Időről időre felbukkannak olyan ügyek a színházi világban, ahol felvetődik a zaklatás, illetve az abúzus problémája. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a hazai színházi szervezetek, a fenntartók és maguk az intézmények mit tettek azért, hogy a jövőben ne forduljanak elő hasonló esetek – írja a Népszava.

 Színházi emberek nem csak a produkcióik, vagy alkotói munkájuk miatt kerülnek a médiaérdeklődés középpontjába a nálunk is megjelent me too botrányok óta, hanem akkor is, ha esetleges elkövetőként, vagy áldozatként kerül szóba a nevük. Az első nevesített ügy a már elhunyt Marton László rendezőt érintette 2017-ben, legutóbb pedig Molnár Áron színész állt elő egy tizenhat évvel ezelőtti történettel nevesítve felételezett zaklatóját, aki tagadta a vádakat. A konkrét eseteken túlmutató kérdés, hogy négy évvel az első hazai ügy kirobbanása után milyen tanulságot vontak le fenntartók, szakmai szervezetek és maguk az egyes színházak.

Keszég László, a Magyar Színházi Társaság vezetője lapunknak úgy fogalmazott, hogy a szervezet támogat minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti, hogy ez a téma nyugvópontra kerüljön, ez ügyben együttműködnek a Független Előadó-Művészeti Szövetséggel (FESZ). Azt tapasztalta, hogy a kirobbant botrányokat követően mindenki nagyobb odafigyeléssel működik, mint korábban, és személy szerint nem is találkozott semmilyen kirívó esettel. Magát nem sorolja a kiborulós, bántalmazó rendezők közé, de az utóbbi időben a feszült helyzeteket még nagyobb önuralommal próbálja megoldani.

Kerestük a Magyar Teátrumi Társaságot is, Szabó László a szervezet titkára elmondta, legutóbb a Gothár-botrány idején foglaltak állást ebben a kérdésben. akkor azt írták, hogy elítélnek minden olyan emberi tettet, amely más embert testi vagy lelki erőszakkal olyasmire késztet, amit az nem akar megtenni, összeegyeztethetetlen a kulturált emberi viselkedéssel és a jogszabályokkal. is. Ehhez annyit fűzött hozzá, hogy az álláspontjuk  nem változott, de a szabályozást az egyes intézményeknek kell magukra vonatkozóan megtenni, illetve alkalmazni az erre vonatkozó törvényeket. Ebben szerinte a Magyar Teátrumi Társaságnak  nincs újabb tennivalója, mert ebben a témában nem lehet globálisan fellépni.  

A biztonságos terekért

A Független Előadó-Művészeti Szövetség azonban úgy gondolta, hogy nem csak a nyilatkozatok szintjén kellene maradniuk, ezért 2019. november 23-án megtartották a Biztonságos Terek Projekt kampányindító konferenciáját. Ez két héttel a Gothár Péter rendező körül kirobbant botrány után volt, így néhány napon belül több mint 20 színházi szervezet csatlakozott a felhívásukhoz, 2020. február óta pedig a Biztonságos Terek projektet a FESZ támogatásával a Biztonságos Terek Alapítvány viszi. A Gothár-ügy, - amelynek következtében a Katona József Színház szerződést bontott a rendezővel, illetve az SZFE korábbi vezetése is megszakította vele a kapcsolatot - nagy vihart kavart, sőt a politika is felhasználta az esetet, jó apropót találván a kultúrharcra. Megkérdeztük a Katona József Színházat, hol tartanak jelenleg a szabályozásban, a következő választ kaptuk: „A Katona József Színház Üzemi Megállapodása 2017 óta tartalmazza a munkahelyen történő hatalmi visszaélések és azok gyanúja esetén alkalmazandó eljárásrendet. A színház 2019 őszén, dolgozói bejelentés nyomán ezen eljárásrend szerint folytatott le vizsgálatot, majd – a magyar színházak közül elsőként és mindeddig egyedüliként – transzparensen, saját maga tette közzé az eljárás tényét és a kiszabott szankciókat. Fontos megjegyezni, hogy az esetet övező politikai támadások és médiavisszhang, ami a színházat célozta, elsősorban a mindenkori áldozatok helyzetét nehezítette meg, szakmától, intézménytől függetlenül és évekkel vetette vissza a verbális, vagy fizikai abúzus elleni fellépés kultúrájának a kialakulását. A szerződések része az Üzemi Megállapodás elfogadása, így természetesen az eljárásrend is kötelező a szerződő felekre nézve.”  

A diszkrimináció ellen

A Vígszínház a Marton-ügy után Eszenyi Enikővel kapcsolatban vált újra érintetté: Eszenyi a támadások miatt, amelyek elsősorban munkamódszerére, stílusára vonatkoztak tavaly tavasszal vissza is vonta igazgatói pályázatát.

Ügyét a Főváros vizsgálta, de a részleteket nem hozták nyilvánosságra. Megkérdeztük utódját, Rudolf Pétert arról, hogy miként próbálják megakadályozni az estleges jövőbeli visszaéléseket. Az igazgató elmondta: „Több hónap munka után elkészül az Etikai Kódex és Eljárási Rend. A napokban fejezzük be. Széles körű egyeztetések vannak mögöttünk. Kollégákkal, a szakszervezettel, ügyvédekkel és a Biztonságos Terek Alapítvánnyal is együtt dolgoztunk. Addig is, amíg ez nem készült el, fontosnak tartottuk, hogy legyen olyan fórum, ahova lehet fordulni. Ezért hónapok óta működik a zöld szám. Ezen a kollégák bármilyen abúzussal, hatalmi, illetve egyéb visszaéléssel, morális problémával vagy diszkriminációval kapcsolatos problémájukat egy független szakértőnek jelezhetik, aki a hatályos jogszabályok alapján jár el.” Zaklatási ügyben nem volt érintett az Örkény Színház, mégis léptek ők is. A teátrum az alábbi tájékoztatást juttatta el lapunknak: „A 2019/20-as évad folyamán kialakítottuk Etikai Kódexünket és létrehoztuk az Etikai Bizottságot, mely az esetleges jövőbeli hatalmi visszaélésekkel és zaklatással kapcsolatos ügyeket hivatott kivizsgálni. Az Etikai Bizottság tagjait a színház munkavállalói és a társulat tagjai titkos szavazással választották meg. A tagok feladata, hogy a tudomásukra hozott ügyeket a vezetőség befolyásától függetlenül tárják fel és segítséget nyújtsanak a visszaélések elszenvedőinek, ezért a színház ügyvezető igazgatója - a törvényi előírásokkal összhangban - nem tagja a grémiumnak..”  

Eltérő álláspontok

Nagy vihart kavart a Budapesti Operettszínház volt ügyvezetője, Kriza Zsigmond ügye, akit több munkatárs megvádolt zaklatással. Sőt Kiss-B. Atilla főigazgató felelőssége is felvetődött, végül az EMMI nem talált kivetnivalót a főigazgató Kriza-ügyben folytatott eljárásával kapcsolatban.

Rihay-Kovács Zita a Biztonságos Terek Alapítvány kuratóriumának elnöke lapunknak elmondta, az Operettszínház korábbi ügyvezetőjével szemben több munkavállaló tett panaszt, de arról, hogy ennek kivizsgálása megtörtént volna, csak a főigazgató nyilatkozata, és az EMMI közleménye szól, az érintettek a mai napig nem kaptak semmiféle tájékoztatást az ügyben. Bár az EMMI támogatást nem nyújtott az ügy érintettjeinek, immár a minisztérium számára is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi intézményi kultúra nem alkalmas a zaklatási ügyek megfelelő kivizsgálására. „Bízunk benne, hogy a minisztérium döntéshozói felismerik, hogy egyszerűbb és tisztább, ha intézményfenntartóként kialakítják a munkahelyi viselkedés - egymás tiszteletének elvárását érvényesítő - kereteit, mint ha botrányról-botrányra kísérlik meg javítgatni a struktúrát vagy mint az Operettszínház esetében magyarázkodni kényszerülnek” - fogalmazott a kuratóriumi elnök.

A Budapesti Operettszínház kérdésünkre így reagált: „ A Budapesti Operettszínház mindenben a hatályos jogszabályok és a jogszabályokon alapuló belső szabályzatai szerint jár el. Színházunk – mint a magyar és az európai kulturális élet egyik kiemelkedő képviselője – az alapvető emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásának elkötelezett híve. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának közelmúltban lefolytatott vizsgálata az ezzel kapcsolatos eljárásunkat megfelelőnek minősítette.” Az EMMI-től is kaptunk választ, mely szerint „a minisztérium minden hátrányos megkülönböztetést és a szexuális zaklatás valamennyi formáját elítéli. A tárca az ilyen ügyeket, amennyiben a tudomására jutnak, eddig is átfogóan kivizsgálta, illetve kivizsgáltatta, és a jövőben is így kíván eljárni.” Az Operaház táncosainak zaklatási ügyeivel kapcsolatban is keringtek történetek. "A Magyar Állami Operaház eddig is rendelkezett eljárásrenddel a kérdésben felvetett ügyek kezelésére. Munkatársaink személyesen vagy írásban egyaránt fordulhatnak közvetlen felettesükhöz, a HR osztályhoz vagy az intézmény operatív vezetőjéhez. Bejelentés esetén az Opera belső vizsgálatot folytat le az intézményvezetés, a HR és a jogi osztály – szükség esetén további külső szakértő – bevonásával." - írták megkeresésünkre. 

Egységes etikai kódexre készül a Főváros

A Fővárosi Önkormányzat 2020 szeptemberében jelentette be, hogy elkezdte egy minden intézményére - így a gazdasági társaságaira és színházaira - vonatkozó Etikai Kódex kidolgozását, amit Budapest Főváros Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatalának főjegyzője irányít, szakmai szervezetek bevonása mellett. A munka jelenleg is folyik, az Etikai Kódex elfogadása közgyűlési döntéshez kötött, amint ez a döntés megszületik, a tartalma nyilvános lesz. A főváros vezetése elkötelezett abban, hogy egy kellő alapossággal és pontossággal megfogalmazott protokoll szülessen, ami ténylegesen alkalmas az áldozatok védelmének biztosítására – közölte megkeresésünkre a Fővárosi Önkormányzat.

Nagyon elterjedt az áldozathibáztatás

Simon-Hatala Boglàrka egészségtudományi és idegtudományi szakember, kutató, a német Praetorian non-profit munkatársa, mely az előadó-művészeti közösségeket segíti az egészségközpontú, biztonságos, anti-abuzív rutinok kialakításában. Őt a németországi helyzetről kérdeztük. „A németországi színházi széna kapcsán sokakban élhet egy idealizált kép a hatalmi visszaélésekkel és a diszkrimináció megjelenésével (a polgári jogi szexuális zaklatás a diszkrimináció egy típusa) kapcsolatban, de mind személyes tapasztalataim, mind a Thomas Schmidt professzor által 2020-ban publikált, 2 éves tanulmány azt támasztja alá, hogy nagyon súlyos strukturális problémák akadályozzák azt, hogy a közösségben valódi változás indulhasson el a szexuális zaklatás területén, mely jelenség sajnos igen elterjedt.

Ezek a strukturális problémák részben abból a hatalomkoncentrációból erednek, amely a rendezői színház és az intendánsrendszer („one man show”) egyik következménye, szerepet játszik bennük az ágazati kollektív szerződés, amely 14 szezonon keresztül is lehetővé teszi a határozatlan idejű szerződést és annak indoklás nélküli felmondását (a szabadúszók tömegeiről nem beszélve), és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a zenés és táncos színházi műfajokban dolgozók igen jelentős része - a táncban bizonyos becslések szerint hetvenöt százalékuk - nem német származású, a nyelvet alig beszéli, társadalmi kapcsolatai gyengék és érdekképviselet számunkra alig létezik.

Ahogyan a téma egyik kutatója, Prof Dr. Lembke rámutatott, Németország Európai viszonylatban is rosszul áll a szexuális zaklatás terén: a társadalom relatív elfogadó és a jogi védelem gyenge (pl. a magyarországinál sokkal gyengébb), az áldozathibáztatás nagyon elterjedt. Ez utóbbi különösen igaz a színházi közösségre, ahol ráadásul egy speciális fórumon kell minden színházi jogvitát adresszálni (Bühnenschiedsgericht), mielőtt a munkaügyi eljárás elindulhat, és az ország törvényei a szexuális zaklatást csak munkakörnyezetben ismerik, illetve ismerik el. A német színházi szövetség, a Bühnenverein szexuális zaklatással kapcsolatos etikai kódexe csak ajánlás, és a szexuális zaklatással kapcsolatos ügyekkel kapcsolatos tanácsadásra szakosodott szervezet a mai napig csak németül nyújt támogatást: az idegen anyanyelvű színházi dolgozóknak nincs hová fordulniuk. Magyarországon az Alapvető Jogok Biztosa olyan hatóságként működik, mely szankcionálhat is akár diszkriminációs ügyekben, ilyen hatóság Németországban nem létezik.” 

A zsenitudat sem mentség

Láng Annamária színésznőt, a bécsi Burgtheater tagját arról kérdeztük, hogy milyen az osztrák gyakorlat a zaklatási-ügyekben, miként próbálják a visszaéléseket megelőzni.   

Pályája során érte olyan inzultus, ami akár zaklatásnak is minősíthető? 

Találkoztam visszaéléssel. Nehéz visszakeresni, hogy egy adott esetben ki a hibás, hogy egy ember hagy-e egy olyan kaput, amin lehet kopogtatni. Ad-e olyan lehetőséget, amit a másik félreérthet?  Ami a legnagyobb probléma, hogy nagyon nehéz az ilyet másokkal megosztani és egy olyan fórumot találni, ahol segítséget lehet kérni.  Sőt azt is nehéz felismerni, hogy az adott esetnél segítségéért kell-e fordulni. 

Ön kért segítséget, fordult valamilyen fórumhoz? 

Nem. Nagyon sok évnek kellett eltelni ahhoz, hogy lerendezzem magamban mindazt, ami történt. Később aztán találtam ehhez segítséget egy pszichológus személyében. 

Jelenleg a bécsi Burgtheater tagja. Ott miként kezelik ezt a problémát? 

A Burgtheaterben most első számú kérdés, hogy bánunk egymással.  Ez szinte mindenek felett áll. Amikor én aláírtam a szerződésemet, egyidejűleg alá kellett írnom egy felelősségvállalási nyilatkozatot. Ez először is kifejti, hogy egy produkció létrejöttéhez a műszak, az adminisztráció és a művészek együttes munkájára van szükség. Arra is kitér az okirat, hogy mi az emberrel, mint individuummal foglalkozhatunk, akinek politikai, társadalmi szerepe van,  akinek hatalma és végzete van. A morális kérdések vizsgálatának pedig muszáj kiterjednie a színfalak mögötti területre is, ezért egymással egyenlően, visszaélés nélkül kell bánnunk, bármilyen etnikumú, vallású, korú, társadalmi pozíciójú, szexuális orientációjú illetőről is van szó. A színház olyan hely szeretne lenni, ahol az emberek örömmel, nyugodt körülmények között dolgoznak egymással, ugyanakkor azt is be kell látni, hogy a színház jellegéből adódóan nem demokratikus intézmény, de ez nem adhat okot semmilyen visszaélésre.

Sőt arra is kitér a nyilatkozat, hogy nem lehet ettől eltérni, akkor sem, ha rövid a határidő és a túlterheltség sem jelenthet mentséget, de még az sem, ha a produkciót irányító személynek zsenitudata van, vagy különleges víziói.

Ez mind szerepel ebben a nyilatkozatban?

Igen és ezzel szeretnék elérni, hogy mindenki tudatában legyen azzal, hogy nem lehet olyan ok, amire hivatkozva valakivel lealacsonyítóan bánjanak, vagy kihasználjanak bárkit. Ez akár arra is vonatkozhat, hogy nem lehet visszaélni az emberek idejével, energiájával sem. 

Hogyan működik a gyakorlatban? 

Az a tapasztalatom, hogy zavaros helyzetet teremthet a próbák során vagy a társalgóban, ha valaki szexuális témájú vicceket mesél, ilyen utalásokat tesz, beszól, ez a Burgtheaterben, illetve ahol én Ausztriában, Svájcban, Finnországban vagy Németországban dolgoztam, teljesen kizárt. A hatalommal való visszaélés már nem ilyen egyértelmű, én is tapasztaltam ilyet. De ha szexuális visszaélést, vagy hatalommal való visszaélést tapasztal valaki, akkor házon belül egy független fórumhoz, az egyenlőségi kérdésekkel foglalkozó irodához lehet fordulni. Elő is fordult nálunk egy produkció, amikor egy színésznő panaszt tett, őt saját kérésére kivették az előadásból és onnan kezdve a próbákra beült egy független szakértő és azt vizsgálta, történik-e bármilyen visszaélés. Ő egy nem osztrák, nem német színésznő, olyan társadalmi berendezkedésű országból jött, ahol már az sem fér bele, ami esetleg Ausztriában még megengedett. Ezt is meg kell tanulnunk: amit én esetleg észre sem veszek az nála már kiüti a biztosítékot. Tiszteletben kell tartani, hogy ki hol tart ebben a kérdésben. 

Milyen különbséget lát aközött, ahogy ezt a kérdést nálunk, illetve  Ausztriában kezelik? 

Nehéz ezt megmondani, az biztos, hogy Ausztriában erre nagy hangsúlyt helyeznek, igyekeznek tudatosan kezelni. Egy alkalommal én is azt éreztem, hogy egy bizonyos probléma miatt segítséget kell kérnem, de azonnal tudtam, hogy kit kell felhívnom. Éltem is vele és meg is oldódott. Talán ez a legfontosabb, hogy van hova fordulni és hogy megoldhatóak békésen a problémák.     

Forrás: Népszava