Steklács János olvasáskutató, egyetemi tanár szerint, ha a tanárképzés a mindenkori NAT-ra készít fel, akkor betanított munkásként kezeli a pedagógusokat. A képzés tervezett lebutítása után nem lehet hatékonyan tanítani – írja a HVG.

A pedagógusképzésben a követelmények könnyítésével akarja visszaszorítani a lemorzsolódást a kormány – írtuk meg korábban. Szakemberek szerint azonban ez a minőség rovására menne, ugyanis nem elég, ha a tanár pusztán annyit tud, amennyit a gyerekeknek kell a tanterv szerint.

A témában Steklács János olvasáskutató, a Pécsi Egyetem Nyelvtudományi Tanszékének oktatója fejtette ki véleményét a blogján.

Gondoljunk csak bele, pár egyszerű példa segítségével. Ha csak Petőfi lenne a tananyag, tanárként csak őt ismerném a korából, ugyanúgy tanítanám-e, minta az egész 19. századot ismerném, irodalmastól, történelmestől, művészettörténetestől? Ha csak Bach lenne a tantervben, és csak őt ismerném a korából, tudnám-e ugyanúgy tanítani, mintha beleástam volna magam a barokk zenébe, a 17-18. századi zenetörténetbe és művészettörténetbe? Mennyivel magyaráznám másképp matematika tanárként a felső tagozatos anyagot, ha csak annyit tudnék én is, amennyit a gyerekeknek kell 8. osztály végére? Gondoljunk abba is bele, milyen válaszokat kapnának a gyerekek a tanterven kívüli kérdéseikre a csak a tantervet tudó tanáraiktól. És a kisgyerekek pedagógiája kapcsán: Ha tudok írni, olvasni, számolni, az elég ahhoz, hogy tanító legyek?

– sorolja a kérdéseit Steklács.

A tudás meghatározza nemcsak a saját területen, hanem általános értelemben is a gondolkodásmódunkat, a világról alkotott képünket, a tudásszerkezet elemei egy nagyobb struktúra részét képezik – magyarázza, majd leszögezi: nem lehet sikeresen úgy tanítanunk, hogy annyit tudunk, amennyi a gyerekek kimenetinek megállapított tudása az általunk tanított iskolafok végén.

Felszínes és fokozatosan ellaposodó lenne a gyerekek tudása a mostanihoz képest. A tanításhoz szükség van magasabb szintű összefüggések meglátására. A civilizált világokban, kultúrákban mindenhol az a megfontolás terjedt el az évszázadok során, hogy a tanárok magasabb szintről lássanak rá a tanított diszciplínára

– írja.

Úgy véli, ha a tanárképzés a mindenkori NAT-ra készít fel, akkor betanított munkásként kezeli a pedagógusokat, hiszen egy távlati célok, kitekintés, önállóság és tervezés nélküli, mindennapi rutinnal végezhető tevékenységgé silányítaná a tanítást.

„Szerintem ezzel szemben egy közösség, társadalom jövőjének, sikeres működésének elengedhetetlen feltétele, hogy a pedagógus az egész oktatási rendszerben és a felsőoktatásban is értelmiségi tevékenységként, alkotómunkaként, hivatásként élje, élje meg mindennapjait” – zárul a bejegyzés.

Forrás: HVG