Nyáron kötelezővé tették az egészségügyi dolgozók, sőt, az orvosi egyetemi hallgatók számára is a koronavírus elleni oltást, aminek nem mindenki örült. Úgy tűnik, hogy valóban lehetett volna differenciáltabb megoldást találni – írja a Hírklikk.
Azt hiszem, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elég volt. Hiába vagyok 53 éves, s hittem azt, hogy innen megyek nyugdíjba, hátat fordítok az egészségügynek
– meséli a Covid három hullámát végigküzdő, vidéki egészségügyben dolgozó az mfor.hu-nak.
Tavaly ő, és a férje is megfertőződött koronavírussal, a párja elég komoly csatát vívott a betegséggel. Arra viszont jó volt a fertőzés, hogy hihetetlen magas ellenanyagot termeljen a szervezetük, amelyet két havonta rendszeresen ellenőriztetnek azóta is, és az még mindig hihetetlenül magas.
„Az immunrendszerünk nagyszerűen működik, viszont látom az oltottakat, akik kórházba kerülnek. Nem a Covid miatt, hanem a trombózisuk, tüdőembóliájuk, stroke-juk következtében. Van, aki a begyulladt nyirokcsomói miatt kerül be, másnak az autoimmun-betegségét lobbantotta be az oltás. Nem vagyok oltásellenes, de a mindenáron való oltást nem támogatom” – jelenti ki a többgyermekes édesanya.
Úgy gondolja, amikor az oltást kötelezővé tették az egészségügyi dolgozók számára, senki nem gondolt a természetes úton szerzett védelemmel rendelkezőkre. Azokra, akik a fertőzés következtében szereztek sejtes immunitást, s pont emiatt nem szeretnének oltóanyagot a szervezetükben tudni. Szerinte meg kellett volna teremteni a lehetőségét annak, hogy antitest-szintmérés után születhessenek egyéni döntések a dolgozók oltásáról. Szerinte még így is sokan vannak, akik minden akaratuk ellenére, mégis az oltás mellett döntöttek. Például mert alig van hátra idejük a nyugdíjig.
Forrás: hirklikk.hu
Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!
