Amerikai jövőkutatók szerint tíz év múlva már nem lesz szükség könyvelőkre és bankárokra, prostituáltból viszont sokkal több lesz, így a szexuális szolgáltatások színvonala is emelkedik majd. A fenntartható foglalkoztatás kérdéseit kutató magyar szakember ennél messzebb megy: úgy véli, alapjaiban fog megváltozni az, amit ma munkának hívunk. Nyugodtan szakítson időt erre a cikkre, úgyis elég lenne heti 16 órát dolgoznia – írja a vs.hu.

Radikálisan átalakul a munkaerőpiac szerkezete, ráadásul nem a távoli jövőről beszélünk, a sarkaiból kifordult világgal már tíz év múlva szembesülni fogunk. Legalábbis a TomorrowToday Global amerikai jövőkutató-központ munkatársai szerint, akiket a Fast Company kérdezett a trendekről. A kutatók elkerülhetetlennek tartják, hogy a technikai eszközök, különösen a robottechnológia rohamos fejlődése és a népességalakulás trendjei miatt alapvetően megváltozik, milyen területeken van szükség az emberi munkaerőre.

Az ehhez hasonló felmérések leggyakrabban előforduló jóslata, hogy bizonyos munkákat nem emberek, hanem gépek fognak elvégezni. A harctéri katonai alakulatokat például felváltják majd a robotegységek és a napjaink harcászatában is egyre fontosabb drónok. De nemcsak azokon a területeken jönnek a gépek, ahol az ember testi épsége kerül veszélybe, hanem ott is, ahol az adatrögzítés, az információk feldolgozása áll a középpontban. Vagyis a jogászok jelentős része, a könyvelők és a bankárok is fölöslegesnek érezhetik majd magukat.

Valamit csak kezdenünk kell magunkkal

De lépjünk is túl gyorsan a már-már közhelyes „a gépek elveszik a munkákat" riogatáson, hiszen lesz egy csomó munkakör, aminek a jelentősége felértékelődik 2025-re, vagy akár új szakmák is kialakulhatnak. Nagy szükség lesz az új technológiákhoz értő szakemberekre, de csak azokra, akiknek a kompetenciája kettős: nemcsak a technikához értenek, hanem orvosok is egyben (például neuroimplantációs műtéteket végeznek), vagy kreatívak, mint a virtuális valóságok tervezői vagy a 3D-nyomtatást fejlesztő dizájnerek. A szerelőknek, felújítási munkákat végző ezermestereknek is sokkal jobban ki kell majd ismerniük magukat az informatikában – az otthoni hálózat beállítása ugyanolyan alapfeladatuk lesz, mint az, hogy felfúrjanak egy polcot.

A társadalom elöregedése és az egyre magasabb várható élettartam miatt az idősgondozás is sokkal nagyobb üzlet lesz, mint most. A TomorrowToday kutatói szerint az életünk utolsó éveinek megtervezése, az aktív, pihentető és szórakoztató öregkori időtöltés szervezése olyan fontos feladattá válik a középosztály számára, hogy ezzel foglalkozó szakemberek, „end-of-life plannerek" munkájára hagyatkozunk majd.

Viszont az újonnan kialakuló vagy egyre fontosabbá váló munkakörökben korántsem fognak tudni elhelyezkedni annyian, ahányan kénytelenek lesznek majd szembenézni a munkájuk eltűnésével. Az amerikai kutatás meglehetősen cinikus következtetése szerint hiába a robotok látják majd el a mostani feladataink nagy részét, szexelni azért nem velük fogunk, hanem egymással. Éppen ezért egyre több szexmunkással számolhatunk, rengeteg nő és férfi marad majd, akik csak a testüket tudják áruba bocsátani. Ez törvényszerűen magával hozza a szexuális szolgáltatások színvonalának emelkedését, különösen, ha szexmunkás-betanítóból is egyre több lesz, ahogy azt a kutatók jósolják.

Elveszik a magyarok munkája

A munkaerőpiac szerkezete Magyarországon is a globális trendekhez hasonlóan alakul át az előrejelzések szerint. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója azonban még radikálisabb változásokra számít. Szerinte alapjaiban fog megváltozni az, amit ma munkának hívunk. A hagyományos 40 órás munkahétnek annyi, ahogy annak a gyakorlatnak is, hogy az ember reggel bemegy a munkahelyére, este pedig hazamegy. A munkánkat sokkal inkább projektszerűen, alkalmi jelleggel végezzük majd, és több különböző megbízóval dolgozunk együtt – ez az elképzelés egybecseng az amerikai kutatók következtetéseivel.

Köves és munkatársai a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács felkérésére végezték el azt a kutatást, amelyben a foglalkoztatási struktúra 2050-re várható átalakulását mérték fel, és a fenntartható foglalkoztatáshoz szükséges szakpolitikai beavatkozásra tettek javaslatokat. Ők a backcasting módszertanát követték, amely a hagyományos előrejelzéssel (forecasting) ellentétben egy ideálisnak vélt, vagy legalábbis fenntartható jövőbeli állapotból indul ki, és az ahhoz vezető lépéseket igyekszik megfogalmazni.

A szakember szerint a technológia jelenleg is adott hozzá, hogy elég legyen 16 órát dolgoznunk egy héten, ezt azonban a fejlett országok jelenlegi gazdasági modellje nem teszi lehetővé. A folyamatos növekedésre alapozott gazdasági berendezkedés azonban nem fenntartható – társadalmi hasznosság szempontjából is jobban járunk, ha a ház körüli teendőket és a gyereknevelést is a hivatalos munkaidő részeként kezeljük majd.

Nem az egyetemen dől el, lesz-e munkád

Köves Alexandra 15 éve dolgozik foglalkoztatáspolitikai területen, így biztosan állítja: rövid távon nem lehet kiszámítani, milyen pozíciókat kell majd betölteni a munkaerőpiacon. Éppen ezért illuzórikus a kormány elképzelése, hogy a felsőoktatási struktúra átszervezésével majd több lesz a munkavállaló, mert a fiatalok el tudnak helyezkedni a hiányszakmákban. „Rövid távon olyan dinamikusan változik a munkaerőpiac, hogy az egyetemi szakok megszüntetésével, átalakításával nem lehet bekapcsolódni ebbe a folyamatba" – fogalmaz a kutató. „Ha abból indulnánk ki, mire van szüksége a legtöbb munkaadónak, a diákoknak két fő kompetenciát kellene elsajátítaniuk: a monotóniatűrést és a szabálykövetést. Vagyis droidokra lenne szükségük."

Hosszabb távon gondolkodva és kicsit sarkítva viszont azt is mondhatjuk, hogy semmilyen egyetemi szakra nincs szükség, éppen amiatt, mert a mostani szakmák jelentős része át fog alakulni, vagy meg fog szűnni. Emiatt még inkább igaz lesz a közhely, hogy az egyetemeknek elsősorban nem konkrét tudásanyagot kell átadniuk a hallgatóknak, hanem egyfajta gondolkodásmódot kell megtanítaniuk. „Egy filozófia szakos is könnyen talál munkát, ha megtanul jól gondolkodni" – véli Köves.

Optimista jóslat, hogy a jövőben a fenntarthatóságot szem előtt tartva alakítjuk majd át a foglalkoztatási rendszert. A B-terv, hogy minden marad a régiben, akkor viszont előbb-utóbb szembesülünk vele, hogy az erőforrásaink szűkösek, és a túlélés kulcsa pont az lesz, ha nem a gazdasági növekedésre alapozzuk a fejlődést. Legalább erre hivatkozhatunk, ha nincs kedvünk dolgozni.

Forrás: vs.hu