Ők kimaradtak a jutalomból, viszont ingyen meg kell írniuk a kétnyelvű oltási igazolásokat, ami havonta akár 100 újabb munkaórát is jelenthet – írja a szeretlekmagyarorszag.hu.

Rendkívüli, 10 napos pótszabadság jár azoknak, akik a járvány idején részt vettek a védekezésben. Ide tartoznak:

• az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozók,
• a rendvédelemben dolgozók,
• a katonák,
• a szociális, a gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi intézményben, hálózatban, szolgáltatónál vagy javítóintézetben,
• a fővárosi és megyei kormányhivataloknál, a járási (fővárosi kerületi) hivataloknál foglalkoztatottak.

A háziorvosi rendelőben dolgozók nem számíthatnak ilyen jutalomra,

az orvosok 95 százaléka vállalkozó, az asszisztensek az alkalmazottaik.

Egy pesti asszisztensnő szerint a rendes szabadságot sem tudják kivenni. Ha elmennek pihenni, akkor egy kolléganőnek dupla műszakot kell vinnie, ezért pedig a szabadság előtt vagy után ez vár a pihenőre is.

Ha a másik praxis szabin van, mi két praxist viszünk, ha mi megyünk, ők visznek kettőt. Gyakorlatilag soha nem pihened ki magad. Ez nem igazi szabadság.

Másképp nem tudják megoldani, mert nincs, aki tőlünk függetlenül beálljon dolgozni. Még pénzért sincs. „Természetesen ez oda-vissza alapon működik, tehát annyi napot kell visszaadni a helyettesítőnek, amennyit helyettünk dolgozott.”

Ha a szabadság pénzben is kivehető lenne – és persze, ha ők is megkapták volna a plusz napokat, - annak örülnének. Azt mondják, az egy jele lenne, hogy elismerik a többletmunkájukat.

Az állam szerint mi nem is vettünk részt a védekezésben, hiszen azt mondták, hogy a szabadságot azok kapják, akik részt vettek benne. Ezzel csak ellenünk fordítják a betegeket, akik most azt hiszik, hogy mi nem csináltunk semmit.

– mondja a nővér.

Pedig, ahogy novemberben is megírtuk, a háziorvosi rendelőkön nagy volt a terhelés. Folyamatosan jöttek az utasítások. Miközben a betegek egyre türelmetlenebbek voltak és azt hitték, hogy nem akarnak velük foglalkozni, az orvos és a nővér is túlterhelt volt, egyszerűen nem volt idejük mindenre.

Egy kelet-magyarországi háziorvos is annak örült volna, ha pénzben kaptak volna „szabadságot”:

Jobban örültem volna, ha forintosítva adtak volna szabit, mert az legalább a nyomtatási költségeket, telefonköltséget, veszélyes hulladékelszállítást fedezné. És a plusz munka még számolva sincs. De így is azt kapom kommentelőktől, hogy azért vagyok oltásaktivista, mert pénzt adnak a kínai oltásért.

Elmondta, hogy az oltásokat mindig, hétvégén is szervezniük kellett.

Ahhoz, hogy 50 ember kapjon injekciót, háromszor annyi, 150 telefonhívást kell lebonyolítani, majd ezeket adminisztrálni. Az asszisztenseim még mindig 9-10 órát vannak a rendelőben.”

Egy főváros környéki ápoló szerint ez azért van így, mert a háziorvosi rendelőkben az orvos és a nővér mindig együtt dolgozik.

Ez speciális nálunk. Kórházi osztályokon, szakrendelőkben ilyen nincs. Nálunk nem lehet bezárni egy napra sem, muszáj, hogy a másik praxis helyettesítsen.

Viszont nálunk nem volt felmondási korlát, így sok nővér el is ment a háziorvosi praxisból a járvány alatt.

Egy nyugat-magyarországi orvos azt mondja: megalázó és dühítő, hogy ennyire semmibe veszik a munkájukat.

Az egész járvány alatt állandó készenlétben, ha úgy tetszik, “sakkban” voltunk tartva. Rendszeresen jöttek e-mailek péntek este, olyan új rendeletekkel, amelyek hétfőtől felforgatták az életünket. Folyamatosan hülyét csináltak belőlünk azzal, hogy minden, a járványt és az oltásokat érintő új információt a betegekkel egy időben, a médiából tudtuk meg. Sőt, inkább később, a betegektől, mert nekünk nem volt időnk tv-t nézni, híreket olvasni, annyit dolgoztunk.

Az utasítások folyton változtak. Azt mondja,

egyik héten ezt mondta a betegnek, következő héten az ellenkezőjét kellett mondania, mert az volt a legfrissebb információ.

„Amikor jeleztük több fórumon, hogy a betegek előtt szeretnénk értesülni a változásokról, az volt a fél-hivatalos válasz, hogy bármelyik háziorvostól elvárható, hogy képes legyen az interneten tájékozódni. Miközben a hivatalos honlapokon semmi nincs. Így jobb híján egymást tájékoztatjuk, facebookon, kör-e-mailben, ahogy tudjuk. A felmerülő problémákra így közösen próbálunk megoldást találni, ami egyfelől nagyon szép, hogy többszáz háziorvos, akik személyesen nem is ismerik egymást, így együtt tud dolgozni, másfelől szánalmas, hogy sem szakmai, sem érdemi érdekképviseletünk nincs.”

Neki is nagyon hiányzik, hogy elismerjék, sok feladatot kaptak és el is végezték azokat:

Nem csak a covidos betegeket diagnosztizáltuk, kezeltük, de az igen hamar kapituláló népegészségügy helyett kontaktkutatást is végeztünk. A leállított szakrendelők helyett gondoztuk a krónikus betegeket. Beoltottuk a fél országot, mindenféle külső segítség nélkül. Nem állt a rendelőajtóban katona, nem volt adminisztrátor, csak a háziorvos 1-2 nővérrel. Délután, este telefonálgattunk, hívtuk oltásra a betegeket, esténként adminisztráltunk, mert az oltás mellett rendelnünk is kellett. Mindezért semmi köszönet.

A járvány miatti teendőknek nincs vége, most a kétnyelvű igazolásokat is ki kell adniuk.

„Az illetékesek ostobasága miatt duplán dolgozunk. Amikor ezt megpróbáltuk megtagadni, elérni, hogy központilag, nélkülünk oldják meg ezt a tisztán adminisztratív problémát, Müller Cecília azt írta nekik, ez nem egy új igazolástípus, nem igényel sem nyelvtudást, sem többlet adminisztrációt, így ingyen meg kell csinálniuk.

Az orvos szerint egy ilyen igazolás kitöltése, kinyomtatása, ellenőrizve, hogy a beteg mikor, mit kapott, körülbelül 5 perc. Ez a körzetemben 6500 perc munka, vagyis több, mint 100 plusz munkaóra.

Ha az első kártyára kellett volna ráírni a második oltás időpontját, az gyorsabb lenne és ingyen van. Most a nyomtatás is 5-8 Ft laponként.

Egy másik kelet-magyarországi háziorvos azt mondja,

csak a telefonszámlája tízszeresére nőtt.

„Naponta tesznek ránk újabb feladatokat, a legtöbb dolgot hamarabb tudja a média, meg a beteg, minthogy értesítenének minket róla.” – meséli ő is, milyen megalázó, hogy köszönöm helyett a megfelelő tájékoztatás is hiányzott.

A covid-időszaknál leterheltebbre az elmúlt 35 év alatt nem emlékszem. Jócskán többet dolgoztunk, mint egyébként, és a kiadásaink is megnőttek. Nekem annyira betett ez az egész, hogy úgy döntöttem, inkább elmegyek üzemorvosnak.

A nyilatkozók szerint több nővér és orvos döntött úgy a járvány után, hogy otthagyja a háziorvosi praxist.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu