A tehetség nem azon múlik, hogy milyen nemű, vagy milyen hátterű emberek dolgoznak egy helyen. A képzettség, rátermettség és az elvégzett munka minősége az, ami számít, ezért fontos leszámolni az előítéletekkel – írja az autopro.hu.

A mérnöki munkakörökben kihívást okoz a diverzió. Erőltetni persze nem szabad a sokszínűséget, az viszont könnyen a munka minőségének rovására mehet, ha valaki a bőrszíne, neme, vagy egyéb – a munka szempontjából lényegtelen – adottsága miatt hátrányba kerül és nem tudja megfelelően elvégezni a dolgát.

Ahogyan arról az autopro.hu korábban is írt, a mérnöki, gyáripari munkakörökben az előítéletek általában a nőket érintik: kevesebb nő dolgozik ezért ebben a szektorban, ritkábban járják végig a ranglétrákat, könnyebben lesznek pályaelhagyók.

Milyen sztereotípiákról van szó?

A Kaliforniai Hastings College Egyetemen tanító Joan Williams négy mintáját különböztette meg a nőket ért előítéleteknek: az úgynevezett bizonyítsd be-előítélet, a kötélen járás, a szülői szereppel kapcsolatos előítéletek és a kötélhúzás.

A „bizonyítsd be!” sztereotípia pontosan az, amire a nevéből is lehet következtetni. A nőknek gyakrabban kell bebizonyítaniuk a rátermettségüket, szigorúbb követelményeknek kell megfelelniük, mint férfi munkatársaiknak

– írja a Machine Design.

A kötélen járás, vagy kötéltánc arra utal, hogy mennyire szűk a női munkavállalók mozgástere a mérnöki munkakörökben.

A szülői szerepekkel kapcsolatos előítélet arra utal, hogy a munkáltató nehezebben, kevésbé szívesen alkalmaz nőket, mert attól fél, gyermekvállalás miatt otthagyja a munkahelyet, valamint úgy gondolják, egy anya már nem olyan elkötelezett a munkájával kapcsolatban.

A kötélhúzás az egyes konfliktusok felmerülésekor fordul elő.

Mivel állunk szemben?

Az előítéletekkel való leszámoláshoz tudnunk kell, milyen előítéletekkel állunk szemben. A Női Mérnökök Társadalma nevű szervezet (Society of Women Engineers – SWE) korábbi felmérése szerint a fenti négyféle előítélet közül kettő érinti különösen a női mérnököket: a bizonyítási kényszer és a szűk mozgástér.

A felmérés szerint a női munkavállalók 61 százalékának folyamatosan, férfi kollégájukhoz képest sokkal gyakrabban kell igazolniuk a rátermettségüket. Gyakran azt kell bizonyítania a nőknek, hogy nem csak a kvóta miatt vannak ott, nem azért, hogy reprezentálják a nőket, hanem azért, mert tényleg jó munkaerők.

A szűk mozgástér azt jelenti, milyen tulajdonságokkal „kell” rendelkeznie a nőknek egy munkahelyen. Ilyen például a segítőkészség, a szerénység vagy a kedvesség.

Hogyan lehet leszámolni az előítéletekkel?

Erre négy lépést javasol a Machine Design cikke. Az első a tanulás: mindenkinek vannak előítéletei, ezeket nem elfojtani kell, hanem tanulni belőlük. Ha felismerjük ezeket az előítéleteket, akkor arra is tudunk figyelni, hogy ne ezek határozzák meg a döntéseinket, cselekedeteinket.

Vizsgáljuk meg, hogyan viselkedünk a kollégáinkkal! Ez az előző lépésből következik, egyszerűen figyelni kell arra, hogy mindenki megkapja a képességeinek megfelelő lehetőségeit az érvényesülésre.

Beszéljünk! A sztereotípiákat át kell beszélni a kollégákkal: érdemes a megbeszéléseket azzal kezdeni, hogy a sokszínűségről szót ejtünk, illetve annak fontosságáról.

Akkor is állítsuk meg az előítéleteket, ha másnál látjuk: ez talán a legnehezebb lépés, ám nagyon sokat segíthet, ha nemcsak önmagunk, hanem mások előítéleteivel is le tudunk számolni a munkahelyünkön.

Forrás: autopro.hu