Villanyszerelő szakmunkásvizsgát tett a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára. Azért vállalta a többdiplomás, a munkájában sikeres és elismert szakember új szakképesítése megszerzését, mert véleménye szerint szükséges, hogy az ember minél sokoldalúbb legyen, másrészt pedig az élethosszig tartó tanulás eszméjét követve jó volt megismerkedni egy új területtel. Emellett a kétkezi munka megbecsültségének fontosságára is fel szerette volna hívni a figyelmet, egyben inspirálni másokat arra, hogy próbálják ki magukat, keressék a kihívásokat. A főtitkár nincs egyedül ezzel a példával, sokan egy, két vagy három diploma után, esetenként sikeres karriert hagyva a hátuk mögött kezdenek valami teljesen új, kétkezi munkát jelentő vállalkozásba. És boldogabbak, mint valaha – olvasható a munkaeropiac.eu oldalán.

Az egyetemi diplomás Kriszta egy közigazgatási osztályvezetői pozíciót hagyott ott és mint cukrász valósította meg önmagát. Letisztult formavilágú tortáiért, mesterszintű makaronjaiért sorban állnak megrendelői, ő pedig boldogabb, mint valaha.

A mindig a legtökéletesebb munkára törekvő jogász és közgazdász végzettségű, banki vezetői munkakört betöltő Glóriát egy súlyos betegség ébresztette rá arra, hogy változtatnia kell az életmódján. A nyers vegán étkezés segítségével kigyógyította magát a betegségből, az élő ételek nagyköveteként pedig ma nemcsak készíti a tápanyagban gazdag ételeket, de másoknak is segít egészségesebben élni. A szintén diplomás Dorka a minőségi, egyedi textiltárgyak tervezésében és varrásában találta meg magát, az informatikus Zoltán pedig rendszeresen vállal futármunkát, hogy „világot lásson” és a monitoron, illetve a programnyelveken kívül néhanap más ingerek is érjék. Lehetne folytatni a sort, mert biztosan magunk is ismerünk olyanokat, akik kvalifikált munkájuk helyett egy a hierarchia más szintjén álló munkát, inkább hivatást találtak maguknak. A miértre sokféle magyarázat adható.

A folyamatos nyomás alatt levés, a stressz, az időhiány, a motiválatlanság (esetenként a kiégés), a fejlődési lehetőség hiánya, az önálló döntések mellőzése, az egyhangúság, a munkahelyi légkör és még megannyi indokot fel lehet sorolni, hogy mi miatt dönt valaki a váltás mellett. Gondoljuk csak el, milyen intenzív erők dolgoznak a háttérben, ha valaki a biztos megélhetését, a jó fizetését cseréli le egy bizonytalan, ámde lelket emelő kétkezi munkára. A legtöbben saját vállalkozás indításában látják a jövőjüket, már csak azért is, mert a munkaadók bizalmatlanul fogadják a korábban vezető pozíciót betöltő, adott területen talán szerény tapasztalattal rendelkező jelentkezőket. Pedig aki mondjuk középvezetőként megpályázik egy alacsonyabb pozíciójú, a korábbi működési körtől eltérő munkát, tudatában van annak, hogy ott más körülmények, feltételek, javadalmazás várja. Ha váltani akar, annak oka van, amit érdemes kommunikálni a leendő foglalkoztatónak. Persze már magát az önéletrajzot is úgy kell megírni, hogy az a megpályázott álláshoz illeszkedjen. Így nem is mindig derül ki, ha valaki korábban vezető beosztásban dolgozott.

Ma olyan korban élünk, amikor az élethosszig tartó tanulás eszméje egyre inkább teret nyer az életünkben. 

Negyven-, ötvenévesen is szerezhetünk új szakmát vagy diplomát, senki sem csodálkozik azon, ha a nyugdíjas korúak a korábbi munkájuktól merőben eltérő tevékenységbe kezdenek. Mint ahogy az a mérnök, aki egész életében panelelemeket gyártott egy gyárban, amióta pedig nyugdíjas, a növények, a kert a mindene. Más megtanult táncolni, mert aktív éveiben nem volt rá ideje, megint más vállalkozást indított és régóta dédelgetett álmát valósítja meg. Mindannyiukban közös a bátorság, hogy felismerték: ahhoz, hogy boldogabbak legyenek, változásra van szükség. A változást a változtatás indítja el, utóbbi pedig teljes egészében rajtunk múlik. Persze nem biztos, hogy hirtelen kell nagyot lépni, sokkal inkább megtervezni az útvonalat és kis lépésekkel haladni a cél felé. De menni, tenni kell, mert csak abból lehet valami. Például a valamikori álmok beteljesítése.

Forrás: munkaeropiac.eu