Habár július elsején a háziorvosok is megkapták a bruttó 500 ezer forintos támogatást, hosszú távon így sincs sok örömre okuk az alapellátásban dolgozóknak. Ahogy az egészségügy többi részét, ezt is áthatja az alulfinanszírozottság, a rendszerszinten hatékonytalan szervezés és a súlyos munkaerőhiány. Ennek pedig rengetegen láthatják a kárát, hiszen bármilyen panasza is legyen az embernek, a háziorvos az első kontakt, akivel az egészségügyben találkozunk. A Mérce írása.

Az alapellátás megreformálásáért nemrég a kormány is elkezdett lépéseket tenni, noha azóta, hogy május végén a Népszava szerint elindult a Belügyminisztérium állapotfelmérése, még nem volt bejelentés újabb döntésekről. Ötletekből és javaslatokból viszont nincs hiány a szakma oldalán azt illetően, hogy mik a fő megoldandó kérdések, és hogyan lehetne jobbá tenni a háziorvosi ellátást mind a dolgozók, mind a páciensek számára.

A Mérce által megkérdezett Magyar Orvosi Kamara frissen megalakult Háziorvosi Csoportja és Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász is egyetért abban, hogy az egyik legégetőbb kérdés a szakemberhiány, ami jelen esetben a be nem töltött háziorvosi praxisokban nyilvánul meg. Magyarországon jelenleg több mint 520 körzetnek nincs saját orvosa, tehát több százezer ember maradt a településén megfelelő ellátás nélkül, főleg épp a városoktól, központoktól távolabb eső falvakban, peremterületeken. De ahol még vannak háziorvosok, ott is fenyeget az elöregedés: a MOK szerint

10 éven belül az orvosok nem kevesebb, mint kétharmada fog nyugdíjkorhatáron felül szolgálatot teljesíteni, de már most is nagyon jellemző, hogy jobb híján 60-70 éves orvosok praktizálnak.

Mi az oka, hogy elöregedőben van a szakma?

Hogy miért nincs elég háziorvos-utánpótlás, annak két oka is lehet. Az első – talán nem meglepő módon – a túl alacsony jövedelem. Sinkó Eszter elmondta, ma egy háziorvosnak a praxisából nagyjából havi másfél millió forintos bevétele van (ami egy nagyobb körzet esetén felmehet 2 millió körüli összegre), de ebből kell kigazdálkodnia a praxis fenntartásának számos költségét, köztük például a nővérek, asszisztensek bérét is. Amennyit egy orvos ebből közvetlenül magának tud allokálni, az egyáltalán nem elég ahhoz, hogy tisztességes színvonalon meg tudjon élni.

Ez pedig sem a doktoroknak, sem a betegeknek sem jó, hiszen a háziorvosok így arra kényszerülnek, hogy pluszmunkát vállaljanak, például foglalkozás-egészségügyben vagy – szakvizsga megléte esetén – kisebb kórházi szakrendeléseiben. Ezzel viszont nem jut elég idejük arra, hogy kiteljesedve legyenek képesek ellátni az alapellátáshoz tartozó feladataikat, például egyre ritkábban mennek ki az emberek otthonaiba szükség esetén, jellemzően az ápolókat küldik oda, miközben egyébként túldolgozzák magukat, hiszen egyszerre próbálnak meg több területen helytállni.

Dr. Soós Zoltán, a MOK Háziorvosi Csoportjának vezetője elmondta, a kamara kidolgozott egy bértábla-követelést, amelyet az EMMI egyébként már elfogadott tárgyalási alapként. A háziorvosi finanszírozásban a kamara szerint legalább 70 százalékos emelésre lenne szükség a valós költségek és a bértáblának megfelelő bérezés kigazdálkodásához. Nem mellesleg ugyanerre a számításra jutott a Háziorvosok Online Szervezete (HAOSZ) is, tette hozzá Soós.

De nemcsak a pénz hiánya az egyetlen gond, ami miatt drasztikusan kevés az alapellátásban dolgozó orvos. Sinkó Eszter szerint az sem kellemes, hogy a háziorvosi szakma egész egyszerűen nem ad elég kihívást a fiatal szakembereknek. Eddig a kormány a feladatkörüket sokkal szűkösebbre szabta, mint az indokolt, holott a háziorvosok átlagban sokkal felkészültebbek annál, mint amekkora hatáskörrel rendelkeznek, így viszont kevésbé hatékonyan hasznosul az a tudás, amivel bírnak.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent? Szűkült az általuk elvégezhető beavatkozások köre, valamint mára sokkal kevesebb azoknak a gyógyszereknek a száma is, amiket felírhatnak, pedig sok olyan recept van, amivel tulajdonképpen a betegeknek nem lenne szükséges szakorvosokhoz járkálnia – például cukorbetegségre vagy magas vérnyomásra való készítmények esetében. Ehelyett a háziorvosok most úgy próbálják ezt a helyzetet megoldani, hogy előre megírják a gyógyszerek receptjeit, majd ezeket elküldik az illetékes szakorvoshoz aláírásra, mert így legalább a pácienseket megkímélik a szaladgálásoktól – a szakdolgozóknak azonban ez így is felesleges kör, hiszen a képzettségükkel az orvosaik is felírhatnák ezeket.

Mi történik akkor, ha valahol nincs háziorvos?

Sinkó Eszter elmondta, a kormány és az önkormányzatok közös feladata lenne, hogy minden helyszínen legyen valamilyen ellátás. Amennyiben orvost nem tudnak szerezni, akkor egy mesterképzéssel rendelkező ápoló is képes lenne arra, hogy egy átlagos háziorvos teljesítményének durván a 80 százalékát ellássa, így az ő munkájukkal rövidtávon áthidalható lenne az orvoshiány. Hosszabb távon pedig a praxisközösség nyújthatna megoldást az alapellátás fejlesztésére.

A praxisközösség lényege, hogy a hagyományos „egy orvos, egy praxis”-rendszer helyett orvosok, nővérek és más szakemberek egy csapatként nyújtanának komplex egészségügyi szolgáltatásokat 15-20 ezer embernek. A betegek vizsgálata mellett például szűréseket és más programokat is folytathatnának, miközben ez a felállás azért is előnyös lehet, mert a praxisközösség tudásszintje magasabb lenne, mint egyetlen háziorvosé, miután különböző szakképesítésű emberek dolgoznak benne együtt – erről Kincses Gyula, a MOK jelenlegi elnökének írásaiban lehet bővebben olvasni.

Hogyan érhető el, hogy több fiatal válassza a háziorvosi hivatást?

Dr. Soós Zoltán szerint nem igaz, hogy az orvostanhallgatók nem is szeretnének háziorvosok lenni, ugyanis egy felmérés alapján a negyedéves diákok körében a harmadik legvágyottabb szakirány a háziorvostan. A MOK Háziorvosi Csoportjának vezetője szerint inkább azon kell dolgozni, hogy ez a kedv a képzés végéig maradjon is meg. Ehhez persze szükségesek lennének a korábban már részletezett problémák megoldásai, és hogy a fiatalok ne érezzék terhelő kötöttségeknek a mindennapi feladatkörüket. Ezen kívül a kamara háziorvosi csoportja tervezi azt is, hogy elmennek az egyetemekre, és a hallgatóknak az alapellátás szépségeiről, kitörési pontjairól és sikereiről tartanak majd előadást.

„A háziorvoslás számunkra nem kényszerű választás volt, többnyire önként és nagy kedvvel választjuk ezt a hivatást, pontosan a szakma szépségei miatt. Nincs még egy ilyen orvosi szakág, ahol a kezelőorvos valóban végig tudja követni egy család teljes egészségi életútját, a legtöbb információval rendelkezik a betegeiről, és a felelőssége valójában a páciensek egészséges állapotban tartásában van” – jegyezte meg Dr. Soós Zoltán.

Forrás: Mérce