Március elsején éjfélkor hatályba lépett az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény, eddig kellett volna minden, az állami egészségügyben dolgozó orvosnak és ápolónak aláírni az új szerződését a hatályát vesztő eddigi szerződések helyett. Az egészségügyi dolgozók közül sokan március elsején inkább úgy, ahogy van, kiléptek az egészségügyből. Arról, hogy mennyien is hagyták el így az egészségügyi rendszert, nyilván lesz majd némi számháború a kormány és az ellenzék között, hivatalosan 5 százalék hagyta el a rendszert akkor, amikor a járvány harmadik hulláma miatt óriási nyomás van a rendszeren – írja a 444.hu.

Az biztos, hogy nagyon sokan, orvosok és ápolók is elégedetlenek azzal a törvénnyel, amit rájuk erőltetett a kormány, ahogy azzal is, ahogy a járvány alatt kezelték őket és az egész magyar egészségügyet.

De mi az orvosok és ápolók baja a törvénnyel? Hiszen az végső soron nagyobb bért hoz, legalább az orvosoknak, ezzel párhuzamosan pedig megpróbál rendet vágni az igazán kusza egészségügyi rendszerben, ahol azt se igazán tudni, hogy hány orvos dolgozik, mert annyi helyen dolgoznak, hogy kétszer-háromszor számolják őket. Egyrészt az, hogy még az orvosok között se mindenki jár olyan jól a béremeléssel, a szakápolók relatív helyzete pedig még inkább romlik az orvosokhoz képest. Ezért cserébe pedig az egészségügyi dolgozók teljes bizalmatlanságot és kiszolgáltatottságot kaptak a kormánytól, ami ráadásul ide-oda rendelhető katonákként kezeli őket egészségügyi szakemberek helyett. 

Hogy megértsük, mi is a helyzet, két szakszervezeti vezetővel, dr. Szabad Zoltánnal, a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnökével, és dr. Soós Adriannával, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnökével beszélgettünk. 

Mi történt eddig?

Tekerjük egy kicsit vissza az időt, hogy megnézzük, mi is vezetett el március elsejéig. A történet október harmadikán kezdődött, a Karmelita kolostorban, Orbán Viktor dolgozószobájában: a miniszterelnök ekkor és itt rábólintott a Magyar Orvosi Kamara bértábla javaslatára, vagyis beleegyezett, hogy emeli az orvosok bérét. Az orvostársadalomban nagy volt az öröm, de sokan figyelmeztettek, hogy érdemes óvatosnak lenni, mert ez a kormány nem szokott csak úgy adni dolgokat, kérni is szokott érte. Két nappal később aztán az aggódóknak lett igaza, amikor az egészségügyben érdekelt szakmai és érdekvédelmi szervezetek megkapták az új egészségügyi törvény tervezetét, azzal, hogy pár órájuk van átnézni és véleményezni azt. A nagy rohanásban minimális változtatásokra sikerült javaslatot tenni, amik egy része bele is került a tervezetbe, de azt szinte változtatás nélkül két nappal később, október 7-én ellenszavazat nélkül elfogadta az Országgyűlés. 

A törvényben a béremelésért cserébe azt kérte, vagy inkább írta elő a kormány, hogy 

• Az egészségügyi dolgozók, ápolók és orvosok egyaránt írjanak alá egy új, egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést, amelynek értelmében elveszítik közalkalmazotti státuszukat, sztrájkolniuk nagyjából csak az állam engedélyével lehet és kollektív szerződést sem köthetnek;

•  vállalják, hogy ha az állam szükségesnek látja, átvezényelheti az egészségügyi dolgozókat egy másik kórházba, akár az ország másik felére, 1+1 évre;

•  és hogy az egészségügyi dolgozók csak engedélyeztetés után vállalnak másod- vagy harmadállást más kórházakban, vagy a magánegészségügyben. 

Mindez óriási felháborodást keltett az orvosokban és ápolókban, ez utóbbiaknak ráadásul úgy kellett mindezt vállalnia, hogy nem is kaptak érte béremelést. A Magyar Orvosi Kamarának – az egyetlen szervezetnek, amellyel a kormány szóba állt - végül sikerült elérnie, hogy az átvezénylésnek csúfolt kirendelést 1+1 évről 44 napra csökkentse a kormány, bár ahogy erre mindjárt kitérünk, még nem 100 százalékig biztos, hogy nem kell majd egész családoknak két évre venni a sátorfájukat, mert a kormány azt mondja. Annyi engedményt tett még a kormány, hogy az új jogviszonyok bevezetését a veszélyhelyzet vége utánra, vagyis most márciusra tolta a kormány az eredeti január helyett, igaz, közben a veszélyhelyzetet meghosszabbította. 

Ahogy pedig közeledett a március elseje, egyre inkább hallani lehetett olyan hangokat, hogy bizony sok orvos és szakápoló nem lesz hajlandó aláírni az új szerződést, és így a járvány harmadik hullámának felívelése közepette elhagyja az egészségügyet. Egyes Facebook bejegyzések szerint kórházak egész osztályai ürültek ki hétfőről keddre, a Szent Imre Kórház intenzív osztályáról 17 szakápoló és három orvos állt föl, a debreceni és szegedi traumatológia dolgozói is arról beszéltek még február végén, hogy inkább otthagyják a kórházat, mint hogy aláírják a kormány követelte szerződést. 

Bér- és feszültségemelés

De mi is az orvosok és az ápolók baja? Kezdjük azzal, ami miatt kezdetben mindenki örült annak, hogy a kormány végre érdemben foglalkozik az egészségüggyel: a béremeléssel. El kell ismerni, hogy az az emelés, amit az orvosok már januártól megkapnak, elég nagy, három év alatt 300-350 százalékos, ami dr. Szabad Zoltán szerint is jóval közelebb viszi az orvosok bérét a nyugati szinthez, ha nem is éri el azt. A béremelés bevezetésénél viszont a kormány nagyon sok olyan tényezőt nem vett figyelembe, ami miatt most haragosak az orvosok. A bére minden orvosnak ugyanakkorát emelkedik, szakvizsgától és a munkában eltöltött időtől függően, amiért cserébe a rendszerben megszűnik a hálapénz és rendezni kell a másodállások helyzetét. 

Viszont mindez nem veszi figyelembe azt, hogy mekkora különbségek vannak orvos és orvos fizetése között. Így van, akinek ez az egységes emelés nagyon sokat jelent, van, akinek csak úgy 10 ezer forintot, és van olyan is, aki a másodállások esetleges felszámolásával és egyebekkel együtt akár kevesebbet is kereshet az új bértábla szerint, mint eddig keresett. 

Egyes hiányszakmás területeken – jellemzően ott, ahol nem nagyon volt lehetőség hálapénzre -az orvosok magasabb pótlékokat/órabéreket tudtak kiharcolni maguknak, ezek az új törvény értelmében megszűnnek. A rendszer azt se veszi figyelembe, hogy egyes területeken hosszabb ideig tart megszerezni a szakvizsgát, mint máshol. Ezeket Soós Adrianna szerint bele lehetett volna építeni a rendszerbe, de a kormány teljesen kihagyta az érdekvédő szakszervezetekkel való egyeztetést. Sőt ismereteink szerint klasszikus tárgyalás, ahol a felet leülnek egy asztal köré, napirendi pontokkal, és közösen kihírdetett megegyezéssel, még a Magyar Orvosi Kamarával sem volt. 

A béremelés ráadásul óriásira növeli az orvosok és szakápolók fizetése közötti különbségeket. A szakápolóknak ugyanúgy alá kellett írni az új szolgálati jogviszonyt, ezért viszont ők, az orvosokkal szemben semmit nem kaptak. A kormány erre azt szokta mondani, hogy azért nem, mert az ápolók bérét már rendezték. Ez, mint a kormányzati kommunikáció általában, részben igaz. 2018-ban elindult a szakápolók bérrendezése, a kormány 2022-ig 72 százalékos béremelést hajt végre a 2018-as szinthez képest. Ebből eddig 40 százalékos emelés történt meg. Ez viszont egyrészt sokkal kisebb emelés, mint az orvosoké, másrészt az ápolói bérek olyan alacsonyról indultak, hogy még ezzel az emeléssel is sok esetben nem sokkal nagyobb a minimálbérnél. Az ápolók bértáblája ráadásul eléggé “összenyomott”, vagyis nincs túl nagy különbség egy több évtizede a rendszerben dolgozó és egy tegnap kezdett ápoló bére között. 

Soós Adrianna szerint az orvosi és ápolói bérrendezések közötti különbség azt eredményezi, hogy míg eddig úgy két és félszeres szorzó volt egy 10 év gyakorlattal rendelkező szakorvos és szakápoló bére között, ez most három- vagy négyszeresre emelkedik. Ezt a különbséget pedig semmi nem indokolja, a szakápolókon nem ennyivel kisebb a nyomás, a leterhelés, és a felelősségük sem ennyivel kisebb. A helyzetet pedig még súlyosbítja, hogy az új rendszer nagyon megnehezíti a másodállásokat, amivel ezt a különbséget valamennyire, nyilván még nagyobb önkizsákmányolás árán csökkenteni lehetett volna. 

A béremelés tehát, ami az egész átalakítás pozitív hozadéka kellene, hogy legyen, bérfeszültséget és elégedetlenséget szül orvos és orvos, illetve orvos és ápoló között. Erre pedig még a törvény rápakol egy sor extra nehézséget, hiszen csökken a dolgozók alkuereje azzal, hogy gyakorlatilag nem sztrájkolhatnak és tüntethetnek, miközben sokkal könnyebben el lehet őket bocsátani a közalkalmazotti státusz elvesztésével. A sztrájkjog és a kollektív alku tilalma a szakszervezetek szerint szembe megy az alaptörvénnyel és több nemzetközi szerződéssel is, a Magyar Orvosok Szakszervezete az alapvető jogok biztosának írt levelében a tilalom alkotmánybírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. 

Kiszolgáltatva a politika kénye-kedvének

Szabad Zoltán szerint sok orvosnak és ápolónak az is problémája, hogy az új törvény körül rengeteg a bizonytalanság, amitől az egészségügyi dolgozók nagyon kiszolgáltatva érzik magukat a kormány szeszélyeinek. A törvény, amelyet a MOK pár óráig véleményezhetett, és amelyet a parlament még az Orbán-kormányhoz képest is rekord sebességgel fogadott el, összességében nagyon kevés dolgot szabályoz. Ahogy más esetekben is, a kormány gyorsan átverte a parlamenten a törvényt, hogy aztán a részleteket rendeleti szinten szabályozza. Ez viszont azt jelenti, hogy miközben március elsején alá kellett írnia a dolgozóknak, voltak olyan részletek, amelyeket csak egy február közepén megjelent rendelettel szabályozott a kormány, négy hónappal azután, hogy a törvény átcsusszant a Parlamenten. 

Mindez olyan érzést kelt az orvosokban és ápolókban, hogy bármit is mond a kormány, ha valamiért más állna az érdekében, egy pillanat alatt, mindenféle egyeztetés vagy előzetes figyelmeztetés nélkül, egy rendelettel, vagy az Országos Kórházi Főigazgatóság utasításával megváltoztathatja a rendszert. Ez a fajta jogbizonytalanság pedig elég rossz alapja egy rendszernek, amiben az emberek évtizedeken keresztül építik a karrierjüket. Szabad szerint 

az orvosok törvényi garanciákat akarnak, nem azt, hogy a kormány és az OKFŐ jószándékára legyen bízva a sorsuk. A részletek rendeleti szabályozása egyéb bizonytalanságokat is okoz, a törvény és az azt később pontosító rendeletek ugyanis több ponton ellentmondanak egymásnak. Vegyük például a kirendelést: az orvosok hangos tiltakozására a kormány 1+1 évről 44 napra módosította azt, hogy mennyi időre lehet egy egészségügyi dolgozót átvezényelni egyik kórházból a másikba. Ehhez viszont nem a törvényt módosította, a 44 napot csupán egy rendeletbe írta bele, és ez alapján írták meg az új munkaszerződéseket is. Viszont a jogi hierarchiában a törvény erősebb a rendeletnél, vagyis, ha valakit mégis 44 napnál hosszabb időtartamra vezényelnének át, akkor elég nehéz lenne a bíróságon tisztázni, hogy akkor a törvényt vagy a rendeletet kell figyelembe venni. 

Több más ellentmondás is van a törvényben és a rendeletben, például, hogy ha egy orvos mondjuk betölti a munkában eltöltött 21 évet, akkor az ezután járó magasabb fizetést az adott év januárjától kell megkapnia, vagy attól a hónaptól, amikor a 21. évfordulója van. Ezek az ellenmondások a jogalkalmazóra, a bíróságokra hárítják a felelősséget, emellett a dolgozókban is csak növelik a bizonytalanságot. 

Az is bizonytalan, hogy a másodállásokkal mi lesz azután a 60 napos átmeneti idő után, amíg még mindenki biztosan megtarthatja az összes jövedelemforrását.Bár az új rendszer elindult kedden, az a honlap, amelyen keresztül az orvosoknak a másodállásaikat regisztrálni kellene, még nem működik. Ahogy azt sem tudni, hogy hogy fog működni a rendszer, amiben eldől, hogy valaki megtarthatja-e a másodállását vagy sem.  Elvileg úgy működik majd a rendszer, hogy a megyei kórházak dolgozóinak az OKFŐ, a városi kórházaknál a megyei kórház lesz a felettes szerv, amelyben eldöntik majd, hogy egy adott dolgozó megtarthatja-e vagy elkezdheti-e a magánpraxisát, műszakját egy másik kórházban, megtarthatja-e az egyetemi állását stb. Az OKFŐ iránymutatása szerint, ha a dolgozó munkahelyi vezetője támogatja a másodállást, akkor a felettes szerv megadja majd az engedélyt. Ez nyilván elég sok szívességet, informális hatalmi viszonyt és hasonló egyenlőtlenségeket épít az egészségügy helyzetét éppen, hogy rendezni és egyszerűsíteni akaró rendszerbe. Ráadásul nem is oldja fel teljesen azt a kuszaságot, ami most van az egészségügyben, és amivel ezt a meglehetősen agresszív reformot indokolni lehetne. 

Nem volt más kiút

Ha a problémás bérrendezés, a másodállások körüli kérdések, a bizonytalanság nem lett volna elég egy globális egészségügyi járvány kellős közepén, sok egészségügyi dolgozó úgy érezte és érzi, hogy a kormány kifejezetten rosszhiszeműen állt hozzájuk. A háborús metaforákban feketeöves Orbán-kormány bakákként kezelte az orvosokat és ápolókat, akiknek parancsokat lehet kiabálni, akiket ide-oda lehet vezényelni, és akiknek elég az, ha a miniszterelnök néha megköszöni nekik a kitartást egy Facebook videóban, amit az egészségügyi dolgozók többsége elég nehezen visel. 

Ráadásul sokan úgy érzik, hogy a kormány ellenük használta a járványt azzal, hogy pont akkor ver keresztül erőszakkal az életükre óriási hatással lévő változásokat, amikor a járvány miatt nem tudnak ez ellen tiltakozni.Mindezek miatt sok egészségügyi dolgozó már nem tud bízni a kormányban, ezt pedig a szakszervezeti vezetők szerint nagyon nehéz lesz visszaépíteni. A járvány okozta leterhelés, stressz és a kormányzati nyomulás együttesen már sok volt a dolgozók egy részének, sokan ezért már nagyon várták március elsejét. Előtte ugyanis felmondási tilalom volt érvényben, ahogy van azóta is. így ez az egy lehetőség volt arra, hogy akinek sok volt, hogy mondjuk egy szemészetről a covid-osztályra vezényelték, akinek - a Szent Imre Kórház intenzív osztályának dolgozóihoz hasonlóan - elege van abból, amilyen körülmények között kell helyt állnia a járvány közepén, vagy aki csak akármilyen más okból elbizonytalanodott, hogy az állami egészségügyben akar-e most dolgozni. Így pedig, hogy sztrájkolni, tüntetni nem lehet, a tiltakozás egyetlen formája is az maradt, hogy amikor lehet, kilépnek az emberek. 

Soós Adrianna szerint az utolsó pillanatig nagyon sokan vacilláltak, hogy aláírják-e a szerződést, mert még ha most kilépnek, később nincs akadálya annak, hogy ha úgy döntenek, visszamenjenek az állami egészségügybe, vagy ha máshogy döntenek, akkor váltsanak. Persze a szakszervezeti vezető hallott olyan helyekről, ahol megfenyegették a dolgozókat, hogy ha nem írják alá a szerződést március elsejéig, akkor abba a kórházba később már nem mehetnek majd vissza.

Hogy ezután mi lesz, azt nem tudni, ahogy még azt sem, hogy pontosan mennyien estek ki az egészségügyi rendszerből. Szabad Zoltán szerint viszont egy olyan törvény, ami miatt akár egy orvos vagy ápoló is elhagyja a szakmáját, egy kudarc, ami a járvány alatt emberek életébe kerülhet.

Forrás: 444.hu