Már csak néhány nap áll a szülők rendelkezésére, hogy még az ünnepek előtt beszerezzék az iskolakezdés elhalasztásának kérvényezéséhez szükséges dokumentumokat, ám a kormányzat magukra hagyta a szülőket a problémával: semmilyen érdemi segítséget nem nyújt nekik abban, hogy érdemi pedagógiai támogatást kapjanak a döntéshez – írja hétfői közleményében a Szülői Hang civil szervezet.

Mint azzal a Mércén is több alkalommal foglalkoztunk, egy tavalyi törvénymódosítás elvette a szülők és óvodák jogát attól, hogy maguk döntsenek a további egy év óvodáról. Ezt a jogkört a gyermeket csak papírok alapján ismerő Oktatási Hivatal kapta, amely – egyes esetekben a pedagógiai szakszolgálat véleménye alapján – dönt a további egy év óvodára vonatkozó szülői kérvényekről.

Az új törvény szerint aki nem ad be halasztási kérvényt 2021. január 15-ig, annál a gyermeknek akkor is automatikusan iskolába kell mennie akkor is, ha akár még egy szakember is fontosnak tartaná, hogy az óvodában maradjon. A szülők így kényszerű döntéshelyzetbe kerülnek január 15-ig, és később már nem módosíthatnak.

A halasztási kérvényeket január 1. és 15. között lehet benyújtani az Oktatási Hivatalnak, így az ünnepek előtt már csak néhány nap áll a szülők rendelkezésére, hogy támogató dokumentumokat szerezzenek be. Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint a szülő a kérelméhez bármilyen általa lényegesnek tartott dokumentumot mellékelhet, azonban a szülők nem kapnak érdemi állami segítséget sem a csatolt dokumentumok beszerzésében, sem a kérvényezés megírásában.

A kérvényezést számos körülmény nehezíti ezen túlmenően is, amelyket a Szülői Hang így foglal össze:

• A hivatalos állami tájékoztatás  nem ad semmilyen tanácsot arról, hogy milyen pedagógiai szempontok miatt lehet fontos a gyermeknek, hogy maradjon még egy évet az óvodában.
• A szülőknek úgy kell kérvényezniük, hogy az Oktatási Hivatal nem ad információt arról sem, hogy a kérvényeket milyen kritériumok alapján bírálják el, és fellebbezési lehetőség nincs.
• A szülők már nem támaszkodhatnak a pedagógiai szakszolgálat felmérésére a döntésben. Ennek következtében fellendült a magánúton végezhető vizsgálatok piaca, de a költségek miatt ez csak egy szűkebb réteg számára érhető el.
• Az óvoda a szülő számára kiadhatja a gyermek fejlődési naplójának másolatát, és adhat a gyermek iskolaérettségéről írásos véleményt is, de több helyen az óvoda megtagadja az írásos vélemény kiadását – pedig ezt semmi sem tiltja –, és van, ahol a fejlődési napló másolatát sem adják ki.
• A szülő kérhet szakemberektől is írásos véleményt a kérvényezéshez, de nem minden szakember segít ebben. Mivel a kérvényezés elbírálásának kritériumai nem ismertek, ezért sok szakember nem tudja, hogy az írásos véleményével akár segíthetne a szülőnek.
• Sok családnak – különösen a hátrányos helyzetű régiókban – problémát jelent az online kérvényezés és a szükséges dokumentumok beszerzése. Van, ahol segítenek a hátrányos helyzetű családoknak, ez azonban nem általános.
• Az SNI-s gyermekektől a kormány indoklás nélkül elvette azt a korábbi lehetőséget, hogy a többiekhez képest még egy évet maradhassanak az óvodában, amennyiben ezt a szakértői bizottság indokoltnak tartotta, miközben az érintett szülők sem tájékoztatást, sem alternatív lehetőségeket nem kaptak.

A Szülői Hang Közösség online csoportot szervezett, ahol az érintett szülők és szakemberek egymásnak nyújtanak segítséget. Információs anyagokkal is segítjük a szülőket, melyekkel mérsékelni szeretnénk az állami tájékoztatás hiányából fakadó hátrányokat:

• szülői összefoglaló a törvényről;
• segédlet az iskolaérettség kritériumairól;
• részletes kérdések és válaszok a törvényről és a hivatali eljárásról;
• lekérdezhető adatbázis a korábbi szülői kérelmekről és az OH döntéseiről.

A járvány tovább ront az új törvény által teremtett eleve rossz helyzeten: a betegségek miatt az óvodákban sok a hiányzás, és a szükséges fejlesztő foglalkozások is gyakran elmaradnak, így megnő az esélye annak, hogy sok kisgyermek a szokásosnál lassabban fejlődik. A szülők számára megnehezült a dokumentumok beszerzése, a januárban esedékes tömeges, jellemzően csoportosan megszervezett szakszolgálati vizsgálatok pedig növelhetik a fertőzésveszélyt. A törvény miatt szükséges nagy számú szakszolgálati vizsgálat jelentős része felesleges, mert a szülők és óvodapedagógusok az esetek nagy részében pontosan tudják előre, hogy a gyermek iskolaérett-e; most azonban a túl sok vizsgálat egészségügyi kockázatot is okoz.

A tavalyi nyilvános adatok alapján az Oktatási Hivatal a kérvények nagy többségét (9775-öt) elfogadta, de jelentős számban előfordultak elutasítások is (1099). A kérvényező szülőknek tehát viszonylag nagy esélyük van az elfogadásra, amennyiben a kormány nem szigorítja a nyilvános kritériumok nélkül zajló döntési folyamatot. A törvény azonban a Szülői Hang szerint kevésbé látványos módon a nagy elfogadási arány mellett is káros hatást vált ki azáltal, hogy a kormány magukra hagyta a szülőket és gyerekeket az iskolaérettség megítélésében, és emiatt sok szülő nincs tisztában azzal, hogy gyermeke érdekében mit kellene tennie.

Miközben a törvényt az egységesítésre hivatkozva vezették be, a gyakorlatban a civilek szerint nem valósult meg az esélyegyenlőség, mert csak a szerencsés szülők kapnak személyre szabott óvodai támogatást, ráadásul a tavalyi tapasztalatok alapján sem az Oktatási Hivatal, sem a szakszolgálatok döntései nem egységesek országosan.

Az első év negatív tapasztalatait összegyűjtve korábban 50 pontban összegezte a Szülői Hang a törvénnyel és annak végrehajtásával kapcsolatos problémákat.

A Szülői Hang szerint a kormány a bonyolult iskolaérettségi kérvényezési rendszerrel próbálja csökkenteni az egy évvel tovább óvodában maradó gyermekek számát, miután az óvodapedagógus szakma alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülése következtében kritikus mértékű óvodapedagógus-hiány alakult ki.

A civilek arra kérik az óvodapedagógusokat és más szakembereket, hogy segítsék a szülők döntését és kérvényezését azzal, hogy a gyermek iskolaérettségéről szakmai tanácsot és írásos véleményt is adnak. Az Oktatási Hivataltól pedig azt várják, hogy a járványhelyzetre tekintettel rugalmasabban és nagyobb arányban fogadja el a szülői kérelmeket.

A egyidős gyermekek között nagy fejlődésbeli különbségek mutatkoznak, nem mindenki ugyanabban az életkorban válik iskolaéretté. Az idő előtt, éretlenül iskolapadba erőltetett gyermekeket sorozatos kudarcok érik, ezek alacsony önbecsüléshez vezetnek, ami tönkreteszi az iskolás éveket és nagyban rontja a gyermek életben való boldogulásának esélyeit is. A nem iskolaérett gyerekek akadályozhatják a többi gyermek haladását is az iskolában, így az iskolaérettség helyes megítélése az összes gyermeket érinti, és az egész oktatási rendszer minőségére hatással van.

Forrás: Mérce