Az ezredforduló óta az EU közös oktatáspolitikai céljai lassan megújultak, azok az indikátorok azonban, melyek az egyes országok közoktatási rendszereinek sikerességét mérik meglepően stabilak. E mérőszámok között van két úgynevezett kulcsindikátor (headline indicator), melyekhez 2020-ig elérendő közös célértékek kapcsolódtak. Az egyik a diplomás 30-34 évesek aránya, mellyel kapcsolatban a közös cél az országonként és átlagosan 40 százalék elérése volt, a másik pedig a korai iskolaelhagyók, az oktatásból teljes értékű középfokú végzettséggel kilépő 18-24 évesek arányának átlagosan 10 százalék alá csökkentése volt – írja Radó Péter, a CEU Demokrácia Intézet oktatáskutatója.
E közös célok megvalósulását az unió változatos eszközrendszerrel szolgálja: folyamatosan monitorozza az egyes tagországok teljesítményét, értékeli a kulcsindikátorokhoz kapcsolódó oktatáspolitikai beavatkozásokat, sok tagország részvételével zajló kutatásokat és kísérleti programokat finanszíroz, valamint a strukturális alapok felhasználására kidolgozott tagállami tervek értékelése során előnyben részesíti azokat a fejlesztéseket, melyek a célértékek teljesítéséhez kapcsolódnak.
Az EU tehát kizárólag puha eszközöket alkalmaz, amelyek szemmel láthatóan működnek; mind a diplomások aránya, mind pedig a korai iskolaelhagyók aránya tekintetében a most nyilvánosságra hozott 2020-as adatok alapján az EU átlagában teljesültek a közös célok.
Az, hogy ez a „nyílt koordinációs mechanizmusnak” nevezett rendszer ilyen jól működik egy jó kormányzásról szóló pompás elemzés tárgya lehetne, ami erősen árnyalná a cselekvésképtelen EU-ról Magyarországon kialakult képet. Mindenesetre a diplomás fiatalok és korai iskolaelhagyók európai átlagának majdnem két évtizede töretlenül zajló javulása a tagállamok oktatáspolitikai erőfeszítéseinek érdeme, melyet az uniós eszközrendszer kitartó alkalmazása ösztönzött.
A Portfolio cikke itt érhető el.
