Amióta a multicégek külföldi országokban termelnek, folyamatosan zajlik a vita arról, hogy kizsákmányolják-e a munkavállalókat, hogy nagyobb nyereséghez jussanak. A legújabb fejezet ebben a történetben az Amazon körül kezd kibontakozni, amely állítólag retorziókkal fenyegette a munkavállalóit, ha nem szavazzák le egy szakszervezet megalapítását. A Hetek cikke.
A legújabb történet azzal függ össze, hogy idén áprilisban az Amazon egyik alabamai raktárának dolgozói leszavazták azt a lehetőséget, hogy csatlakozhassanak egy szakszervezethez, ami egyébként a cég életének első dolgozói érdekképviseleti szerve lett volna. A szakszervezeteket összefogó ernyőszervezet, a US National Labor Relations Board (UNLRB – Amerikai Nemzeti Munkakapcsolati Panel) viszont nem hajlandó elfogadni a fejleményeket, ezzel ugyanis elismerné, hogy munkatársai kudarcot vallottak abban, hogy dolgozói érdekképviseletet hozzanak létre Amerika második legnagyobb foglalkoztatójánál.
Az UNLRB szerint azért sem maradhat ennyiben a dolog, mert rengeteg panasz érkezik az Amazonnal kapcsolatosan munkaügyi kérdésekben, és a szavazással kapcsolatosan is felmerült a gyanú, hogy a háttérben a cég úgy manipulálta a dolgozóit, hogy azoknak nem volt más választásuk, mint leszavazni a szakszervezet megalapítását.
Az Amazon ellen már korábban is felmerültek olyan panaszok, hogy nem hagy a dolgozók számára megfelelő időt arra, hogy a mellékhelyiségbe kimenjenek, olyanok a munkavédelmi feltételek, hogy a dolgozók folyamatosan sérülésveszélynek vannak kitéve, és emellett arra vannak kényszerítve, hogy hosszú órákon át állva végezzék a munkájukat. A futárjaik pedig arról panaszkodtak, hogy folyamatos kamerás megfigyelés alatt állnak, és ezért nekik sincs engedélyezve a mellékhelyiség-szünet munkaidő alatt.
A szakszervezet, amelyhez a dolgozók csatlakoztak volna, a Retail, Wholesale and Department Store Union (RWDSU – Kereskedelmi, Nagykereskedelmi és Áruházlánci Szakszervezet) azt állítja, hogy az Amazon teljesen illegálisan azzal fenyegette meg a dolgozókat, hogy fizetésen felüli juttatásokat von el tőlük, ha úgy döntenek, hogy jöjjön létre a szakszervezeti kirendeltség. Emellett a témával kapcsolatosan kihelyezett szavazóládákat is manipulálták. A dolgozóknak úgy kellett leadniuk a szavazataikat, hogy az végig látszott a raktárak kamerarendszerén, és egy protest-sátrat is felállíttattak a szavazóurnák mellett, ami az RWDSU szerint törvényellenes befolyásolásnak minősül.
Nem ritka más multicégeknél sem, hogy munkaügyi kérdésekben a szőnyeg szélére kerülnek.
A leggyakrabban a külföldi országok olcsóbb munkaerejének kihasználása a vád, amelyben viszont a legtöbb esetben nehezen kimutatható, hogy a munkavállalók valóban ki volnának használva. A legtöbb esetben ugyanis a multicégek még úgy is jelentősen nagyobb fizetéseket adnak a dolgozóknak, mint amennyit akkor keresnének, ha valamelyik helyi nagy cégnél helyezkednének el, és a nyugati színvonalhoz képest alacsonyabb szintű munkakörülmények is messze túlszárnyalják a többi cégnél meglévőket.
A multicégek a legtöbb esetben aláírják az International Labor Organization (ILO – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) irányelveit, amelyek alapvető kötelezettségek betartását írják elő, viszont az ellenőrzések, illetve a súlyosabb intézkedések hiányában nem minden esetben érzik kötelezőnek ezeket magukra nézve. Megígérik, hogy javítanak a munkakörülményeken, ami aztán nem minden esetben történik meg.
Ilyen volt például a H&M svéd divatcéggel kapcsolatos botrány is 2016-ban, ami ráirányította a figyelmet arra, hogy a nagy ruhagyártó cégek milyen súlyosan visszaélnek a helyzetükkel az olyan fejlődő országokban, mint Banglades, Kambodzsa, vagy Vietnam, ahol a gyártásuk legnagyobb része történik. Miközben a cég sorra nyitotta az újabb és újabb üzleteket a különböző fejlett országokban, a gyártásban dolgozó munkavállalók körülményei súlyosan veszélyesek voltak. Nem voltak kiépítve a megfelelő menekülési útvonalak egy tűz esetére, sem a vészjelző berendezések, valamint a sprinkler rendszer is hiányzott a legtöbb gyárból, egy olyan iparágban, ami fokozottan tűzveszélyes.
A Covid-19 járvány, és az azzal járó bezártság sok szempontból átalakította a munkaerőpiacot is, a foglalkoztatók kénytelenek voltak a járványügyi intézkedések miatt engedélyezni, hogy a munkavállalók otthonról dolgozzanak olyan üzletágakban is, ahol ez korábban nem volt bevett szokás.
Az informatikusok már a járványt megelőzően is ismerték az otthoni munkavégzést, viszont más cégek a kényszerítő körülmények beálltáig nem voltak nyitottak erre.
Úgy tűnik, a cégek rájöttek arra, hogy mennyi megtakarítás keletkezhet abból, ha a munkavállalóik otthonról dolgoznak, így a karantén-helyzet megszűnésével is engedékenyebbek lettek. A techcégek viszont a home office előnyeit a saját maguk számára még azzal is tetézik, hogy a munkavállalóikat olyan bértáblázat szerint akarják fizetni, amiben azt is figyelembe veszik, hogy a munkavállaló lakhelyén mennyi az átlagbér. Magyarországi viszonylatban ez a dolog értelmezhetetlen lenne, de az Egyesült Államok területét tekintve már érthető, hogy ha valahol az átlagbér jelentősen alacsonyabb, ott nem szeretne például a Google vagy a Facebook ennél jóval magasabb fizetést adni a munkavállalóinak, ha otthon dolgoznak. Ahhoz, hogy a magasabb fizetési csomagot megkapják a munkavállalók, személyesen jelen kell lenniük az irodában, ami sokszor hosszú utazással jár.
Ez azért aggályos, mert a munkaszerződést a cég nem módosíthatja egyoldalúan úgy, hogy a munkavállaló körülményeiben nem keletkezett változás, viszont valószínű, hogy a rendelkezésre álló legális eszközökkel (munkakör-módosítás, vagy megszüntetés stb.) rá fogják kényszeríteni az érintett munkavállalókat arra, hogy újra kelljen tárgyalniuk a szerződéses feltételeket.
A teljes cikk a Hetek aktuális számában olvasható
Forrás: ATV
