Egyre többeket ér el a lakhatási válság, miközben a kormány lakáspolitikája főleg a gazdagabbakra céloz. E miatt sok településen épp a kulcságazatokból hiányzik sok munkavállaló. Nemzetközi példák azt mutatják, hogy a szakszervezetek segíthetnének a helyzeten, de Magyarországon túl gyengék ehhez – írja a 24.hu.

 Méltatlan és megalázó helyzet, hogy komfort nélküli lakásban élnek pedagógusok

– mondta Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke egy online konferencián. Ő is meglepődött rajta, hogy ilyen előfordul, márpedig előfordul, derült ki egy felmérésből.

Bár ez nem általános, de az igen, hogy a tanárokat is elérte a lakhatási válság. „A pedagógusok átlagosan a jövedelmük 36 százalékát költik lakhatásra” – árulta el a kutatásban résztvevő Jelinek Csaba szociológus, hozzátéve, ha ez az érték 30 százalék feletti, akkor lakásszegénységben élő emberről van szó.

A  lakhatási szegénység már nemcsak a társadalom peremén lévők problémája, hanem egyre szélesebb rétegeket érint, beleértve az alsó középosztályt, az alulfizetett kulcságazatokban (egészségügy, oktatás, szociális ellátás) dolgozókat és a fiatalokat

– olvasható a Friedrich Ebert Stiftung támogatásából megvalósult kiadvány vezetői összefoglalójában.

A Periféria Központ gondozásában, a Szolidáris Gazdaság Központ, a Pedagógusok Szakszervezete és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma segítségével készült kutatás arra kereste a válaszokat, hogy a hazai szakszervezetek önállóan, illetve a lakhatási szervezetekkel és az önkormányzatokkal együttműködve hogyan támogathatnák tagjaik lakhatását.

Már nem igyekeznek a fővárosba a tanárok

A kérdés nem öncélú, hanem egy napról napra mélyülő társadalmi válságra keresi a megoldást. A helyzet ugyanis annyira rossz, hogy ezekben a kulcságazatokban is maradnak amiatt betöltetlenül munkahelyek, mert a potenciális munkaerő nem tudja megoldani a lakhatását. Ez pedig megfordított egy régi trendet.

A fővárosban, a nagyvárosokban van a legnagyobb hiány pedagógusokból. Már nem jönnek fel vidékről a fiatalok, mint 5-10 éve, mert a kisebb településen tudnak lakást, házat venni, családot alapítani

– magyarázta Dvorácskó Balázs, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának szervezési titkára.

A PSZ Győr-Moson-Sopron megyei elnöke úgy látja, hogy sokan még eddig sem jutnak el: „Tudok olyanokról, akik azért hagyják el a pályát, mert a gyakornoki bérük körülbelül annyi, amennyi a lakbérük” – mesélte Neubauer Tamás, hozzátéve, hogy a későbbi kilátásaik sem sokkal rózsásabbak. Azaz a lakhatási válság direkt módon felelős a pedagógushiányért is, aminek persze nem ez az egyetlen oka.

Pósfai Zsuzsanna, a kutatás egy másik szerzője is megerősítette, hogy az utóbbi években azt látják, a munkabérek és a lakhatási költségek egyre jobban szétválnak, és a saját tulajdonnal rendelkezők, illetve a bérlők között is egyre jobban kinyílik az olló. Mindkét szempontból a nagyobb városokban a legrosszabb a helyzet, illetve a nyugati országrészben, ahol jellemzően magasabbak az albérletárak.

2020 elején egy átlagos lakás lakbére 175 ezer forint volt Budapesten, egy használt lakás pedig 34,1 millió forintba került. Előbbi egy pályakezdő pedagógus bérének 125 százaléka, utóbbira pedig  több mint 30 évig kellene gyűjtenie, amennyiben minden hónapban félreteszi a fizetésének 35-40 százalékát.

Szakszervezetek Horvátországtól Uruguayig

A kormányzati lakáspolitika elkerüli azt az középosztálybeli, alsó-középosztálybeli réteget, ahová a pedagógusok, a szociális ágazatokban dolgozók vagy az ápolók is tartoznak. Erről így beszélt Jelinek Csaba egy vele készült régebbi interjúnkban:

A magyar lakáspolitika duális: egy nagy része a közép- és a felsőközéposztályt támogatja, egy szűkebb rész pedig kifejezetten a marginalizált rétegekre lő. Van olyan adat, ami szerint nagyjából tízszer annyi pénz jutott az előbbire már a kétezres években is, ami azóta nőtt.

A helyzet pedig máig nem változott.

Forrás: 24.hu