Egy középiskolai és egy egyetemi tanárt kértünk meg arra, hogy foglalják össze, miként látták a köz- illetve a felsőoktatás helyzetét az idén. Csak név nélkül vállalták a felkérést – írja a Népszabadság.

Egyetemi oktató

A felsőoktatásban dolgozók továbbra is érezhették azt az érthetetlen társadalmi alábecsültséget, amelyet a 2008 óta elmaradó fizetésemelés, az egyetemi autonómia korlátozása és a korábbi években érvényesített drasztikus forráskivonás mutat a legerőteljesebben.

A finanszírozási feltételek tisztázatlansága, az ágazat alulfinanszírozottsága, a gyors ütemű szakmegszüntetések, strukturális átalakítások, a társadalmi párbeszéd hiánya elbizonytalanítja a felsőoktatásban dolgozókat.

Ma az egyetemi karrier, elsősorban a fiatalok körében, elvesztette megtartó és vonzerejét, gondot jelent az utánpótlás biztosítása. A túlterjeszkedő bürokrácia, az adminisztrációs terhek növekedése a hatékony munkavégzést akadályozza.

A meghirdetett munkaalapú társadalom ne igényelné a magas szintű tudást?

Az oktatói gárda alulfizetett és túlterhelt, az oktatásra fordítható források beszűkültek, a hallgatók egy része kompetenciahiánnyal küzd, mindez együttesen veszélyezteti a minőségi oktatást."

Középiskolai tanár

„Egy idősebb kolléga egyszer azt mondta, ha az első tíz évben nem tudják elvenni a kedvünket, utána már soha. A tíz év eltelt, a változásokból bőven kijutott. Ez önmagában nem lenne baj, igazodni kell a folyton váltózó világhoz. Ám az utóbbi években túl sokat és túl gyorsan akartak változtatni.

Minden év felért tízzel.

Ott a mindennapi testnevelés. Rendben, mozogjanak a gyerekek, sokat ülnek a padban, sok a túlsúlyos diák. Aztán olvasom, hogy a szakértő szerint nem a tornatermek hiánya az akadály, hanem a tanárok hozzáállása. „Ki lehet menni a rétre focizni és hógolyózni."

A városokban annyi a rét, csak győzzük megtalálni, a hóról nem is beszélve. Hogy emiatt nő a diákok óraterhe? Oda se neki!

Hogy a meglevő kollégák nem győzik, újakat kell felvenni? Majd a Klik állja a cechet! Máris helyben vagyunk. A Klikkel is az volt a helyzet, mint oly' sok mindennel az oktatásban. Az alapgondolat nem volt rossz – kezelni az iskolák, régiók közti egyenlőtlenségeket –, ha „próbaüzemmel" indul. De nem, rohamléptekben tagolták be az iskolákat. Hogyan lehet tanévet kezdeni takarítás nélkül? Mi van, ha nincs a WC-ben papír? Nem számít, ezt is túléljük.

Igen, a fizetésünk emelkedett. Sokan töltögették a portfoliót, hogy egy kicsivel több pénzhez jussanak. Cserében „egy kicsivel" emelkedett az óraterhünk: most már heti 32 órát írunk be a naplóban. Persze, nem ennyit tanítunk: szakkörözünk, korrepetálunk, felkészítünk, értekezünk és így tovább. Most már pótlék nélkül. De, hogy a szívünknek oly' kedves újdonság mellett se menjünk el szó nélkül: elindult a BECS!

Azt már meg se merem kérdezni, hogy az első verzió neve (Pedagógus Önértékelő Csoportok, PÖCS – a szerk.) kinek pattant ki a fejéből, de hogy nyelvtanórán nem figyelt a mozaikszavakra, az biztos. Rendben, értékeljünk! Ehhez megkaptuk a 108 oldalas kézikönyvet, most már azt is tudjuk, hogyan értékelhetjük magunkat. Ilyen az igazi önértékelés.

Közben azért igyekszem észben tartani, hogy az óráimra is készülni kéne, osztályfőnökként néha elbeszélgetni az osztályommal. Hogy a kollégáimon, a Kliken felül azok is értékeljenek – most vagy a sikeres egyetemi felvételi után –, akiknek valóban kellene."

Forrás: nol.hu