Ma a független kutatás és a politika között nincs kapcsolat, az eredményeket nem veszik figyelembe, sőt azokra rá sem néznek a politikusok. Csókos kutatók bezzeg vannak. Interjú a Klubrádióban.

Visszavonultan él Ferge Zsuzsa, az ország egyik legismertebb szociológusa egy Balatonhoz közeli faluban, Monoszlón. Elmúlt 90 éves, de természetesen van véleménye a világ és az ország dolgairól, érdeklődő, még dolgozik is. Alapképzettsége szerint közgazdász, ahogy most is elmondta, szociológus diplomája nincs. Mindig magamat tanítottam – jegyzi meg. Amikor ő tanult, itt ilyen tudományág hivatalosan nem létezett, a szót kimondani sem volt szabad, nem hogy szociológiai kutatásokat végezni. Bűnös tevékenységnek számított, főleg azért, mert az egyénnel foglalkoznak a szociológusok, nem csak közösségekkel, polgári tudománynak tartották. Igazából a '70-es években kezdett létjogosultságot kapni Magyarországon.

Mindig az egyenlőtlenség izgatott

– magyarázza Ferge Zsuzsa, aki a társadalmi rétegződést is ebből a szempontból vizsgálta, a szegénységgel, a kisebbségek helyzetével foglalkozott, iskolát alapítva. A pártállamban persze arról szólt a propaganda, hogy mindenki egyenlő. Egyébként így van ez most is, bár a szegények többnyire tudják magukról, hogy azok, az emberek többségének van fogalma arról, hogy a gazdagok mennyiért adják el magukat. A '80-as években elképzelhetetlen lett volna ekkora szakadék szegények és gazdagok között. A tulajdon nélküliséget, a közös tulajdont már éppen kezdte volna megszokni a társadalom, amikor elindult a tulajdonszerzés. Privatizáció, kárpótlás, és így tovább. A folyamat ma is tart, legújabban a kormány által létrehozott, illetve támogatott, úgynevezett alapítványok kuratóriumain keresztül, lásd egyetemek. A politikának érdekében áll mindezt titkolni, arra koncentrál, hogy mit ne tudjon meg a társadalom, és nem arra, hogy mit tudjon meg. A kisember pedig a tapasztalat szerint nem is akarja már nyomon követni az egészet, nem is tudja, hogy mitől fosztja meg őt a hatalom.

Magyarország egy huzatos ország

– véli Ferge Zsuzsa, gyarmat volt és az lehet a jövőben is. Itt a rendszerváltások drámaiak voltak, kegyetlenek. Nemrég még egyértelmű volt – és most is az – a Nyugat felé húzás. 

Az, hogy a keleti orientáció nekünk nem jó, szintén egyértelmű kellene, hogy legyen, érthetetlen, hogy ezt Orbán Viktor hogyan tudja elfogadtatni, a szociológus reméli, hogy végül nem is tudja.

Azt, hogy milyen az orosz függőség, már ismerjük, a kínai kultúra pedig annyira más, mint a magyar, hogy abból sem származhat sok jó. Igaz, a magyar polgárok manipulálhatók. Végül is mikor értettük a politikát? Legfeljebb féltünk tőle. Annyiszor sikerült már zsákutcába terelni ezt az országot, hogy akár most is sikerülhet. Azt kellene felfogni, hogy a politikusokat nem érdeklik a polgárok a politika csinálásában, abba nem akarják őket bevonni.

Mellesleg a független kutatók véleménye, eredményei sem érdeklik a politikát. 

A tanulmányokat el sem olvassák. Jószerivel csak csókos kutatók tevékenykedhetnek, akik a kívánt eredményt szállítják, ehhez intézményeket, pénzt is kapnak. A gyermekszegénységről például utoljára a Gyurcsány-kormány rendelt kutatást, de annak elkészülte után sem történt sok minden.

Hogy mit lehetne tenni? Semmit – hangzott Ferge Zsuzsa rövid válasza. Persze lehet egyénileg tiltakozni Orbán Viktor politikája ellen, lehet demonstrációkat, tüntetéseket, sztrájkokat szervezni, ám ha százezren mennek is utcára, az sem ér sokat. Akkor a kormány százezer ember véleményét nem veszi figyelembe, az ilyen tiltakozásokon egyszerűen átlép, nem vesz róluk tudomást.

Forrás: Klubrádió