A koronavírus-járvány nemcsak egészségügyi válságot okozott, hanem gazdasági-társadalmi problémákat is. Ezek méretét egyelőre nem látjuk, de kezdenek kibontakozni a válságtünetek. A Policy Agenda kutatása munkavállalók félelmeiről szól, és bemutatja a kiszolgáltatottság okozta problémákat. Belyó Pál írása a Mércén.

A koronavírus okozta gazdasági sokk egyik pillanatról a másikra megmutatta, hogy még a biztosnak hitt jövedelmi források is megszűnhetnek egyik pillanatról a másikra. Ez növeli az emberek kiszolgáltatottságát és belső félelmeiket. Ez a két elem sajnos kéz a kézben jár az önkizsákmányolásra való hajlam növekedésével. Amikor valaki fél a munkájának elvesztésétől, fél attól, hogy nincsen átmeneti tartaléka egy krízis kezelésére, akkor erősebb lesz benne a saját jogairól való lemondás ösztöne. Ettől a pillanattól kezdve nem az lesz az érdekes, hogy mi van a Munka Törvénykönyvébe írva, hanem hogy mit mer számonkérni, amikor úgy érzi, dolgozóként sérülnek a jogai.

A Policy Agenda több kutatást[1] is készített a munkavállalók kiszolgáltatottságáról, félelmeiről. A COVID okozta új helyzet alkalmas volt arra, hogy megnézzük, mit lehet kezdeni ezekkel a félelmekkel.

A kutatás első állomása még a járvány időszaka előtti megkérdezéseken alapult, így a dolgozók által egy biztosnak tekintett állapothoz lehet hasonlítani a válság okozta helyzet alakulását. A válság első hullámában, illetve a második hullámában alaposan átrendeződött a munkaerőpiac. Tömegessé váltak azok a munkavégzési formák, amelyek korábban ritkák voltak, vagy nem is voltak gyakorlatok. Így például az otthoni munkavégzés sok munkahelyen az általános gyakorlat része lett.

A munkahely biztonsága

A 2020. májusi és a 2021. januári kutatásban is azt kérdeztük azoktól, akik saját bevallásuk szerint 2020. március 1-jén dolgoztak, hogy a járvány mennyire változtatta meg a munkájukat. Érdekes, hogy a tavalyi adatokhoz képest jelentősen nőtt azok aránya, akik úgy érzik, hogy e tekintetben nem történt érdemi változás.

A járvány második hulláma után nőtt azok aránya, akik a válság alatt elvesztették munkájukat. Érdekes módon most már csak 11% mondta azt, hogy otthoni munkavégzésre kötelezték. Ez azonban nem azt jelenti, hogy összesen ennyi embert érintett a home office, sokkal valószínűbb ennél a válasznál, hogy ennyi embernek maradt meg alapélményként ez a foglalkoztatási forma a COVID kapcsán.

Az ország eltérő településtípusait nézve a 2021. januári felvétel során a Budapesten dolgozók 23% mondta azt, hogy számára az otthoni munkavégzés volt az alapvető változás. Szembetűnő az is, hogy a fővárosban mondták a legtöbben, hogy elvesztették a munkájukat (10%), míg a középvárosokban élők ehhez képest fele annyian mondták ezt. A fővárosi munkavállalók jelezték a legkisebb arányban, hogy a munkájuk kapcsán nem tapasztaltak változást a COVID-járvány alatt (59%).

2021-ben a válaszadók 17%-a dolgozott az első hullám kirobbanása óta olyan foglalkoztatási formában, amely alapján csökkent vagy meg is szűnt a munkajövedelme. Ennél azonban a dolgozókat nagyobb arányban érinthette a jövedelem szűkülése, hiszen külön nem vizsgáltuk, hogy mekkora mértékben csökkentek egy–egy foglalkoztatott béren kívüli juttatásai.

A munkahelyi biztonság talán legfontosabb alapja, hogy biztosak legyünk fizetésünkben. Első felvételünk alkalmával a 2018-2019 során érezhető foglalkoztatásbővülés eredményeként még kevesen tartottak attól, hogy fél éven belül elveszítik munkájukat. A járvány megváltoztatta ezt a helyzetet.

Az első hullám végén a dolgozóknak még 68%-a nem tartott attól, hogy elveszítheti a munkáját. A magukat biztonságban érzők aránya 2021. januárra négyötödre (79,7%-ra) nőtt. Fontos megjegyezni, hogy ez talán nem érdemi változás, ugyanakkor elmozdult a dolgozók hangulata abba az irányba, hogy többen érzik nagyon stabilnak a munkahelyüket.

A dolgozói társadalom egyötöde azonban kiszolgáltatottnak tekinthető abból a szempontból, hogy valamilyen mértékben, de fél az állástalanságtól. Ez pedig egyértelműen növeli a sokszor indokolatlan önkizsákmányolást.

Utalva az e témában – a dolgozók félelmeiről szóló kutatásunk kapcsán – végzett 2018-as felvételünkre, a 2020-tól kialakult helyzet lassan romló állapotot jelez. 2018-ban ugyanis még a lakosság 85%-a nem félt attól, hogy a következő fél évben elveszíti a munkáját.

Településtípusok alapján a következő megállapításokat lehet tenni:

• A középvárosokban érzik a dolgozók legstabilabbnak a helyzetüket. Ezekben a városokban a válaszadók 70%-a egyáltalán nem tart munkahelyének elvesztésétől, míg 15%-uk inkább nem fél tőle.
• A fővárosban lakók körében a legerősebb a szorongás. Budapesten minden tizedik dolgozó nagyon fél a munkahelyének rövid távon bekövetkező elvesztésétől, míg a középvárosokban ez az arány csak 5%.

Külön vizsgáltuk azokat, akik körében nem változott a COVID miatt semmi a munkahelyüket illetően. Munkahelyük elvesztésétől 86%-uk nem vagy egyáltalán nem tart, és mindösszesen 3%-uk szorong erősen ettől a lehetőségtől. Hasonló arány figyelhető meg azok között is, akik home office munkavégzésre „kényszerültek”. Ezzel szemben, akiket rövidített munkaidőben foglalkoztattak vagy fizetésnélküli szabadságra küldtek, 65%-ban nem félnek munkahelyük elvesztésétől.

A „munkapiaci” biztonsághoz kapcsolható az is, hogy mennyire bízunk abban, hogy szükség esetén találunk új munkahelyet.

2021. januárjában ezért megkérdeztük, hogy „lát-e esélyt arra, hogy a következő hónapokban új munkahelyet talál?”.

Forrás: Mérce