Az első éhségmenet után csináltatták a jól ismert piros pólókat, amikor megalakították a Közmunkás Szakszervezetet. Ezt ki kell érdemelni valamilyen kemény mozgalmi munkával – mondta Komjáthi Imre, az MSZP elnökhelyettese. Többen kérték, amikor Csepelen elindult az előválasztáson, hogy komoly politikus képét mutassa, és kockás ingesen jelenjen meg. „Így jelentem meg, de utána követelték a piros pólót és kiderült sokkal több aláírást gyűjtöttem így a kitelepüléseken, mert a pólóban többen észrevettek.”

A piros póló történetével kapcsolatban megemlékezett az éhségmenet ötletgazdájáról, Tóth Imre olvasztárról, akihez csatlakoztak. Barátja önkezével vetett véget az életének, mert nem bírta a nyomort elviselni, miközben ott állt a plakátokon, hogy Magyarország jobban teljesít. „A pólón a munkát, kenyeret felirat áll, ez lett volna az akció neve. A média ragasztotta rá, hogy éhségmenet.”

A hat gyerekes politikus a KlikkTv Tíz című műsorában beszélt családi tragédiájáról is, arról, hogy négy gyermeket egy haláleset miatt vettek magukhoz. Kazincbarcikán lakott, ahol – mint fogalmazott – megszokta, hogy nyugodtan elmondhat bármit, nem törik be a feje. Aztán elköltöztek Edelénybe, amely nem „szoci” város és már az első héten lekommunistázták. Ekkor kereste meg a helyi szervezetet.

Komjáthi Imre 2010-ben kapta első szerepét az MSZP-ben, amikor az Arénában szólalt fel. „Hatgyerekes családapaként, BorsodChemes melósként kellett beszélnem az éppen árvíz sújtotta területről. Sikere volt a beszédemnek és akkor kezdtem el a politikával foglalkozni. 2012-ben az éhségmenettel lett igazán ismert a nevem.”

2010-ben Török Zsolt megkérdezte, ha komolyabban foglalkozna a politikával, mi lenne a célja – folytatta Komjáthi Imre. A kérdésre azt válaszolta, „szövetségeseket gyűjteni és annyira balra tolni a pártot, hogy a helyére kerüljön, igazi, a nevéhez méltó szocialista párt legyen, amelyik a munkásokat, a melósokat, a bérből és fizetésből élőket – és ebben benne vannak azok a vállalkozók is, akik a saját munkájukból élnek és a pedagógusok is – mindenkit, aki dolgozik, azokat képviselje.”

Én értek azon a nyelven, amin a dolgozó emberek beszélnek.

Annak idején Kálmán Olga azért hívott be rendszeresen a műsorába, mert azt mondta, Imi, azt értik, amit te mondasz, mert úgy beszélsz, hogy aki az Egyenes beszédet nézi vacsora közben, az felkapja a fejét, hogy nézd már, miket mond ez a srác, ez úgy beszél, mint mi. Éppen azért, mert onnan jöttem.

2018-ig – amíg alelnökké nem választották, aktívan, három műszakban dolgozott a BorsodChemben.  Tóbiás József alatt így volt elnökségi tag. „Egy alelnöki szerepet azonban nem lehet három műszak mellett végezni. Megmaradt a kapcsolatom a munkahelyemmel, én fizetés nélküli szabadságra jöttem el, amikor felkért Tóth Bertalan, hogy induljak a tisztújításon alelnöknek vagy elnökhelyettesnek. Akkor azt mondtam, hogy rendben, de csak akkor, ha garanciát kapok a cégtől, hogy van visszaút. Én nem szeretnék kiszolgáltatott lenni egzisztenciálisan sem. Beleírtam a pályázatomba, hogy mindenki tudjon róla és annak tudatában válasszon meg, hogy amíg ezt a megbízatást bírom, addig az MSZP fizetett forradalmára vagyok.”

Komjáthi Imre Csepel-Soroksáron indul az előválasztáson, ahol már kétszer győzött Szabó Szabolcs, az LMP képviselője. 

Az, hogy elindultam ellene, az azért van, mert az MSZP álláspontja az volt hosszú időn keresztül – amíg a hat párt másképp nem döntött –, hogy ott ne legyen előválasztás, ahol egyéni győztes van. Miután más lett a döntés, így szabadverseny lett.

„Csepel szociológiai térképén nekem van helyem.”

Racionális és érzelmi dolgok befolyásolják nálam a végső döntést – tette hozzá a szocialista politikus. „Az érzelmi döntés volt, hogy -19 fokban felgyaloglunk Pestre, mert az racionálisnak nem mondható, az sem, hogy 40 fokban kiláncolom magam a Suzuki gyár kapujához, ott is érzelmileg voltam érintve. Amikor kimentem a Csepel Művek területére, felnéztem a falakra és láttam a névtáblákat, hogy Vasöntöde, hogy Nagykalapács, hogy Színemsfém utca, azt éreztem, hogy itthon vagyok. Aztán beszélgettem az emberekkel Csillagtelepen és szintén úgy éreztem, hogy itthon vagyok. Soroksár az gyakorlatilag Edelény is lehetne. Ugyanolyan miliő és nagyrészt ugyanolyan problémák vannak, a soroksáriak minden második embere azt mondja, ott a tervek csak tervek maradnak és senki nem veszi őket komolyan. Csepelen pedig az, hogy sziget, de nem akarnak elszigetelve lenni.”

Nekem ott helyem van.

Szabó Szabolcsról elmondta, „egy nagyon kedves, tiszteletreméltó ember, de ő inkább egy értelmiségi és nem véletlen, hogy az lett a szlogenem, ha nincs hangod, használd az enyémet. Azt érzik az ottaniak, hogy nincs elég hangjuk, ami eljut a parlamentig.”

Komjáthi Imre elmondta, szereti járni az országot, ott lenni a gyárkapukban.Hozzátette: direkt kéri a helyieket, hogy ne a párttagokat hívják oda, hanem menjenek ki a piacra.

Én azt javaslom minden politikus társamnak, hogy ne az íróasztal mögött olvasgassa a közvélemény-kutatásokat, mert a legjobb közvélemény-kutatás kimenni az emberek közé, kimenni a piacra, bárhová. Hozzám odajönnek. Én arra készültem, hogy a kampányban nagyobb hangsúlyt kap, hogy én mit mondok az embereknek, de nem. Azt várják, hogy meghallgassák őket. Persze van, aki rákérdez, hogy ezt hogyan oldanád meg, de ez elenyésző, inkább ki akarják adni magukból az érzelmeiket.

„Ezt a választást, nem a racionalitás fogja eldönteni, ezt a rendszert az érzelmek fogják elsöpörni.”

Forrás: hirklikk.hu