Úgy akarja kitiltani a szexuális neveléssel foglalkozó civil szervezetek egy részét az iskolákból a kormány, hogy a tanárképzés alatt egyáltalán nem készítik fel a leendő pedagógusokat, hogyan beszélgessenek diákjaikkal a témáról. Szerencsés esetben a védőnő segít, a legtöbb gyerek viszont még mindig a pornóból tájékozódik. Szakemberek attól tartanak, hogy a listázás miatt a gyerekek nem kapnak elég információt, pedig igenis igénylik, hogy a nemi identitásról, vagy akár a homoszexualitásról is beszéljenek – írja a HVG.

Sokszor az iskola és a korosztály előbb tud a szexualitás témájáról, mert otthon falakba ütköznek a fiatalok. Amit tudok, én is magamtól tanultam meg, Magyarországon nagyon sok harmincas-negyvenes jár ebben a cipőben.

Ezzel indokolta a hvg.hu-nak, mennyire nagy szükség van szexuális nevelésre az iskolákban egy budapesti középiskolai tanár.

Nemcsak az LMBTQ-fiatalokat, a tanárokat is nehéz helyzetbe hozta a kormány által pedofilellenesnek beállított, de sok pontjában melegellenes törvény, amelyet a jobbikos képviselőkkel együtt kedden fogadott el az Országgyűlés kormánypárti többsége. A homoszexualitás és nemváltás ábrázolásának tiltása mellett a jogszabálynak van egy kevésbé ismert részlete is, mely kimondja:

a jövőben csak a minisztérium által engedélyezett civil szervezetek tarthatnának iskolákban szexuális felvilágosítást.

Orbán Viktor csütörtökön ehhez még annyit tett hozzá, hogy a törvény azt rögzíti, a gyermekek szexuális neveléséről kizárólag a szülő dönthet. Az iskolai nevelés nem állhat ellentétben a szülő akaratával - hangsúlyozta a miniszterelnök.

A kormányfő azt már nem emelte ki, hogy jelenleg a magyar iskolák nagy többségében semmilyen szexuális nevelés nincs. Ami van, azt éppen azok a civil szervezetek végzik, melyeket most ki akarnak tiltani az intézményekből.

Csak semmi szex, tanárok lesznek

Az iskolai szexuális nevelés hiánya persze nem új keletű probléma Magyarországon.

A mai felnőtt korosztály több generációja is úgy nőtt fel, hogy néhány alapvető biológiai információn kívül semmilyen segítséget nem kapott a témában.

Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás óta bár voltak különböző kezdeményezések, a tanárképzésnek soha nem volt része a szexuális nevelés, az egész országra vonatkozó programok pedig nem vertek gyökeret – foglalta össze a magyarországi gyakorlatot Semsey Gábor. A mentálhigiénés szakember doktori disszertációját is a szexuális nevelésről írta, amihez magyarországi gimnáziumokban végzett kutatásokat. Ez alapján úgy látja, a fő probléma az, hogy a szexuális nevelés Magyarországon annak ellenére is mindig ad-hoc jellegű volt, hogy voltak kifejezetten ígéretes kezdeményezések, ilyen volt például Czeizel Endre családi életre nevelés tanterve.

Czeizel 1996-ban lett a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója, ekkor dolgozta ki a tantárgy koncepcióját, mely öt nagy területet ölelt fel a nemi egészségtől a párkapcsolatokon át egészen a családtervezésig. A tankönyvet maga a genetikus írta meg, két évvel később pedig a hozzá tartozó tanári segédkönyv is megszületett. Az 1997/98-as tanévben 300, egy évvel később pedig már 502 iskolában zajlott az oktatás.

Az 1998-as országgyűlési választások után azonban az első Orbán-kormány nem támogatta a programot, így az a legtöbb iskolában vélhetőleg el is halt.

Ezen kívül voltak persze más próbálkozások is, de ezeket jellemzően vagy bevitték egy iskolába, vagy nem. Ilyen sors jutott például a Szülészeti-Nőgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság szexuális prevenciós programjának, amely 2002 és 2008 között félmillió gyermekhez ért el. Ez impozáns számnak tűnik ugyan, de fontos részlet, hogy a párkapcsolatokkal, érzelmekkel nem foglalkozott.

Az általunk megkérdezett tanárok szintén kivétel nélkül megerősítették, hogy képzésüknek egyáltalán nem volt része a szexuális nevelés, vagy annak módszertana. Arról azonban már megoszlott a véleményük, hogy témának egyáltalán van-e helye az iskolában. Egy vidéki kistelepülésen például azt mondták, ők szerencsésnek érzik magukat, mert náluk a védőnő tökéletesen betölti ezt a szerepet.

Bíznak benne a gyerekek, megnyílnak neki, és mivel minden gyereket jól ismerünk, még azt is el tudjuk dönteni, hogy éppen melyik osztályban van szükség arra, hogy beszélgessünk egy kicsit a témáról

– mondta az egyik pedagógus. Ezzel szemben még budapesti iskolában is akadt olyan tanár, aki szerint a szexuális nevelés elsősorban a szülő dolga. Ez azonban inkább elszigetelt vélemény volt, mások szerint igenis van felelősségük a kérdésben.

„A gyereket közösen neveljük: a szülő és minden olyan intézmény, amivel a fejlődése során kapcsolatba kerül. Ha ez így van, akkor a szexuális nevelés miért esik ebből ki?” – tette fel a kérdést egy osztályfőnök.

Ő a legfőbb problémának azt látja, hogy a szexuális nevelést a legtöbb kollégája esetileg és "némileg naivan" végzi.

„Az egyik opció, hogy megtisztel egy diákod a kérdéssel, és tudsz neki válaszolni. A másik, hogy kísérletező az osztályfőnök, és megpróbál ilyen témát becsempészni az órára. Ezzel azonban az a baj, hogy akár még kárt is okozhat, ha a beszélgetés nincs utógondozva” – tette hozzá.

Arra egyébként Semsey Gábor kutatásai is rámutattak, hogy a mai napig főleg az iskolákon múlik, mit ültetnek át a gyakorlatba. A szakember disszertációjához diákokkal is beszélt, ebből az derült, hogy ki, hogy főleg a lányok elégedetlenek az iskolai szexuális neveléssel, mert az szerintük nem foglalkozik eleget az érzelmi vonatkozásokkal.

Még mindig a pornó

Miközben a diákok magát a témát, a tanárok közül sokan a módszertant hiányolják. Az Európai Tanács Pestalozzi Programjának keretein belül éppen ebben próbált segíteni a pedagógusoknak Andics Attila pszichológus, az ELTE TTK Biológiai Intézetének agykutatója, aki munkatársaival együtt évek óta rendszeresen tart módszertani képzést nekik a szexuális nevelés témakörében.

A gyerekek úgyis beszélni fognak a témáról, de nagyon nem mindegy, hogy kivel és hogyan dolgozzák fel az interneten talált, ellenőrizetlen forrásokat. Tény, hogy ennek szerencsés esetben legfőbb szintje a család, de mivel az iskolában töltik az idejük nagy részét és rengeteg inger ott éri őket, a tanároknak is fel kell készülniük arra, hogy tudjanak nekik válaszolni

– mondta.

Andics Attila tapasztalatai szerint a tanárok közül sokan azért keresték meg őket, mert azt sem tudták, egyáltalán hogyan közelítsenek a témához. Őket arra próbálják megtanítani, hogy „hiteles és érzékeny” felnőttként nyilvánuljanak meg, ha pedig nem tudnak valamit, akkor ne jöjjenek zavarba, hanem merjék azt mondani, hogy utánanéznek.

„Az nem történhet meg, hogy a gyerek a testét, az identitása mélyét érintő dolgokban egy számára fontos felnőtthöz fordul és nem kap jó segítséget” – tette hozzá a szakember, miért olyan fontos felkészíteni a nevelőket. Emellett – vélte – ahhoz is kell segítség, hogy a gyerekek megértsék, az emberi vágyak lehetnek különbözőek.

Képzésük éppen ezért nem az alapismeretekre koncentrál, hanem szemléletformálással és készségfejlesztéssel segíti a tanárokat. Szerepük így később azt lehet, hogy eszközöket adjon, megtanítson igent és nemet mondani, felismerni, mi kell ahhoz, hogy valaki társas, szexszel kapcsolatos helyzetekben biztonságban érezze magát.

Jó, ha a tanárok és a nevelők gyakorlatot szereznek abban, mit tegyenek, ha valaki egy nehéz kérdéssel fordul hozzájuk, legyen az terhesség, zaklatás, vagy coming out. A tanárnak egy iskolában az a dolga, hogy vigyázzon a gyerekekre, és oldja a normalitással kapcsolatos szorongásokat. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a felnőttben feloldódjanak a gátlások, és képes legyen szavakkal kifejezni magát

– tette hozzá.

Ad-hoc iskolai tapasztalatokról számolt be a hvg.hu-nak Mészáros Gréta, a Patent Egyesület munkatársa is, akik Kapcsolódj be! néven indítottak felvilágosító programot iskolákban. Ezeken azokról a témákról beszélgetnek, amik jelen vannak a fiatalok életében, de amikről jellemzően senki más nem beszélget velük: ilyenek a pornó, a szexuális erőszak és visszaélések, a közös felelősség a fogamzásgátlásban vagy a szépségkultusz, a nőkre és férfiakra nehezedő társadalmi elvárások, amik megágyaznak az egyenlőtlen kapcsolatoknak.

A foglalkozások alapján Mészáros Gréta úgy látja, hogy a fiatalok elsődleges felvilágosító eszköze még mindig a pornó, ami óriási hatással van arra, hogy a fiatalok mit tartanak normálisnak, a fiúk mit várnak el a lányoktól a szexben.

„Van egy „szex-jelzőlámpa” nevű gyakorlatunk, amiben különböző szexuális aktusokról kell a résztvevőknek eldönteni, hogy beleférnek-e egy kapcsolatba. Sokkoló, hogy a lányok számára megalázó vagy akár konkrétan veszélyes aktusok, mint a fojtogatás vagy az anális szex mennyire elfogadottak a tinédzserek között, mennyire nem elterjedt az a gondolat, hogy a másik leuralása, vagy a másiknak fájdalmat okozni nem oké, nem fér bele egy egyenlőségen alapuló, szeretetteljes kapcsolatba” – mondta.

A szakembernek ugyanakkor jó érzés látni, hogy a foglalkozás végére egyre több kérdés jelenik meg bennük, hiszen fő céljuk éppen az, hogy merjék megkérdőjelezni mindent, amivel a szexuális kultúrában, a pornón, filmeken, sorozatokon, videóklipeken, a közösségi médián és kortárs közegen keresztül találkoznak, és amit elvárnak tőlük.

Milyen családi életre nevelés

A szexuális neveléssel foglalkozó civil szervezetek közül sokan most amiatt aggódnak, hogy ha minisztériumi engedélyhez lesz kötve, ki tarthat szexuális felvilágosító foglalkozásokat, a gyerekek egyoldalú, ideológiai hatásokkal találkoznak majd. A központi tananyag, ami Családi Életre Nevelés (CSÉN) címszó alatt került bele a Nemzeti Alaptantervbe, Mészáros Gréta szerint például nagyon problémás.

Úgy látja, a CSÉN anyaga sok szempontból megerősíti a nők és férfiak családon és kapcsolaton belüli hierarchikus, egyenlőtlen helyzetét, emellett nem foglalkozik eleget az erőszak-megelőzéssel, a szexuális önmegtartóztatást helyezi a középpontba, az abortuszt elítéli és nem azt a nőjogi és emberi jogi megközelítést támogatja, miszerint a nők nem kényszeríthetők vagy nyomaszthatók bele egy terhességbe.

Ezzel szemben a PATENT Egyesület foglalkozásain teljesen alapvető, hogy beszélnek a homoszexualitásról, mert fontosnak tartják, hogy a heteroszexuálistól eltérő érdeklődésű, orientációjú fiatalok is információhoz jussanak és biztonságos, kölcsönösségre épülő szexualitás felé tudjanak elindulni.

Teljesen értelmezhetetlen, hogy egy, a fiatalok valós igényeire válaszoló szexuális nevelés programnak miért ne lenne része ez a téma

– mondta. Andics Attila is károsnak tartja, ha a nemi identitásról és a szexuális orientációról nem lehet nyíltan, biztonságosan beszélni.

„A diákok között minden téma ott van a levegőben, így ezek is. A civil szervezeteket azért is kell hagyni dolgozni, mert (részben a tanárképzés hiányosságai miatt) a tanároknak csak kis része érzi felvértezve magát arra, hogy a szexualitás, benne a homoszexualitás témakörét érintse a gyerekekkel, márpedig erről beszélni kell” – tette hozzá.

A legjobb persze a szakemberek és az érintett tanárok szerint is az lenne, ha a leendő pedagógusok megkapnák ahhoz a módszertant, hogy ők maguk legyenek képesek diákjaikkal a rázósabb témákról beszélgetni. Ha ugyanis a diákok látják, hogy a tanár nem jön zavarba, akkor ők is könnyebben fordulnak hozzájuk segítségért, sőt az ilyen beszélgetésekből igazán jó dolgok is születhetnek. Mint ahogy egy középiskolai tanár mondta: „Számomra a társadalomban kényesnek érzett témákról való párbeszéd legfontosabb tanulsága, hogy moderált keretek között akármilyen szélsőséges véleménynek találkoznak, közeledni fognak egymáshoz. Ennél jobb nem is sülhetne ki ebből az egészből.”

Forrás: HVG