Bizonyos felmérések szerint 2018-ban már az általános iskolák hetven százalékában volt pedagógushiány, ami egyértelműen minőségromlást okoz. A növekvő pedagógushiánynak van néhány nyilvánvaló oka és van néhány rejtett, az ágazati humánerőforrás gazdálkodási rendszer elhibázottságával összefüggő magyarázata.
A pedagógushiány pontos mértékéről, területi, intézménytípusok és szakok szerinti eloszlásáról nincs pontos adatunk, mert a rendszer annak jelentős részét elrejti. Azt azonban tudjuk, hogy az elmúlt évtized során folyamatosan nőtt. A kormányzat magyarázata szerint a pedagógusok létszáma fele akkora arányban csökkent, mint a tanulók létszáma, ebben azonban van egy hatalmas csúsztatás: a közoktatás létszámigényét nem a tanulók, hanem a tanulócsoportok (osztályok) száma határozza meg. Ez könnyen belátható: egy 15 fős osztály oktatásához pontosan annyi pedagógusra van szükség, mint egy 35 fős osztályéhoz, az iskolarendszer szétaprózottsága miatt azonban az osztályok száma alig csökkent, a pedagógusok létszámának csökkenése tehát létszámhiányt okoz. Mint egy korábbi írásomban már jeleztem, az önkormányzatok kiszorítása és az iskolai autonómia megszüntetése óta a magyar közoktatásban egyetlen szereplő sem gazdálkodik a pénzügyi és emberi erőforrásokkal.
