A koronavírus miatt hosszú hónapokra online módra átállított oktatás nagy lehetőség lett volna arra, hogy a kényszerhelyzet miatt az iskola a 21. századba lépjen, ám ezt nem használtuk ki. A távoktatás, leszámítva egyes egyéni sikertörténeteket leginkább kudarc volt, a kormányzat pedig magára hagyta a pedagógusokat – írja a HVG.

Belátva, hogy a középiskolásoknak egy teljes tanévük volt abnormális, esélyünk lenne arra, hogy változtassunk akár a számonkérések és értékelések rendszerén, akár a tananyagszervezésen, vagy radikálisan a tanítási módszereken is. Kihasználva ezt a különleges helyzetet, egy hatalmas ugrással kerülhetne át a magyar iskola a 19. századból a 21. századba. Winston Churchillnek tulajdonítják a mondást, hogy sose hagyjunk egy krízist kihasználatlanul, végzetes hiba lehet, ha nem követjük a tanácsát

– írta még februárban Nádori Gergely és Prievara Tibor tanár, digitális oktatási szakértő.

Ebből a felvetésből indult ki a csütörtöki, Republikon Intézet által szervezett Iskola a pandémia után című konferencia Ónody-Molnár Dóra újságíró által vezetett kerekasztal-beszélgetése, amelyen a résztvevők nem túl optimista képet festettek fel arról, hogy mennyire újította meg a magyar oktatási gyakorlatot a kényszerű online átállás. A meghívott szakértők talán azt az egyetlen pozitívumot tudták kiemelni, hogy mivel „beköltözött hosszú hónapokra az otthonokba az iskola”, a szülők, nagyszülők is szembesültek a pedagógusok munkájával, és talán másképp tekintenek ezután az ő erőfeszítéseikre.

Összességében azonban egyáltalán nem használtuk ki a krízist, néhány elszórt jó példát, szigetszerűen megvalósított valódi innovációt leszámítva semmivel sem lett korszerűbb, hatékonyabb a tanulási-tanítási gyakorlat – állították egyöntetűen. Prievara Tibor szerint bár a pedagógusok kénytelenek voltak megtanulni az infokommunikációs eszközök (IKT) használatát, és valamennyire így elérni a gyerekeket, összességében ezt egyáltalán nem nevezhetjük áttörésnek.

Volt olyan pedagógus, aki miután megtanulta a digitális eszközökre támaszkodó oktatás egyes elemeit, annyira belelkesült, hogy onnantól ezeket túltolva, ha kell, ha nem, IKT eszközökkel próbál tanítani azóta is. A másik végleten azok a tanárok állnak, akik a karanténoktatás kudarca után soha többet nem akarnak digitális eszközökkel tanítani

– mutatatott rá Ercse Krisztina oktatáskutató arra, hogy mennyire szélsőséges hatásokat tapasztalt a pandémia utáni iskolákban. Lencse Máté, a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Igazgyöngy Tanoda vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ők azt is sikernek könyvelték el, amikor a korábbi, Volán-buszokkal küldözgetett papíralapú feladatok után sikerült átállniuk a Google Classroom használatára. Ez azonban még nagyon messze van attól, hogy digitális oktatásról beszéljünk – tette hozzá. Szerinte is vannak egyéni sikertörténetek, de az egész rendszer megújulásáról egyáltalán nem beszélhetünk.

Hasonló, apróbb, egyéni sikernek tekinti Derdák Tibor, a miskolci – hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok oktatásával foglalkozó – Dr. Ámbédkar iskola vezetője, hogy az ottani tantestületben most azok is kénytelenek voltak az IKT eszközökkel tanítani, akik eddig idegenkedtek a számítógépektől. „És voltak olyan diákjaink, akik gyerekeket nevelnek, és most kifejezetten szárnyaltak attól, hogy nem kellett bejárni, hanem otthonról tanulhattak. Ráéreztek arra, hogy most beelőzhetik a többieket”.

A digitális áttörés elmaradása nem magyarországi probléma, az egész világon ezzel küzdöttek a pandémia alatt, és máshol sem számoltak be sokkal sikeresebb tapasztalatokról

– mondta Lannert Judit oktatáskutató, de szerinte még túl rövid volt az idő az új gyakorlatok bejáratására, beépülésére. Az sem baj, mondta, hogy most nagy tömegben jöttek rá tanárok, szülők arra, hogy egyáltalán nem a technológián múlik egy oktatási folyamat eredményessége. Ez még a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglakozó iskolákban is igaz volt, mind Lencse Máté, mind Derdák Tibor arról számolt be, hogy nem az eszközkérdés megoldása volt a legnagyobb problémájuk.

Sokkal inkább az, hogy – bár él egy olyan kép a mai gyerekekről, hogy ők digitális bennszülöttek, és alapból jók az IKT-kompetenciáik – kifejezetten nehezen boldogultak a diákok a különböző digitális feladataikkal. A legutóbbi nemzetközi PISA-felmérés adatai is alátámasztják egyébként, hogy a magyar diákok a digitális kompetenciák területén uniós sereghajtók, ráadásul Lannert Judit szerint a helyzet csak rosszabb lett azóta.

Prievara Tibor azt a tapasztalatát osztotta meg ezzel kapcsolatban, hogy miközben a diákok profin kezelik az Instagramot, vagy más, őket érintő programokat, appokat, amint az iskola feladatokkal kapcsolatos (őket nem érdeklő) programokat kell kezelni, hirtelen digitális analfabétákká válnak. Érdekes eredményt mutatott az a Lannert által idézett másik nemzetközi kutatás is, amelyben különböző összetett, digitális készségekre alapozott feladatokat kellett megoldani a diákoknak. Ebben a leggyorsabbak az angolszász gyerekek voltak, a legalaposabbak az ázsiaiak, a magyar gyerek viszont hozzá se kezdtek a feladatokhoz.

Az iskolán kívüli oktatás rossz hatékonyságát egyre több tanulmány is bizonyítja.

Lannert említett egy argentin kutatást, ami egy évtizedekkel ezelőtti durva hóhelyzet miatti több hónapos iskolabezárás hatásait vizsgálta, és megállapította, hogy a 2-3 hónapos iskolai szünet miatti lemaradásukat még évtizedek múlva is ki lehetett mutatni az érintettek fizetésén, ami szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kényszerszünetben nem érintett kortársaiké. Leginkább a hátrányos helyzetűek teljesítményét húzta le az iskolanélküliség: ezt a hatást a mostani, karanténoktatást vizsgáló kutatások is már most egyértelműen kimutatják.

A legmostohább körülmények között élő magyar gyerekek – akiket el sem ért a rendszer az online oktatás alatt – teljesítményét akár egy évvel is visszavetette a pandémia – hangzott el. Lannert felhívta a figyelmet a minapi, iskolai zaklatás miatt öngyilkos lett diák tragikus példájára hivatkozva – akinél arról számoltak be, hogy ő kifejezetten jól érzete magát attól, hogy nem kellett bemenni az iskolába –, hogy sokszor azoknak a gyerekeknek volt jó az otthoni tanulás, akik nem működnek a közösségben – ez azonban egyáltalán nem egy pozitív hatás, sokkal inkább intő példa a magyar iskolák közösségformáló funkciójának hiányáról.

Hogy mennyire elmaradt a digitális pedagógiai áttörés, azt az a vizsgálat is bizonyította, amiben pedagógusoknak mutattak fotókat tanítási helyzetekről, kérve, hogy véleményezzék, melyeket tartják modern, korszerű oktatásnak. A válaszadók többsége pusztán attól, hogy valaki digitális táblát használt, már korszerűnek ítélte meg a látottakat, noha az pont olyan frontális oktatási helyzet, mintha a katedra előtt anélkül magyarázna a tanár. Ehhez kapcsolódott Prievara Tibor még szomorúbb és nem is egyedi esetet leíró példája is, amikor egyes pedagógusok a tantermi órát a „digitális oktatás jegyében” úgy bonyolították le, hogy Youtube-ról betettek egy felvételt, amin más magyarázta az adott tananyagot.

Prievara szerint nagyon tanulságos volt viszont a pedagógusok többségének szembesülni azzal a távoktatás során, hogy az általuk feltett kérdések 95 százalékát a diákok fél perc alatt megválaszolták – hiszen rákerestek a neten.

Emiatt akár át is értékelhették volna a számonkérés, értékelés módjait, de sokan nem tudták, hogy fogjanak hozzá. Azzal is szembesültek, hogy mennyire nem tudnak a gyerekek egyéni szükségleteikhez alkalmazkodni, azaz differenciáltan tanítani, noha ez az egyetlen hatékony pedagógiai út, és ebben a digitális oktatás kifejezetten sokat segíthet. Továbbképzést viszont e téren alig indított a kormány, pedig óriási volt az érdeklődés a kisebb szervezetek, cégek által indított digitális tanári készségeket tanító képzésekre.

A tanárokat a szakértők szerint magára hagyta a kormányzat a digitális oktatás lebonyolításával, így aztán mindenkinek magának kellett, egyéni megoldásokat találni. Ercse Krisztina szerint ráadásul volt egy felülről jövő nyomás, hogy e téren is csak a sikereket kell kommunikálni. „A kormányzatnak nem csak az egészségügyi biztonságot kellene garantálni az iskolákban, hanem a minőségi szakmai munkát is” – mondta. Ehhez képest még az első hullám után sem gyűjtötték össze a tapasztalatokat és nyújtottak segítséget az iskoláknak a második hullám karanténoktatásához.

Forrás: HVG