A munkaügyi ellenőrzések szerint egyre kevesebb a jogsértés a szabadságok kiadása körül. A szakszervezetek nem így látják, szerintük a dolgozóknak alig van lehetőségük a pihenésre – írja a Népszava.

Lánya szombati esküvőjére szeretett volna készülni egy autóipari beszállító cég dolgozója, ám főnöke nem engedte el szabadságra, sőt: csütörtökre és péntekre is berendelte túlórázni. A munkavállaló táppénzre ment. Egy másik cég vezetője fegyelmi eljárást indított alkalmazottja ellen, mert az gyermeke születésekor – élve az ekkor járó 5 napos apaszabadsággal – nem ment be dolgozni pár napig. Bár szabadságigényét előre jelezte közvetlen főnökének, aki erre rá is bólintott, feljebbről végül az engedély nem érkezett meg. E két példát László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke mesélte a Népszavának válaszul arra a kérdésre: valóban egyre kevesebb-e a szabadságok kiadásával kapcsolatos probléma, mint ahogyan azt az innovációs tárca illetékes főosztálya jelentésében részletezte. 

 Az Innovációs és Technológiai Minisztérium foglalkoztatásfelügyeleti főosztályának jelentései szerint ugyanis a szabadságkiadásoknál évről évre csökken a jogsértések száma. László Zoltán szerint azonban szó sincs erről, sőt, a szabadságok kiadása körül komoly gondok vannak. Látszólag egymásnak ellentmondó folyamatok zajlanak, de ezeket egyikét sem tudják megfelelően kezelni a munkáltatók. Gyakran vetnek be nemcsak hogy nem humánus, de nem is jogszerű, és nem is hatékony eszközöket a szabadságolások kapcsán – fogalmazott a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.

Azokon a munkahelyeken, ahol a koronavírusjárvány miatti korlátozásokat és leállásokat kényszerszabadságolásokkal „oldották meg”, a dolgozók szabadságkeretének nagy része már elfogyott. A digitális oktatás idején szükséges gyerekfelügyelet miatt szintén sok dolgozó szabadsága „veszett el”, hiszen a gyári munkát nem lehet otthonról elvégezni.

Az alkatrészhiány is fogyasztja a szabadságokat: ahol nincs munkaidőkeret, ott ilyenkor szabadságra küldik a dolgozókat. Ez főként az autóipari cégeket érinti: több autógyár is csökkentett üzemmódra kapcsolt most a chiphiány miatt, de a beszállítók sem tudnak dolgozni, ha nincs mibe beépíteni például a kárpitot, mert nem készül annyi autó. Másutt viszont már az idei évre is úgy fordultak rá, hogy „beragadtak” szabadnapok tavalyról. Nem egy cég úgy panaszkodik a pandémia következtében kialakult gazdasági helyzetére, és tagadja meg a bérfejlesztést, hogy nem adta ki a tavalyi évben járó szabadságot a dolgozóinak, mert csak így tudta teljesíteni a megrendeléseit – hívta fel a figyelmet az ellentmondásra László Zoltán.

A munkaerőhiány ráadásul újra megjelent az iparban, például az egészségügyi eszközök gyártóinál vagy a gépgyártásban. A szakemberhiánnyal küzdő cégek nem tudják nélkülözni meglévő dolgozóikat, nem engedik őket szabadságra, ehelyett inkább agyonhajszolják őket. Egyes cégeknél - a fenti példához hasonló okok miatt – meg is szaporodott a tápénzt kérő dolgozók száma. A Vasas alelnöke szerint ez a dolgozók csendes lázadása, amiért nem kapják meg az őket megillető szabadnapjaikat. Azt mutatja, hogy az adott munkahelyen valami nem jól működik.

Erre pedig nem az a jó válasz, hogy még nagyobbat ütnek a dolgozón. Márpedig számos cég alkalmazza a jelenléti bónusz intézményét, amikor a fizetés jelentős részét kitevő pluszjuttatás felét már egyetlen táppénzes nappal el lehet veszíteni, 3 nap után pedig az egésznek búcsút mondhat a dolgozó. De fenyegetik a háziorvosokat is a cégek, hogy ellenőröket hívnak majd rájuk a túl sok táppénz miatt, a beteget jelentő dolgozókat pedig váratlanul „meglátogatják” otthon – meséli László Zoltán. Szerinte ez csak tovább rontja a helyzetet, hiszen a dolgozók már eleve egy nyomasztó és embertelen munkahelyi légkörből menekülnek, és a legtöbb egészségügyi, mentális probléma is a munkahelyi túlhajszoltságból fakad.

Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szintén arról számolt be lapunknak, hogy számos üzemben egyelőre nem adják ki a szabadságokat. Van, hogy vissza is vonnak már kiadott szabadnapokat, mert most indul be újra a termelés. A dolgozók morgolódnak is emiatt, de válaszul csak annyit kapnak: örüljenek, hogy van munkájuk. Székely Tamás szerint a szabadságok beragadása főleg a kisebb cégeknél jellemző, mert ott nem tudják pótolni a kieső munkaerőt. Vannak dolgozók, akik emiatt táppénzre íratják ki magukat, de a cégek ellenőrzik ezeket, és tavaly is bukott le dolgozó, aki a betegszabadsága idején Horvátországban nyaralt.

Formanyomtatvány az „önkéntes” lemondáshoz

A munka törvénykönyve szerint a munkáltatóknak úgy kell kiadniuk a szabadságokat, hogy egy évben legalább egyszer 14 napnyi egybefüggő pihenőidőt biztosítsanak a dolgozóknak. A munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai szerint éppen ezt a kitételt szegik meg a leginkább cégek. Vas megyében e „szabálytalanság kiküszöbölésére” egyre több munkáltató él a jogszabályban biztosított lehetőséggel, és „írásbeli megállapodást köt” a munkavállalóival, hogy „nem kérik” az egybefüggő 14 nap munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesítést – fogalmaz az innovációs tárca jelentése.

E megállapodások azonban korántsem önként születnek a dolgozók részéről. László Zoltán szerint egyre több cég már eleve ezzel a kitétellel írja meg az újonnan fölvett dolgozók munkaszerződését, a régiekét pedig a béremeléskor ezzel a passzussal is módosítja. Ilyenkor a munkavállalók nincsenek olyan helyzetben, hogy erre nemet mondjanak, miközben szükségük volna a két hetes pihenésre. A Vasas alelnöke úgy véli: ez a joggal való visszaélés fogalmát is kimeríti, de a dolgozók nem mernek emiatt bírósághoz, vagy a munkaügyi felügyelethez fordulni. Unikumként a magyar munkaerőpiacon ugyanakkor nemrégiben a győri Nemak dolgozói kivívták maguknak, hogy saját maguk rendelkezhessenek az egyes élethelyzetekben járó pótszabadságaikkal, például a kisbaba születésekor járó apaszabadsággal, vagy a gyermekek után adott plusz napokkal. Alapesetben ugyanis a 20 nap alapszabadságból mindössze 7 nappal rendelkezhet szabadon a dolgozó, a többit a munkáltató osztja be, a dolgozót legfeljebb meghallgatja ennek során.

Ellentmondásos számok

A 2020-as munkaügyi ellenőrzések tapasztalatait összefoglaló jelentésben szó szerint ez áll: „csökkent a 2019. évi adatokhoz képest a szabadsággal kapcsolatos jogsértésekkel érintett munkavállalók száma (2 456 főről, 3 210 főre)”. A 2019-es év jelentése pedig úgy fogalmaz: „csökkent a 2018. évi adatokhoz képest a szabadsággal kapcsolatos jogsértésekkel érintett munkavállalók száma (2 456 fő, 3 666 fő)”. A megfogalmazásból és a számokból nem igazán következik csökkenés, valószínű, hogy valahol elírás történt. Akár 2456, akár 3210 dolgozó esetében kapták ugyanakkor tavaly a munkáltatókat jogsértésen, az valószínűleg csak a jéghegy csúcsát jelenti. Egyrészt évről évre kevesebb céget tudnak ellenőrizni: a 2019-es 15 500 vizsgálat után tavaly már csak 13 ezer céget ellenőriztek. Másrészt pedig a munkaügyi hatóság is elismeri jelentéseiben, hogy a szabadságra vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése „összetettebb”.

A munkáltatók „papíron” ugyanis legtöbbször a jogszabályi előírásoknak megfelelően adják ki a szabadságokat, csak a helyszínen felvett munkavállalói tanúnyilatkozatokból, illetve egyéb bizonyítékokból derül ki, hogy a szabadságként nyilvántartott napokon ténylegesen munkavégzés történt. Ilyenkor pedig a cégek hirtelen jött megrendelésekre, nem várt eseményekre hivatkoznak, sőt, azzal is érvelnek, hogy a munkavállaló nem akarta kivenni a szabadságát. 

Forrás: Népszava