoszféráját.

Az Orbán-kabinet ezer komponensű hatalomragasztója

A Hogyan tartsuk meg a hatalmat? című NER-használati útmutató sokféle illiberális leleménnyel szolgált az elmúlt évtizedben, s újbóli felbukkanásuk a 2022-es kampányban is borítékolható. A teljesség igénye nélkül: a Fidesz továbbra is egyeztetés nélküli törvénygyárnak tekinti majd a parlamentet, ahogy a veszélyhelyzeti törvénykezés is a kezére játszhat. Ez a folyvást prolongált bevándorlási vészhelyzettel tetézve minden kontrollt kiiktat a rendszerből. A kormány továbbra is széles skáláját mutatja be a közpénzből elkövetett pártkampányolásnak: a nemzeti konzultációtól a Gyurcsány-filmen át a CÖF-megmozdulásokig sok minden ezt igazolja majd. A sajátjait kivételes tehetséggel mozgósító Fidesz aligha hagy fel a részben törvényes Kubatov-listázással, ahogy nem valószínű az sem, hogy a néptelen Stop, Karácsony-standokat kopogtatásra cserélő aktivisták ne jegyeznék meg az ellenséges fogadtatásokat. Ki felejtené el, ha a rohanó inflációt, a rekordmagas benzinárat vagy a mil­liárdos holdudvar-gazdagodást dörgölnék az orra alá emelt hangon? – megtörtént esemény. A túltolt propaganda mellett a szociális transzferek felpörgetése is ismerős lesz 2022-ben, ahogy a krumpli sem marad el (a fehérrépa vagy a jégsaláta luxusa nem jöhet szóba). De azon sem csodálkoznánk, ha az ellenzéki településeket fenyegetnék szakmányban az országjáró potentátok forrásvesztéssel, vagy ha a Viharsarokban megdöntenék az egy szobába bejelentkezett új polgárok számát. És végül Orbán is bizton megjelenik majd egy szóra a Parlament ablakában: „az LMBTQ-aktivisták (sorosisták, kommunisták, haladárok etc.) ott lesznek, legyünk ott mi is. És most sem fogja érteni, mi ezzel a baj.

Forrás: Népszava