Kikértük az adatokat a 18 éven aluli közmunkások számáról. Megrendültünk – írja a Válasz.

A HVG figyelmeztetett arra, hogy a már nem tanköteles, 16. életévüket betöltő gyerekeket a szülők kiveszik az iskolából és közmunkásnak adják. Vagyis bebetonozzák a szegénységbe, mert ma Magyarországon nincsen nagyobb szegénységi kockázat, mint az alulképzettség, akinek nincs szakmája vagy érettségije, az jó eséllyel az egész életét nyomorban éli le. Egyszerűen azért, mert nem lesz munkája. Bár lehet, hogy a jó esély kifejezés nem a legpontosabb ide. Inkább azt kellene mondani, hogy nagy a veszélye. Nagyon-nagy.

A közmunkát azért hívták létre, hogy az embereket visszavezesse a munka világába, nem azért, hogy kivezesse őket onnan. A szegénység megszüntetése lenne a cél, nem a szegénység megteremtése, állandósítása, bebetonozása. A gyereket a betonba meg tényleg durva gondolat.

A közmunka pártján állok. Nem véletlen, hogy brit mintára vezettük be ezt az egészet, fontos, hogy a   segélyen élők gyakorlatot szerezzenek abban, hogyan kell reggel időben felkelni, megjelenni a munkahelyen és végrehajtani olyan utasításokat is, amelyekkel nem feltétlenül értenek egyet. A technológiai utasítások ugyanis nem demokratikusan dőlnek el, végre kell hajtani őket, ha tetszik, ha nem.

Vagyis alapvetően eltér a megközelítésünk a gazdasági lapétól a közmunkát általánosságában tekintve, s önmagában azt sem látom elrettentőnek, hogy 25 ezer 25 év alatti közmunkás dolgozik Magyarországon, hiszen az egyik legfontosabb gond a fiatal munkanélküliek magas aránya. A 18 éven aluli közmunkásság viszont nagyon nincs rendben, s mivel erről nem közöltek adatokat, kikértük hát mi őket a Belügyminisztériumtól.  Nagyon durva, októberben 1376 kiskorú közmunkást tartottak nyilván.

A tárca szerint ez nem olyan magas szám, mivel ez a közmunkásoknak mindössze 0,6 százaléka, mi viszont úgy látjuk, elrettentő érték, egy gyerek is sok, akit azért vesznek ki az iskolából, mert szegények a szülei és szükség van a keresetére 16 éves korában.

Ez mindenképpen krízishelyzetre utalhat, vagyis egy olyan szituációra, amelyben a szociális ellátórendszernek dolga van. Ha például egy gyerek azért marad ki, mert az édesapja agyvérzést kapott, akkor segíteni kellene a családját abban, vajon jár-e nyugdíj, rokkantnyugdíj, táppénz, ilyen vagy olyan segély az édesapának, vagy kaphat-e ösztöndíjat, szociális támogatást maga a gyermek, hogy befejezze az iskoláját. Ha viszont azért kerül ki az iskolából, mert deviáns vagy rossz tanuló, bukdácsol, olvasni sem tanul meg 16 éves korára, akkor pedagógiai segítségre volna szüksége vagy a gyereknek, vagy az iskolának.

Lehet persze azt mondani, hogy nem lehet mindent megtenni a gyerek helyett, neki is akarnia kell, és ez így is van, ám vegyük figyelembe, hogy jó eséllyel egy életen keresztül lehet majd etetni őt és a gyermekeit, mert nem lesz piacképes szakmája. S ha 1376 gyerek felét meg lehet menteni, vissza lehet küldeni az iskolapadba, akkor már sikert értünk el. Mi a csodának egy gigantikus szociális ágazat, ha nem ezért?

Miért ne lehetne segíteni ezeken a gyerekeken?

Például ezért: „A közfoglalkoztatás rendszere a foglalkoztatási feszültségek kezelésének és megoldásának eszköze, így nem része a helyi szociális vagy gyermekvédelmi jelzőrendszernek. A fentiek alapján a jelzett krízishelyzet kezelése tárgyában a Belügyminisztérium nem rendelkezik hatáskörrel" – ezt írta a minisztérium.

Szerintünk pedig ez egy félreértés, vaskos tévedés. A gyermekvédelemnek baj esetén jelzéseket adni ugyanis minden magyar állampolgárnak kötelessége, a Belügyminisztériumnak alapból az.

A helyzet tehát az, hogy szó sincs arról, hogy egy ilyen helyzetben bekapcsolna egy jelzőlámpa, és a szociális riadó hatására megoldást keresnének a család anyagi gondjára, egy krízisfelelős keresné az egészségbiztosítót, a nyugdíjbiztosítót, és összefésülné a szálakat a szociális segélyrendszerrel, ösztöndíjat keresne neki, vagy valami más megoldást, hogy a gyerek hadd fejezze be az iskolát, és a család se haljon éhen.

Pedig összességében nem csak 1376, hanem 2800 kiskorú került be idén a rendszerbe. A magam részéről nagy híve vagyok a közmunkának, és fontos szegénységmérséklő eszköznek tartom. De aki azt gondolja, hogy ez így normális, az szívesedjék egy pillantást vetni a következő táblázatra.

Mindjárt három dolog is kiderül belőle.

1. Hogy a legválságosabb megyékben a legsúlyosabb a helyzet, tehát valóban anyagi oka van az oktatásból való kimaradásnak.

2. Októberben 30 százalékkal több gyerek dolgozott, mint az év tíz hónapjának átlagában, vagyis egy növekvő tendenciáról van szó.

3. Teljesen agyament helyzet, hogy a munkaerőpiaci felkészülésből való kizáródást a közmunka teszi lehetővé, sőt még érdekeltté is teszi ebben a nagyon egyszerű szülőket.

Forrás: Válasz